A szegedi egyetemisták megtörik a csendet: megalakítják a független MEFESZ-t, és nyíltan követelik a szovjet csapatok kivonását, a szabad választásokat és a politikai szabadságot.

A zsúfolt egyetemi nagygyűlésen megszületik a történelmi 16 pont: a fiatalok szabad, független Magyarországot követelnek, és másnapra tüntetést hirdetnek.

Miközben a fővárosban még a délutáni tüntetést szervezik, Debrecenben már diákok, munkások és civilek vonulnak az utcákra, és együtt követelik a szabadságot.

A Petőfi-szobornál Sinkovits Imre elszavalja a Nemzeti dalt, a tömeg pedig együtt mondja az esküt; az utcákon egyre erősebb az érzés, hogy elérkezett a pillanat, amikor végre saját kezükbe vehetik a sorsukat.

A Bem-szobornál már hatalmas tömeg követeli a változást; a magyar zászlókból kivágják a címert, és a lobogó közepén támadt üresség egy egész nemzet szabadságvágyának jelképévé válik.

Debrecenben a karhatalom tüzet nyit a szabadságot követelő fegyvertelen emberekre: hárman meghalnak, sokan megsebesülnek, és a békés tüntetés pillanatok alatt tragédiába fordul.

Miközben az utcákon már hatalmas tömegek követelnek változást, Gerő Ernő a rádióban nacionalista megmozdulásként bélyegzi meg a tiltakozást; a hatalom fenyegető hangú válasza csak tovább szítja a felháborodást.

A Parlament előtt hatalmas emberáradat várja Nagy Imrét; amikor kialszanak a fények, égő újságokból rögtönzött fáklyák világítják meg a teret, ám a reformokat ígérő szavai azonban már nem elegendőek a szabadságra vágyó tömegnek.

A Felvonulási téren munkások lángvágókkal segítenek ledönteni a nyolcméteres Sztálin-szobrot; amikor a diktátor bronzalakja a földre zuhan, a tömeg ünnepel, a talapzaton pedig csak a monumentális csizmák maradnak.

A Bródy Sándor utcában a tömeg a diákok 16 pontjának beolvasását követeli, ám a Rádiót védő ÁVH fegyveresei tüzet nyitnak, kirobban az összecsapás; a pesti éjszakát fegyverropogás, kiáltások és mentőautók szirénái töltik be.

Hajnalra a felkelők elfoglalják a Magyar Rádió épületét, miközben szovjet páncélosok jelennek meg a főváros utcáin; a magyar fiatalok és munkások egy hatalmas hadsereggel találják szemben magukat.

Győr, Debrecen, Tata, Miskolc, Pécs, Sopron és számos vidéki város utcáit is megtöltik a szabadságot kivívni akaró emberek, ám a remény mellett újabb tragédiák következnek: Mosonmagyaróváron, Esztergomban és más településeken fegyvertelen emberek válnak sortüzek áldozataivá.

A gyárakban munkástanácsok, városokban és falvakban forradalmi bizottságok alakulnak, és hosszú évei után sok helyen először tapasztalják meg az emberek, milyen érzés szabadon dönteni saját közösségük jövőjéről.

A forradalom történelméhez a tatai sortűz tragédiája is hozzátartozik, amelynek emlékét túlélők vallomásai és archív filmfelvételek őrzik az Esti Hírlap gyűjteményében.