A kínai nagy médiumok két ügyben is gyorsan és markánsan reagáltak az elmúlt napok fejleményeire: a Hormuzi-szoros ügyében az amerikai kérdést elsősorban a válság eszkalációjának részeként, a Tisza magyarországi győzelmét pedig tényszerű politikai fordulatként mutatták be. A hangsúlyok azonban nem voltak azonosak: míg a Global Times az amerikai felelősségét emelte ki, addig a Xinhua, a CGTN és a China Daily inkább a választási eredményre, majd az új magyar vezetés pragmatikus külpolitikai üzeneteire helyezte a hangsúlyt.
A Global Times március 15-i cikke azt írta, hogy az Egyesült Államok más országokat, köztük Kínát is be akar vonni a Hormuzi-szoros nyitva tartásába. A lap ugyanakkor rögtön hozzátette saját értelmezését is: kínai szakértőkre hivatkozva azt állította, hogy a blokádveszély „gyökérokát” az amerikai–izraeli katonai műveletek jelentik, vagyis a válság kezelését Pekinghez közeli megszólalók nem elsősorban biztonsági, hanem politikai-eszkalációs kérdésként keretezték.
Ugyanezt a vonalat erősítette a Global Times későbbi, április 3-i írása is, amely szerint a regionális országok erővel történő bevonása csak tovább növelheti a háború kiterjedését és összetettségét. A lap azt sugallta, hogy Washington a térség országaira próbálja áthárítani saját konfrontációjának terheit. Egy korábbi, március 27-i Global Times-cikk pedig arról írt, hogy az amerikai szövetségesek számára is egyre kellemetlenebb kérdéssé vált: részt vegyenek-e a szoros biztosításában.
A China Daily szintén ezt a feszültséget emelte ki, amikor arról írt, hogy Washington kérése Japánt is kényes helyzetbe hozta. A lap szerint az amerikai elvárás nemcsak regionális, hanem szövetségi politikai vitát is keltett, mert a katonai részvétel több országban belpolitikai és alkotmányos kérdéseket is felvet.
A magyar választás ügyében a kínai nagy médiumok már jóval hűvösebb, tényszerűbb hangot ütöttek meg. A Xinhua és a CGTN április 13-i beszámolói egyaránt azt hangsúlyozták, hogy a Tisza Párt a szavazatok 98,13 százalékos feldolgozottságánál 53,62 százalékon állt, és 138 mandátumot szerezhetett a 199 fős parlamentben, ami kétharmados többséget jelentett volna. A tudósítások azt is kiemelték, hogy ezzel Orbán Viktor 16 éves kormányzása ért véget.
A China Daily azt emelte ki, hogy Magyar Péter pártja történelmi választási áttörést ért el.
A kínai tudósítások második hulláma már nem pusztán a győzelem tényéről szólt, hanem arról is, milyen irányt vehetnek a külpolitikai kapcsolatok az új magyar vezetéssel. A Xinhua és a CGTN április 14-i anyagai azt hangsúlyozták, hogy Magyar Péter konstruktív együttműködés mellett kötelezte el magát az Európai Unióval, miközben pragmatikus külpolitikát ígért. Ez a kínai olvasatban különösen fontos jelzés volt.
A Global Times már egyenesen arra helyezte a hangsúlyt, hogy Magyar Péter nyitott az együttműködésre Kínával, vagyis Peking szemszögéből a választási eredmény után a fő kérdés már nem Orbán bukása, hanem az, hogy fennmarad-e a korábbi években kialakított gazdasági és diplomáciai pragmatizmus. Ez a hangsúlyeltolódás jól mutatja, hogy a kínai nagy médiumok számára Magyarország politikai fordulata elsősorban nem ideológiai, hanem geopolitikai és gazdasági kérdésként érdekes.
A kínai sajtó képe kettős: a Hormuzi-szoros ügyében a meghatározó kínai médiumok azt sugallják, hogy az Egyesült Államok más államokat is be akar húzni egy általa súlyosbított konfliktus kezelésébe. A Tisza győzelmét viszont tudomásul vették, majd hamar át is álltak arra a kérdésre, hogy az új magyar kormány mennyire marad nyitott a pragmatikus kapcsolattartásra Pekinggel.
Források:
Global Times l Xinhua l CGTN l China Daily