Amikor az azbesztről beszélünk, a legtöbben régi tetőpalára, szigetelőanyagokra vagy építőipari veszélyekre gondolnak. Pedig van egy kevésbé ismert terület is: bizonyos ásványékszerek és féldrágakövek világa.
Az Asbestos.com egyik egészségügyi cikke arra hívja fel a figyelmet, hogy egyes kövek — például a tigrisszem, sólyomszem, macskaszem, pietersite vagy bizonyos jáspisfélék — tartalmazhatnak azbesztszerű vagy tényleges azbesztásványokat.
Fontos: ez nem azt jelenti, hogy minden ilyen ékszer azonnal veszélyes a viselőjére. A nagyobb kockázat akkor jelenik meg, ha a követ vágják, csiszolják, fúrják, törik vagy porrá zúzzák, mert ilyenkor a finom rostok a levegőbe kerülhetnek.
A tigrisszem példája különösen érdekes. Geológiai kutatások szerint a tigrisszem csillogását részben a krokidolit, vagyis a kék azbeszt egyik formája adja. A kő jellegzetes selymes fénye a kvarc és a krokidolit különleges szerkezetéhez köthető.
Egészségügyi szempontból a fő veszély az azbesztrostok belélegzése. Nemzetközi egészségügyi szervezetek az azbesztet ismert emberi rákkeltő anyagként tartják számon, amelynek belélegzése súlyos, akár évtizedekkel később jelentkező betegségekhez vezethet. Az azbeszt kapcsolatba hozható többek között a mezoteliómával, a tüdőrákkal, a gégerákkal és a petefészekrákkal.
Az ékszeripari kitettség nemcsak elméleti kérdés. Az American Journal of Industrial Medicine-ben megjelent tudományos esetleírások több olyan ékszeripari dolgozó megbetegedését is dokumentálták, akik munkájuk során azbeszttartalmú anyagokkal vagy azbesztporral kerültek kapcsolatba.
A problémát főként a régi, hőálló azbesztes forrasztólapok, forrasztóformák és egyéb segédanyagok jelentették. Ezeket azért használták, mert jól bírták a magas hőmérsékletet, de készítésük, vágásuk, kopásuk, takarításuk vagy kézi keverésük közben finom azbesztrostok kerülhettek a levegőbe. A dolgozók ezeket a rostokat belélegezhették, sokszor úgy, hogy nem is tudtak a hosszú távú egészségügyi kockázatról.
Egy korai esetleírás két ékszeripari dolgozó azbeszthez köthető tüdőbetegségéről számolt be. A kitettség náluk ahhoz kapcsolódott, hogy azbesztport kézzel kevertek olyan anyagokhoz, amelyekből ékszer-forrasztó lapokat készítettek. Egy másik tanulmány egy 61 éves ékszeripari munkás mezoteliómás esetét dokumentálta; a férfi évtizedeken át dolgozott azbeszttartalmú forrasztóformák készítésével. Később dán ékszerészeknél is leírtak azbeszt okozta tüdő- és mellhártyaelváltozásokat.
Az ékszerekkel kapcsolatos azbesztveszély elsősorban nem a kész, polírozott darabok viselésénél jelentkezik, hanem ott, ahol az anyagot feldolgozzák: vágják, csiszolják, fúrják, hevítik, formázzák vagy porral járó munkafolyamatoknak teszik ki.
Tehát a lényeg: egy kész, polírozott kőékszer viselése általában jóval kisebb kockázatot jelent, mint a nyers vagy törött ásványok kezelése, illetve a csiszolás, fúrás vagy vágás. Aki ilyen kövekkel dolgozik, annak különösen fontos a megfelelő védelem, mert az azbesztrostokat nem szabad belélegezni. Egy egyszerű porvédő maszk nem feltétlenül nyújt elegendő védelmet az ilyen finom rostok ellen.
Ne fúrjunk, ne csiszoljunk és ne törjünk ismeretlen összetételű ásványokat otthon, főleg zárt térben. A kész ékszer más kategória, de a porral járó munka már valódi kockázat lehet.
