Sárvári Nicholas nem a pályázati határidő után jelentkezett a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnöki posztjára: ott volt a 96 szabályosan pályázó között, az értékelésen azonban csak a negyedik helyen végzett. A történet azután vált nehezen követhetővé, hogy augusztus 24-én a parlamenti bizottság már megnevezte a három legjobb pályázót, a TISZA-frakció pedig ezt követően élt egy külön szabállyal, és Sárvári meghallgatását is kezdeményezte. Néhány órával később az eredeti három egyik tagja, Jancsics Dávid visszalépett. Másnap így már Sárvári ült Ligeti Miklós és Unger Anna Róza mellett a bizottság előtt – miközben a TISZA hétfőn még saját jelöltjeként nevezte meg, kedden már azt közölte, hogy soha nem volt a frakció jelöltje. A kiválasztást nemcsak a sajtó bírálta: a Mi Hazánk már korábban is a hivatal esetleges túlkapásaira figyelmeztetett, hétfőn pedig Novák Előd azt állította, szerintük már „le van zsírozva”, hogy Ligeti Miklós lesz az elnök.
Az NVVH körül már jóval a mostani személyi vita előtt komoly politikai fenntartások fogalmazódtak meg. A Mi Hazánk megszavazta a hivatal létrehozását, Toroczkai László azonban augusztus 9-én hosszú bejegyzésben magyarázta el, miért támogatták a szervezetet annak ellenére, hogy jelentős kockázatokat látnak benne. Úgy fogalmazott, olyan hivatalról van szó, „amelyet sokan már most modern kori ÁVH-nak neveznek”, miközben azt is világossá tette: pártja szerint a NER alatt eltűnt vagy magánvagyonná alakított közpénzek feltárására és visszaszerzésére szükség van. Toroczkai lényegében azt üzente, hogy a Mi Hazánk azért állt a hivatal létrehozása mellé, mert támogatja az elszámoltatást, de ugyanilyen erővel fog fellépni akkor, ha az NVVH politikai eszközzé válik, visszaél a jogosítványaival, vagy csak az egyik politikai oldal ügyeit vizsgálja.
Ebben a már eleve bizalmatlan légkörben kezdődött meg augusztus 24-én a hivatal vezetőinek kiválasztása. Az elnöki posztra augusztus 16-ig lehetett pályázni, összesen 96 jelentkező adta be az anyagát. Az Országgyűlés Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottsága hétfői zárt ülésén értékelte a pályázókat, majd Hantosi István bizottsági elnök bejelentette a három legjobb eredményt elérő nevet: Ligeti Miklósét, Unger Anna Rózáét és Jancsics Dávidét. Sárvári Nicholas ekkor nem szerepelt közöttük; mint később kiderült, a negyedik legmagasabb pontszámot kapta.
A kiválasztás szabályai azonban hagytak még egy külön lehetőséget. A parlamenti képviselőcsoportok a három legjobb eredményt elérő pályázón túl tisztségenként további egy, már korábban érvényesen pályázó ember meghallgatását kérhették, erre augusztus 24-én 13 óráig volt lehetőségük. A TISZA ezzel élt, amikor a bizottság által már kihirdetett három név mellé Sárvári Nicholas meghallgatását kezdeményezte. Tehát Sárvári nem a pályázati határidő után adta be jelentkezését, a TISZA viszont valóban a pályázati határidő lezárulta, sőt már a bizottsági első három kihirdetése után állt elő az ő nevével.
A TISZA hétfői közleménye ráadásul nem csupán úgy fogalmazott, hogy Sárvári meghallgatását kezdeményezik. A frakció Sárvári Nicholast az elnöki posztra, Braun Róbertet a nyomozati elnökhelyettesi, Barabás Zoltánt pedig a közpénzügyi elnökhelyettesi tisztségre nevezte meg, és saját jelöltjeiként hivatkozott rájuk. Így írt róluk hétfőn a sajtó is, köztük a Telex és a 24.hu.
A Mi Hazánk ugyanazon a napon már egészen más problémát vetett fel. A párt részt vett a zárt ülésen, miközben a Fidesz és a KDNP előre közölte, hogy kimarad a kiválasztásból, mert az NVVH szabályozását több ponton alkotmányellenesnek tartják. Novák Előd az ülés után azt mondta, a bizottság leszavazta a Mi Hazánk személyi javaslatait, és szerinte fontos lenne, hogy az ellenzék éppen a hivatal széles jogosítványai miatt képes legyen kontrollálni annak működését. Ezután tette azt a politikailag súlyos állítást, hogy szerintük már „le van zsírozva”, hogy Ligeti Miklós lesz az NVVH elnöke. Novák azt is mondta, pártja Ligetit nem tartja megfelelően elfogulatlannak, és attól tartanak, hogy a hivatal vezetőjeként túlkapásokra hajlamos lehet.
A Mi Hazánk ráadásul maga is élt ugyanazzal a lehetőséggel, amellyel a TISZA: a három bizottsági befutón túl Barátki László meghallgatását kezdeményezte. Barátki azonban végül visszalépett. Hantosi István kedden azt mondta, a pályázó arra hivatkozott, hogy mivel meghallgatását nem a bizottság közös döntése alapján kezdeményezték, meg akarja őrizni pártatlanságát, ezért nem állt a testület elé. Vagyis a plusz pályázó meghallgatásának lehetősége nem kizárólag a TISZA számára létezett; a Mi Hazánk is használta, csak az általuk választott jelentkező végül nem vett részt a meghallgatáson.
Hétfő késő délután aztán újabb fordulat következett. Jancsics Dávid, aki néhány órával korábban még bekerült a három legjobb pályázó közé, visszavonta jelentkezését. Saját közlése szerint már hónapok óta foglalkoztatta, hogyan kellene működnie az új hivatalnak, de végül arra jutott, hogy az első időszak elszámoltatási és vagyonvisszaszerzési munkájához inkább „egy ügyész/nyomozó alkatú elnök”, egy „kérlelhetetlen pitbull” kell. Saját tudását hosszabb távú antikorrupciós intézményépítésben tartotta jobban hasznosíthatónak, ezért – mint írta – hosszas vívódás után visszalépett.
A döntés időzítése óhatatlanul feltűnő volt: délelőtt Jancsics még bekerült az első háromba, közben a TISZA kezdeményezte a negyedik helyezett Sárvári meghallgatását, estére pedig Jancsics kiszállt a versenyből. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy Jancsics visszalépése összefüggött volna Sárvári megjelenésével. Az viszont biztos, hogy Jancsics távozása után kedden már pontosan három elnökaspiráns ült a bizottság előtt: Ligeti Miklós, Unger Anna Róza és Sárvári Nicholas. Sárvárit egyébként Jancsics visszalépésétől függetlenül is meghallgatták volna, hiszen a TISZA már korábban szabályosan kezdeményezte ezt.
A furcsa időrend másnap reggel már a sajtót is foglalkoztatta. A 444 véleménycikke azzal a címmel jelent meg, hogy
„A legtisztább eljárás kellett volna legyen az NVVH-elnök kiválasztása, ehelyett katyvaszt csinált belőle a Tisza”.
A lap azt kifogásolta, hogy a bizottság előbb kiválasztotta a három legjobb pályázót, majd a TISZA-frakció utólag előállt egy negyedik névvel anélkül, hogy hétfői bejelentésében részletesen megmagyarázta volna, Sárvári miért került elő, illetve hányadik helyen végzett az értékelésben.
Magyar Péter a 444 Facebook-bejegyzése alatt válaszolt a kritikára:
„Csak egyszer élnénk meg, hogy a műhiszti helyett esetleg a lényegre koncentráltok… (pl. hogy jó jelöltek vannak…). Ráadásul totál félreértitek az eljárást.”
A történet azonban még ugyanazon a délelőttön kapott egy újabb, nehezen figyelmen kívül hagyható részletet. Sárvári a parlamenti meghallgatáson már politikailag független szereplőként mutatta be magát. Azt mondta, Magyar Péterrel személyesen soha nem találkozott, és sem vele, sem Ruff Bálinttal, sem Toroczkai Lászlóval nem állt korábban kapcsolatban. A meghallgatása után pedig közölte: előzetesen senki nem egyeztetett vele arról, hogy a TISZA-frakció az ő meghallgatását fogja kérni, maga is a sajtóból értesült a hétfői bejelentésről.
Kedd délután már maga a TISZA-frakció is másként fogalmazott, mint egy nappal korábban. Új közleményükben azt írták:
„A meghallgatott jelöltek egyike sem párt, vagy frakció jelöltje.”
A frakció ekkor már azzal magyarázta Sárvári szerepét, hogy a bizottság kiválasztotta a három legtöbb pontot szerző pályázót, a frakciók pedig a szélesebb verseny érdekében további egy-egy jelentkező meghallgatását kezdeményezhették. A TISZA azért választotta Sárvárit, mert ő kapta a negyedik legmagasabb pontszámot. Ez már lényegesen pontosabb magyarázat volt annál, mint amit hétfőn közöltek.
A változást a Telex is szóvá tette, hiszen előző nap maga a frakció nevezte ezeket az embereket a TISZA jelöltjeinek. A lap kedden ezért megjegyezte:
„Azt írták, ők a Tisza Párt jelöltjei, ezért cikkeinkben mi is így hivatkoztunk rájuk.”
A 24.hu ezután külön megkereste a TISZA-frakciót, hogy tisztázza a két közlemény közötti ellentmondást. A válaszban a frakció elismerte, hogy „szerencsétlen volt a hétfői közlemény szövegezése”, és közölte: Sárvári valójában soha nem volt a TISZA-frakció saját jelöltje. A lapnak azt is elmondták, hogy Jancsics váratlan visszalépése miatt végül még szerencsésen is alakult, hogy korábban kezdeményezték Sárvári meghallgatását.
Sárvári szakmai háttere mindenesetre jelentősen eltér a versenyben maradt másik két pályázóétól. A kanadai–magyar kettős állampolgár közel harminc éve él Magyarországon, 2009 óta a Magyar–Kanadai Kereskedelmi Kamara elnöke, 2010 óta pedig a CNS Risk UK Ltd. managing partnere. Saját elmondása szerint több mint negyven országban dolgozott korrupciós, pénzügyi és kockázatkezelési ügyeken, és olyan nemzetközi vállalati, offshore és tulajdonosi struktúrák feltárásával is foglalkozott, amelyekben a pénzek eredetét vagy végső tulajdonosát próbálták elrejteni.
A meghallgatásra egy több ezer vállalat kapcsolatát bemutató hálózati ábrát is magával vitt. Ezzel azt igyekezett érzékeltetni, hogy egy eltűnt vagyon felkutatása sokszor nem egy bankszámla megtalálását jelenti: cégek, közvetítők, tulajdonosi láncok és több országon keresztül vezető tranzakciók egész rendszerét kell visszafejteni ahhoz, hogy bizonyítható legyen, honnan indult és hová került a pénz. Sárvári szerint Magyarországon ebből a fajta gyakorlati tudásból kevés van, ő pedig más országokban – állítása szerint Ukrajnában és egy arab államban is – dolgozott már vagyonvisszaszerzési ügyeken.
A gyors eredményekkel kapcsolatban ugyanakkor ő is óvatos volt. Nem tartotta reálisnak, hogy az NVVH néhány hónap alatt több ezer ügyet érdemben feldolgozzon, és az egyik legnagyobb kockázatnak az érzékeny pénzügyi és nyomozati információk kiszivárgását nevezte. Az Index kérdésére arról is beszélt, hogy ha vezetőként politikai szereplők arra próbálnák rávenni, kit alkalmazzon, vagy melyik ügyet ne vizsgálja, az már olyan határ lenne számára, amelynél mérlegelné a távozását, ha pedig emiatt mondana le, annak okát a nyilvánossággal is közölné.
És mindez egy olyan hivatal első vezetőjének kiválasztásakor történik, amelynek politikai függetlenségéről már a megalakulása előtt vita folyt. A Mi Hazánk ugyan megszavazta az NVVH létrehozását, de Toroczkai László már augusztus elején figyelmeztetett a hatalommal való visszaélés veszélyére, hogy Ligeti Miklós elnöksége szerintük előre eldöntött ügy lehet, így az új intézmény átláthatóságáról és politikai függetlenségéről szóló vita már azelőtt elkezdődött, hogy egyáltalán lett volna elnöke.
