Nyolcvanhárom éves korában elhunyt Nádas Péter Kossuth- és József Attila-díjas író, drámaíró, esszéista és fotográfus. Az Emlékiratok könyve, a Párhuzamos történetek és a Világló részletek szerzője augusztus 26-án reggel, gombosszegi otthonában halt meg. Műveit számos nyelvre lefordították és nevét hosszú éveken át az irodalmi Nobel-díj lehetséges esélyesei között emlegették.
A halálhírt Nádas Péter közösségi oldalán jelentették be a család kérésére. A rövid tájékoztatás szerint az író reggel 8 órakor hunyt el. Hozzátartozói arra kérték az olvasókat és a sajtó munkatársait, hogy egyelőre tartsák tiszteletben a magánéletüket, mert nem kívánnak nyilatkozni. A halál okáról és a búcsúztatás részleteiről nem közöltek információt.
Nádas Péter a modern magyar próza egyik legnagyobb hatású szerzője volt. Regényeiben a személyes emlékezetet, a testet, az emberi kapcsolatokat és a huszadik századi európai történelmet vizsgálta rendkívüli pontossággal. Könyvei nem kínáltak könnyű olvasmányt, de aki belépett hosszú mondatai és egymásba fonódó történetei közé, olyan világot ismert meg, amelyben a legapróbb emberi mozdulat mögött is egy egész korszak története rajzolódhatott ki.
Fotóriporterként kezdte pályáját
Nádas Péter 1942. október 14-én született Budapesten. Gyermekkorát meghatározta a második világháború, Budapest ostroma és az azt követő kommunista rendszer. Édesanyjával hamis iratok segítségével menekültek el a nyilas hatalomátvétel után, majd közvetlenül az ostrom előtt visszatértek a fővárosba. A házat, amelyben más menekített gyermekekkel és felnőttekkel együtt húzták meg magukat, bombatalálat érte.
Fiatalon elveszítette mindkét szülőjét. Édesanyja 1955-ben hosszú betegség után halt meg, édesapját pedig három évvel később veszítette el. Nádas tizenhat évesen abbahagyta iskolai tanulmányait és fényképésznek tanult. A Nők Lapja szerkesztőségében kezdett dolgozni fotóriporter-gyakornokként, majd katonai szolgálata után a Pest Megyei Hírlap munkatársa lett. Először fényképezett, később újságíróként is dolgozott.
A fotográfia egész életében fontos maradt számára. Képeiből Budapesten, Berlinben, Hágában és Svájcban is rendeztek kiállításokat. Fényképein ugyanaz a türelmes figyelem érződött, amely az írásait is jellemezte: az arcok, a tájak, a fény és az idő apró változásait kereste.
Első regénye csak évekkel elkészülte után jelenhetett meg
Első kötete A Biblia címmel 1967-ben jelent meg. Két évvel később otthagyta újságírói állását és szabadfoglalkozású íróként folytatta pályáját. Egy családregény vége című regényét 1972-ben fejezte be, a kötet azonban csak 1977-ben jelenhetett meg. A családi történetben már jelen voltak azok a témák, amelyek később teljes életművét végigkísérték: az emlékezet bizonytalansága, a politikai erőszak és a történelem hatása az ember legszemélyesebb kapcsolataira.
Az 1970-es évek elején kezdett dolgozni az Emlékiratok könyvén. Első kéziratát megsemmisítette, majd elölről írta az egész regényt. Több mint egy évtizeden keresztül dolgozott rajta és 1985 tavaszán fejezte be. Az 1986-ban megjelent mű nemcsak Magyarországon aratott sikert, hanem az európai irodalmi életben is ismertté tette a nevét.
A regény német és francia nyelvterületen különösen jelentős visszhangot kapott. Franciaországban 1998-ban az év legjobb idegen nyelvű könyvének választották. Nádas ettől kezdve rendszeresen tartott külföldi felolvasásokat és előadásokat, könyvei pedig sorra jelentek meg idegen nyelveken.
Tizennyolc év munkája volt a Párhuzamos történetek
Nádas 1985-ben kezdett dolgozni a Párhuzamos történeteken. A háromkötetes regény kisebb megszakításokkal tizennyolc éven keresztül készült és 2005 őszén került az olvasókhoz. A könyv különböző családok és egymást keresztező emberi sorsok történetén keresztül mutatta meg a huszadik századi Európa erőszakos korszakait.
A regény szereplőinek élete mögött a fasizmus, a második világháború, a holokauszt és a kommunista diktatúra története húzódik. Nádas a magyar prózában szokatlan nyíltsággal írt a testről, a szexualitásról és a kiszolgáltatottságról. A mű megjelenése ezért komoly vitákat is kiváltott, de a kritika hamar a korszak egyik legjelentősebb irodalmi vállalkozásaként kezdte értékelni.
A Párhuzamos történetek német fordításáért Nádas Péter és Christina Viragh 2012-ben Brücke Berlin-díjat kapott. Ugyanebben az évben jelent meg a Párhuzamos olvasókönyv, amely jegyzetekkel, dokumentumokkal és háttéranyagokkal mutatta meg, hogyan épült fel a monumentális regény világa.
A gombosszegi vadkörtefa is életművének része lett
Nádas Péter és felesége, Salamon Magda 1984-ben költözött a Zala vármegyei Gombosszegre. Az apró településen álló ház hosszú évtizedekre alkotói életének központja lett. A világirodalmi rangú regények jelentős része ebben a csendes zalai környezetben készült.
A kertben álló vadkörtefa az író fotográfusi munkásságának egyik legismertebb motívumává vált. Nádas egy teljes éven keresztül különböző napszakokban és fényviszonyok között fényképezte ugyanazt a fát. A képsorozat később a Saját halál című könyvéhez kapcsolódott, amelyben az 1993-ban átélt súlyos szívinfarktusát és klinikai halálának tapasztalatát dolgozta fel.
A személyes emlékezethez legnagyobb szabású önéletrajzi művében is visszatért. A 2017-ben megjelent Világló részletek két kötete saját családjának történetét kapcsolta össze Magyarország több mint száz évének eseményeivel. Nádas nem hagyatkozott kizárólag az emlékeire, hanem fényképekkel, iratokkal és mások beszámolóival is összevetette őket. A könyv 2018-ban elnyerte az Aegon Művészeti Díjat, négy évvel később pedig a svéd Berman Irodalmi Díjat is neki ítélték.
Utolsó könyvében barátaitól búcsúzott
Nádas idős korában is folyamatosan dolgozott. Rémtörténetek című regénye 2022-ben jelent meg, ezt követte a Szépírás mint hivatás, a Helyszínelés és a Szünet nélkül. Utolsó könyve, a Halott barátaim 2025-ben került a boltokba.
A cím most különösen megrendítően hangzik, a könyv azonban nem a szerző saját halálára készülő búcsúja. Nádas Polcz Alaine-t, Mészöly Miklóst és Esterházy Pétert idézte meg benne. Közös történeteiken és barátságukon keresztül egyúttal a magyar irodalom egyik meghatározó korszakától is elköszönt.
Nemzetközi rangú életművet hagyott hátra
Nádas Péter 1985-ben József Attila-díjat, 1992-ben Kossuth-díjat kapott. Kitüntették az Osztrák Állami Díjjal az Európai Irodalomért, a Lipcsei Könyvdíjjal az Európai Megértésért és a Franz Kafka-díjjal is. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja volt, emellett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, valamint a Berlini Művészeti Akadémia is tagjai közé választotta.
Alig három hónappal halála előtt újabb magas rangú német kitüntetést vehetett át. A Pour le Mérite rend tagjaként 2026. május 31-én megkapta a Németországi Szövetségi Köztársaság csillaggal ékesített nagy érdemkeresztjét. Az ünnepségen Herta Müller Nobel-díjas író méltatta Nádas írói és fotográfusi munkásságát.
Nádas Péter nem írt gyorsan fogyasztható könyveket. Mondatai figyelmet és időt kértek az olvasótól, mert az emberi viszonyokban sem hitt az egyszerű magyarázatoknak. Halálával a magyar és az európai irodalom egyik legjelentősebb alkotója távozott, könyvei és fényképei azonban tovább őrzik azt a kérlelhetetlen pontosságot, amellyel egész életében az emberre és a történelemre figyelt.
Forrás: Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia
