Három napig egyetlen mandátum ide-oda mozgása tartotta bizonytalanságban Svédországot, szerda estére azonban a későn érkező és külföldön leadott szavazatok feldolgozása után gyakorlatilag eldőlt a választás. A svéd közszolgálati televízió már Magdalena Andersson balközép ellenzékét nevezte meg győztesként: a jelenlegi állás szerint 175 képviselőjük lehet a 349 fős Riksdagban, Ulf Kristersson kormányzó jobboldali tömbjének pedig 174. A két oldal között mindössze 26 169 szavazat volt a különbség, a végleges hivatalos számlálás csütörtökön zárulhat le.
A vasárnapi választás óta többször változott a mandátumarány. A választás éjszakáján követtük a számlálást, hétfőn pedig arról számoltunk be, hogy Andersson tábora átmenetileg 176–173-ra növelte előnyét. A későn beérkező belföldi, levélszavazatok és külföldön leadott voksok azonban ismét szorosabbá tették a versenyt. Szerda délutánra a szavazatok 99 százalékát megszámolták, és a mandátumarány 175–174-re módosult.
A különbség papíron a lehető legkisebb: Andersson négy pártból álló ellenzéki oldala pontosan azt az egy plusz parlamenti helyet szerezheti meg, amely a 349 tagú Riksdagban a többséghez szükséges. Az SVT szerda este már úgy értékelte a fennmaradó szavazatok számát és földrajzi eloszlását, hogy a fordulat esélye rendkívül alacsony. A választási hatóság ugyanakkor tovább számolja a későn érkező és külföldi voksokat, ezért a hivatalos végeredmény kihirdetéséig a 175–174-es állás továbbra is előzetes eredmény.
A választás ezzel lezárhatja Ulf Kristersson 2022-ben kezdődött kormányzását. A mérsékelt párti politikus négy évvel ezelőtt a kereszténydemokratákkal és a liberálisokkal alakított kabinetet, amelynek parlamenti működését a Svéd Demokraták biztosították. A konstrukció már akkor történelmi változást jelentett: a korábban politikailag elszigetelt Svéd Demokraták ugyan nem kaptak miniszteri posztokat, de a Tidö-megállapodással közvetlen befolyást szereztek a kormány bevándorlási, bűnügyi és több más szakpolitikai döntésére.
Az idei kampány egyik központi kérdése éppen az volt, hogy a Svéd Demokraták egy újabb jobboldali győzelem után beléphetnek-e magába a kormányba. Kristersson a kampányban azzal érvelt, hogy Svédországnak stabil parlamenti többségre van szüksége a bandabűnözés, a nemzetbiztonsági problémák és a gazdasági kihívások kezeléséhez. A balközép ezzel szemben a jóléti rendszer megerősítését, a klímapolitika felgyorsítását és a jövedelmi különbségek mérséklését tette kampányának központjába.
A választók azonban egyik oldalnak sem adtak kényelmes felhatalmazást. Andersson győzelme ráadásul még nem jelenti azt, hogy egyszerűen megalakíthatja következő kormányát. A mögötte felsorakozó négy párt között olyan politikai különbségek vannak, amelyek már a választás előtt is bizonytalanná tették a lehetséges koalíciót.
A legnehezebb konfliktus a Centrum Párt és a Baloldali Párt között húzódik. A Centrum egyértelművé tette, hogy nem akar olyan kormányban részt venni, amelyben a Baloldali Párt is helyet kap, miközben a Baloldal jelezte: nem kívánja ismét feltétel nélkül kívülről támogatni a szociáldemokrata miniszterelnököt. Anderssonnak ezért egyetlen mandátumos parlamenti előnyből kell olyan működőképes kormányzati konstrukciót kialakítania, amelyben egymással is versengő pártok biztosítják a többséget.
Kristersson mozgástere sem tűnt el teljesen. A svéd rendszerben nem az nyeri automatikusan a kormányalakítás jogát, akinek tömbje a legtöbb mandátumot szerzi. A parlament elnökének olyan miniszterelnök-jelöltet kell találnia, akivel szemben nincs abszolút többség a Riksdagban. Egyetlen képviselő mozgása, tartózkodása vagy valamelyik párt álláspontjának változása ezért különösen nagy súlyt kaphat.
A választás számai mögött egy másik fontos változás is látszik. A Svéd Demokraták 2022-ben történetük legerősebb parlamenti eredményét érték el, és a jobboldal legnagyobb pártjává váltak. Az idei választáson azonban visszaestek, miközben a Mérsékelt Párt ismét megelőzte őket. Ez nem szünteti meg Jimmie Åkesson pártjának befolyását, de megváltoztatja a jobboldalon belüli erőviszonyokat.
Svédország tehát nem egy látványos választási földcsuszamlással váltott irányt. A választók gyakorlatilag kettéosztották a parlamentet, és végül egyetlen képviselői hely dönthet arról, melyik politikai oldal kezdheti meg a kormányalakítást. Andersson előtt most legalább olyan nehéz feladat áll, mint maga a választási győzelem megszerzése: a 175 mandátumból működőképes parlamenti többséget kell építenie.
Forrás: Reuters, SVT, Valmyndigheten
