119 éve született Rózsa Miklós. A Magyar Hollywood Tanács születésének napját 2019-ben Rózsa Miklós emléknappá nyilvánította. A Tanács a nagyszerű zeneszerző emléke előtt fejet hajtva, a Nógrád megyei Nagylócon található emléktáblájánál szokott koszorút elhelyezni, illetve különböző budapesti helyszíneken tart megemlékezéseket.
Különösen emlékezetes volt a 2017-ES MEGEMLÉKEZÉS, amelyen a néhai Szakcsi Lakatos Béla adott elő egyedülálló módon improvizációkat Rózsa Miklós műveiből. Hasonló sikert aratott Roby Lakatos hegedűvirtuóz fellépése – mindkettő az Eötvös10 Művelődési Házban.
A világhírű zeneszerző három alkalommal kapta meg a filmvilág legrangosabb elismerését, az Oscar-díjat, a „legjobb filmzene” kategóriában.
1./ 18. OSCAR-DÍJ ÁTADÓ – 1946. MÁRCIUS 7.
GRAUMAN’S CHINESE THEATRE
Spellbound / Elbűvölve című filmért (1945)
Oscar-díj „a legjobb filmzenéért”
2./ 20. OSCAR-DÍJ ÁTADÓ – 1948. MÁRCIUS 20.
SHRINE CIVIC AUDITORIUM
Double Life / Kettős élet című filmért (1947)
Oscar-díj „a legjobb filmzenéért”
3./ 32. OSCAR-DÍJ ÁTADÓ – 1960. ÁPRILIS 4.
RKO PANTAGES THEATRE
Ben Hur című filmért (1959)
Rózsa Miklós (Budapest, 1907. április 18.– Los Angeles, Kalifornia, 1995. július 27.) háromszoros Oscar-díjas zeneszerző. A közel száz filmzenéjéről ismert, de a klasszikus zene iránt mindvégig elkötelezett szerző a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia díját Hitchcock Elbűvölve (1946), George Cukor Kettős élet (1948), valamint Sam Zimbalist Ben-Hur című filmjeinek zenéjéért vehette át. Emellett 10 alkalommal jelölést kapott az Oscar-díjra.
Rózsa (1897-ig Rosenberg) Gyula (1878–1943) cipőgyári igazgató és Berkovits Regina gyermekeként született izraelita családban. Apai nagyszülei Rózsa (Rosenberg) Mór (1844–1900) kereskedő és Herzog Katalin, anyai nagyszülei Berkovits Antal és Rotter Fáni (1851–1910) voltak
Még Ferenc József uralkodott, amikor Rózsa Miklós öt évesen hegedűszólista volt. Csodagyerekként kezdett, pedig apja nem szánta annak: reálgimnáziumba íratta, hogy tanuljon normális mesterséget is. A fiatalember példaképei azonban nem matematikusok vagy fizikusok, hanem Bartók és Kodály voltak, olyannyira, hogy maga is elindult népdalt gyűjteni.
Lipcsében kémiát hallgatott az egyetemen, de rövidesen a helyi konzervatóriumban tanult tovább. Nagyon fiatalon, huszonegy évesen a Breitkopf & Hartel zeneműkiadóval szerződött le, és hamarosan kisebb-nagyobb zeneszerzői sikereket könyvelt el Párizsban. 1934-ben Arthur Honeggerrel közös szerzői esten lépett fel.
Honegger volt az, aki bevezette Rózsát a filmzene világába
A fiatalembert lenyűgözték a műfajban rejlő lehetőségek – és mit szépítsük, csábította az ezzel járó anyagi biztonság is.
Londonba utazott, angolul kezdett tanulni, és 1937-ben egy jelentéktelen Marlene Dietrich filmmel (A páncél nélküli lovag) megkezdte filmzeneszerzői karrierjét. Ami azonban fontosabb: megismerkedett Korda Sándorral, és több fontos megrendelést is kapott tőle. Filmjei stáblistáin nem ő az egyetlen magyar. A négy toll (1939) című színes (!) filmet Korda Zoltán rendezte, Vivien Leigh és Laurence Olivier főszereplésével, Korda Sándor rendezésében készült a Lady Hamilton (1941).
A bagdadi tolvaj forgatása a háborús helyzet miatt az USA-ba települt, és velük ment Rózsa Miklós is. A zene és a film is hatalmas siker volt, jött A dzsungel könyve, amely szintén. Rózsa mégis majdnem ellehetetlenült, a művészileg nem túl jelentős filmekből a világháború után készült thrillerek húzták ki: Billy Wilder film noir-ja, a Kettős kárigény vagy Gyilkos vagyok (Doube Indemnity), majd Kettős élet (A Doube Life), Hitchcocktól az Elbűvölve (Spellbound), illetve a kevéssé ismert A vörös ház (The Red House). E filmek zeneileg is forradalmi megoldásokkal jelentkeztek, a Double Life például modern és klasszikus zenei nyelvet alkalmazott egyszerre, így jelezve a főhős skizofréniáját.
Az MGM-hez szerződő Rózsa az ötvenes évek legelején bemutatott hatalmas költségvetésű Quo Vadishoz írt emlékezetes zenét, melyet a stúdió nagylemezen is kiadott. De hiába rögzítették a zenetörténeti hitelre törekvő zenét rekonstruált rézhangszereken, és hiába aratott osztatlan sikert, az Akadémia nem jutalmazta aranyszoborral Rózsát, mivel a film Olaszországban készült.
Eljött a színes, szélesvásznú filmek divatja
Az egyre inkább a televíziózás szenvedélyének hódoló amerikaiakat a monumentális filmek és Rózsa zenéje csábította vissza a moziba. Ivanhoe – Walter Scott regényéből; Julius Caesar – Marlon Brandóval a címszerepben; A kerekasztal lovagjai.
És persze az a film, melynek 11 Oscar-díjas sikere egyedülálló: a Ben-Hur .
A Ben-Hur a blockbustereknek kijáró gonddal és költségvetéssel készült, és Rózsa két és fél órányi (!) zenét komponált hozzá. Ihletet Rómában gyűjtött. „A Palatinus dombon hirtelen fütyülésbe és izgatott menetelésbe kezdtem” – mesélte Rózsa. – „Két fiatal lány ijedten nézett rám: pazzo (bolond), mondták, és elfutottak. Hirtelen eszelősségemből azonban megszületett »A gladiátorok indulója«, amelyet azóta futballmeccseken és egyetemi ünnepségeken játszanak szerte Amerikában.”
A Ben-Hurhoz hasonlóan Charlton Hestonnal készült az El Cid – Sophia Lorennel a női főszerepben. Utolsó éveiben még tucatnyi filmhez írt zenét, ezek közül leghíresebb a Sherlock Holmes magánélete – amelyhez 1953-as hegedűversenyét dolgozta át –, illetve a Tű a szénakazalban Donald Sutherlanddel.
Rózsa igényességét és hozzáértését jelzi, hogy az Ivanhoe, a Quo Vadis, a Ben-Hur és az El Cid komponálását olyan kutatómunka előzte meg, amilyenre filmzene esetében csak kevesen vállalkoznak. Az Ivanhoe-hoz trubadúrdallamokat tanulmányozott, a Ben-Hurnál antik hangszerek használhatatlan rekonstrukcióit. Az El Cid írásánál a mór dallamkincsbe vetette magát.
Rózsa egész életében alkotott a koncertpódium számára is, elfoglalt és keresett filmzeneszerzőként pedig minden évben kivette a szerződésében garantált három hónap szabadságot, hogy ezekkel a művekkel foglalkozzon. Versenyműveket, kamaradarabokat és a szimfonikus műveket egyaránt írt.
Egy korai Szerenádját maga Richard Strauss dicsérte. Legelső sikere az opus 13-as Téma, variációk és finálé volt 1934-ben, melyet olyan karmesterek tartottak repertoáron, mint Charles Munch, Karl Böhm és Bruno Walter. Hegedűversenyét Jascha Heifetznek írta, csellóversenyét Starker János rendelte tőle. A lenti felvételen a Hegedűversenyt halljuk.
A Hegedűverseny egyértelműen Bartók és Kodály hatását mutatja (de sok szempontból meg is haladja őket), ami talán visszatetsző lehet egy negyvenes éveiben járó alkotó esetében. Talán ezért is várat magára a szerző újrafelfedezése. Holott Rózsa „bűne” csupán annyi, hogy a háború utáni magyar zeneszerző iskolával ellentétben ő nem érezte szükségét elszakadni a bartóki-kodályi örökségtől, vagy forradalmi úton meghaladni azt, hanem folytatni és művelni akarta. És ez egy olyan zeneszerző esetében, aki csupán 25 évvel idősebb Bartókéknál, megbocsátható.
1982-ben agyvérzést kapott, és bal kezére lebénult. Jobb kezével továbbra is alkotott, ekkor született Double Life (Kettős élet) című önéletrajza. Egy másik kötete csak magyarul olvasható (Életem történeteiből): ebből a könyvből az is kiderül, hogy Rózsa a legnagyobb muzsikusokkal ápolt barátságot. André Previnről, Leonard Bernsteinről, Toscaniniről, Beechamről és még számos muzsikusról őrzött emléket.
1995-ben halt meg, itthon azonban kevéssé törődtek örökségével. 2007-ben, születésének századik évfordulóján koncerttel emlékeztek rá.
