XXXII. Virtus vetélkedő volt Balatonlellén az Esti Hírlap médiatámogatásával

Több mint száz résztvevő és kilenc csapat állt rajthoz a XXXII. Virtus Vetélkedőn Balatonlellén. A versenyzők erőnléti, ügyességi és honvédelmi feladatokban mérhették össze tudásukat, miközben a rendezvény ezúttal is a csapatmunkáról és a közösségi élményről szólt.

A Magyar Technikai és Tömegsportklubok Országos Szabadidősport Szövetsége a Kőbányai Önkormányzat Ifjúsági Táborában rendezte meg a hagyományos sporteseményt. A Balaton-parti helyszínen napsütés, szél és felhős időszakok váltották egymást, a változékony időjárás azonban nem törte meg a résztvevők lendületét. A megnyitón dr. Felházi Miklós, Balatonlelle polgármestere a sport nevelő és egészségmegőrző szerepéről beszélt. Kiemelte a márciusban megnyílt Egészségfejlesztési Iroda jelentőségét és hangsúlyozta, hogy a rendszeres mozgás és az egészséges életmód népszerűsítése közös társadalmi feladat.

Prof. dr. Borbély Attila, a Magyar Technikai és Tömegsportklubok Országos Szabadidősport Szövetségének elnöke és a Honvédelmi Sportszövetség alelnöke a tömegsport közösségépítő szerepére hívta fel a figyelmet. Mint mondta, a sport nemcsak teljesítményt jelent, hanem közösséget is formál. Boros György, a Honvédelmi Sportszövetség és a Magyar Sportlövők Szövetsége alelnöke a sport és a honvédelem kapcsolatáról beszélt. A verseny feladatait és technikai részleteit Nagy József, a Sportszervezetek Országos Szövetségének képzési és szervezetfejlesztési igazgatója, az MTTOSZ alelnöke ismertette. A szervezők ezúttal is változatos, szórakoztató és valódi kihívást jelentő próbákkal készültek.

Kilenc csapat indult a mezőnyben. A Fortuna csoportot Magyar Mária képviselte, a Győztesek Csapata Kakasné Ilike vezetésével érkezett, az Isztimér ÖTE pedig Nemes János csapataként vett részt a versenyen. A Kadétokat dr. Zöllei Zoltán, a Körutasokat Károlyi László Pál, a Mama Kedvenceit Kakas Zsolt képviselte. A Pándi Lövész Egylet kapitánya Lázók József volt, a Pokol Angyalait Molnár János vezette, Püspökmolnári csapatát pedig Piri Tamás delegálta. Egymástól jelentősen eltérő feladatok vártak a résztvevőkre: volt, ahol fizikai erő számított, máshol gyorsaság, pontosság vagy éppen jól megválasztott taktika hozhatott előnyt.

Az egyik leglátványosabb szám a sífutás volt, amelynél hat versenyző állt egyszerre a hatkötéses sítalpon. Csak akkor tudtak haladni, ha mindenki ugyanabban a ritmusban mozgott. Egyetlen rossz lépés is felboríthatta az összhangot, ezért az erő mellett fegyelemre és pontos együttműködésre is szükség volt. A farönkforgatás már másfajta erőpróbát jelentett: a csapattagok egymást váltva görgették végig a rönköt a kijelölt pályán, így minden mozdulatnak és váltásnak jelentősége volt. Komoly fizikai teljesítményt követelt a petrencés rúd tartása is. Két férfi és egy nő képviselte a csapatot, a férfiak teljesítménye összeadódott, miközben a női versenyzőnek egy másik súlyt kellett megtartania. A saroglya tartásánál már az erő mellett a megfelelő technika is sokat számított.

Az ügyességi számokban a pontosság került előtérbe. Kézigránát-, gumiabroncs- és csúszókorongdobásban is próbára tették magukat a versenyzők, ahol minden pontért meg kellett dolgozni. Akadt olyan kísérlet is, amely inkább nevetést, mint pontot hozott, de a jó hangulat végig megmaradt. Kosárra dobásnál taktikai döntést is kellett hozni: a résztvevők választhattak a közelebbi, biztosabb hely és a távolabbi, több pontot érő dobás között. Dartsnál pedig már egyetlen apró kézmozdulat is eldönthette, sikeres lesz-e a próbálkozás.

A honvédelmi feladatoknál a célzás és a koncentráció kapott nagyobb szerepet. Harci kés, csillagpenge és szekerce hajításánál nem volt elég eltalálni a táblát, az eszköznek benne is kellett maradnia. Lövészet közben néhány percre rendre elcsendesedett a pálya. A lőbuszban légpuskával kellett a bukóalakokra célozni, szabadtéren pedig lézeres pisztolylövészetben, egyperces időkeret alatt kellett minél több célpontot eltalálni. Ezeknél a feladatoknál biztos kéz, precizitás és koncentráció döntött.

A fizikai próbatételeket honvédelmi ismereteket mérő, 13+1 kérdéses kvíz egészítette ki. Öt perc állt a csapatok rendelkezésére, hogy közösen megtalálják a helyes válaszokat. Ebben a számban nem az erő, hanem a gyors gondolkodás és a jó döntések számítottak. A sebesültszállítás ismét a csapatmunkát tette próbára. Két versenyző vitte társát a kijelölt pályán, majd váltottak. A „sérült” lába nem érhetett a földre, mert egyetlen hiba akár a feladat újrakezdését is jelenthette. A sikerhez itt sem pusztán erő kellett, hanem megfelelő ritmus és egymásra figyelés.

A verseny során jól látszott, hogy a különböző korosztályok más-más erősségeket hoztak a csapatokba. A fiatalabbak gyorsasága és lendülete jól kiegészítette az idősebbek tapasztalatát és rutinját. Ellenfelekként küzdöttek a pályán, közben azonban gyakran biztatták és segítették egymást. A végére szoros verseny alakult ki, de a nap nem kizárólag a helyezésekről szólt. Erőnléti és ügyességi számok, honvédelmi feladatok, taktika és koncentráció mellett a közös élmény is meghatározó része volt a rendezvénynek.

A XXXII. Virtus Vetélkedő ezzel ismét megmutatta, mit jelent az MTTOSZ közösségi és sportnevelési küldetése a gyakorlatban. A verseny mozgásra ösztönöz, fejleszti az állóképességet és az együttműködést és lehetőséget ad arra, hogy különböző generációk együtt vegyenek részt a feladatokban. Minden csapat a lehető legjobb eredményre törekedett, közben azonban végig jelen volt a sportszerűség és az egymás iránti tisztelet. A Virtus üzenete így nemcsak a teljesítményről szól, hanem arról is, hogy a sport közösséget teremt és generációkat kapcsolhat össze.

A szervezők már a következő Virtus Vetélkedőre készülnek. Jövőre új feladatok és új kihívások várják majd a résztvevőket.

Együtt mozdulunk, együtt küzdünk, együtt győzünk – találkozzunk a következő Virtuson!

Fotók:
Habdák Gabriella
Mogyorósi Tibor