A NASA szeptember 16-án új összeállításban mutatta be a Messier 64 spirálgalaxis James Webb űrteleszkóppal készült megfigyelését. A jellegzetes sötét porsávja miatt „Fekete Szem” galaxisként ismert objektum infravörös vizsgálata olyan részleteket tár fel, amelyek a látható fény tartományában kevésbé érzékelhetők. A Webb felvételei különösen a poranyag szerkezetét és a csillagkeletkezéshez kapcsolódó területeket mutatják meg részletesebben.
A Messier 64 mintegy 17 millió fényévre található a Földtől, a Bereniké Haja csillagkép irányában. Különleges megjelenését a fényes központja előtt húzódó sötét porfelhő adja. Ez a markáns porsáv tette ismertté a galaxist „Fekete Szem” néven.
A James Webb közép-infravörös műszere, a MIRI másképp látja ezt az anyagot, mint a Hubble. Míg a Hubble főként a látható és közeli infravörös tartományban készít részletes felvételeket, a Webb az infravörös sugárzás segítségével a porban gazdag területek szerkezetét és a bennük zajló folyamatokat is jobban meg tudja mutatni. A két űrteleszkóp megfigyelései ezért jól kiegészítik egymást.
Az M64 egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy külső gázrétegei ellentétes irányban forognak a galaxis belső gázanyagához és csillagaihoz képest. A két eltérő irányú anyagáramlás találkozási térségében a gáz összesűrűsödhet, ami kedvező feltételeket teremthet új csillagok kialakulásához.
A NASA szerint ennek a szokatlan szerkezetnek a hátterében valószínűleg egy régi galaxisegyesülés állhat. A Messier 64 feltehetően több mint egymilliárd évvel ezelőtt olvadt össze egy kisebb galaxissal, és ennek nyomát őrizheti ma is a külső gázréteg ellentétes forgása.
A Webb megfigyelései ezért nemcsak látványosabbá teszik a „Fekete Szem” galaxist, hanem a kutatóknak is segítenek jobban megérteni annak fejlődéstörténetét. Az infravörös adatok alapján pontosabban vizsgálható a poranyag eloszlása, a csillagkeletkezés és az a folyamat, amely az M64 mai szerkezetét kialakította.
Forrás: NASA
