Budapestről Hollywoodig ívelő pályájáról, a The Simpsons sárga figuráinak megszületéséről és Frank Zappához fűződő barátságáról is mesélt Csupó Gábor Mátészalkán. Az ötszörös Emmy-díjas, Kossuth-díjas alkotó a Magyar Hollywood Tanács jubileumi rendezvényén idézte fel életének és karrierjének meghatározó fordulatait. A Fényes Napok közönsége egy világhírű magyar animációs rendező hollywoodi sikertörténetének kulisszái mögé pillanthatott be.
A Magyar Hollywood Tanács alapításának 10. évfordulóját ünnepli. A Fényes Napok fesztiválon immár tizedik éve vesz részt és mindig arra törekedett, hogy egyedülálló programokkal jelenjen meg. Idén is így történt a Fényes Napok nyitórendezvényén, amelyet a Tanács az Origo Filmstúdióval és a helyi Adolph Zukor Filmszínházzal együttműködve szervezett meg. A Magyar Hollywood Tanács vendége Csupó Gábor volt. A kilencvenperces beszélgetésen a hollywoodi legendát Horváthné dr. Fekszi Márta, az Origo Filmstúdió cégvezetője és Bokor Balázs, a Magyar Hollywood Tanács elnöke kérdezték, akik Mátészalkára ismét egy világsztárt vittek el. Aki nem volt ott a nézőtéren, az sokat mulasztott, egyszeri lehetőséget vesztett el.
Csupó Gábor a modern animáció történetének egyik legmeghatározóbb alakja, aki Budapestről indulva hódította meg Hollywoodot, miközben ötszörös Emmy-díjig és világhírű popkulturális ikonok megalkotásáig jutott. Élete és karrierje tele van hihetetlen fordulatokkal, merész döntésekkel és formabontó művészeti megoldásokkal.
Gyerekként egy Disney-klasszikus láttán döntötte el, hogy animációval akar foglalkozni. Pályafutását a legendás Pannónia Filmstúdióban kezdte. 1975-ben négy barátjával együtt egy vasúti alagúton keresztül szökött át Jugoszláviából Ausztriába. Los Angeles előtt Svédországban telepedett le, ahol éveken át helyi animációs stúdióknak dolgozott. Amikor stúdiója, a Klasky Csupo kapta meg a The Simpsons korai verziójának gyártását, a karakterek még fekete-fehérek voltak. A sárga karakter kapcsán Csupó Gábor azonnal meglátta a nagy lehetőséget, mondván, hogy a nézők a tévécsatornák között kapcsolgatva azonnal felkapják majd a fejüket a sárga karakterekre. Igaza lett.
Csupó óriási rajongója volt a kultikus zenésznek, akivel egy Los Angeles-i lemezboltban futott össze. Olyannyira összebarátkoztak, hogy Zappa készítette a Klasky Csupo által gyártott A fekete jacht rejtélye (Duckman) című sorozat zenéjét.
Csupó nemcsak animátor, hanem zeneszerző is; saját könnyűzenei kiadót alapított Tone Casualties néven, ahol kísérleti zenéket jelentetett meg.
Nevéhez fűződnek a Fecsegő tipegők (Rugrats), a Jaj, a szörnyek! (Aaahh!!! Real Monsters) és a Thornberry család is. Ő rendezte a hatalmas kritikai és közönségsikert arató Híd Terabithia földjére című Disney-filmet, valamint a Pappa Piát is. Munkásságáért Kossuth-díjat kapott és csapata két csillagot is birtokol a hollywoodi Hírességek Sétányán. Sok-sok elismerés mellett a Magyar Hollywood Tanács Adolph Zukor-díjának kitüntetettje is.
Gyermekkorában kedvence volt a 101 kiskutya című rajzfilm.
„Nagyon szerettem az állatokat” – mondta. „Disneynek a korábbi filmjei mind túl selymesek, túl puhák voltak. Mindegyik gyönyörű volt, így a Pinocchio is, amelyik a másik kedvencem volt a Disneytől. A 101 kiskutyának volt egy frissebb, újabb stílusa. A vonalak kicsit szálkásabbak voltak, de a dizájn egy kicsit modernebb. Ez valamennyire megdöbbentett. Nekem nagyon tetszett, hogy más irányba is el lehet menni, nemcsak a kifinomult, a puha vonalakkal lehet haladni. Nagyon sokszor megnéztem ezért a filmet és ahogyan mondtam, nagyon szerettem az állatokat is. Úgy éreztem, hogy igazán jó dramaturgiája volt a filmnek, nagyon megmozgatott lelkileg, emberileg. Magával ragadott.”
A sors kiszámíthatatlan, hiszen a 60-as években készült film főanimátora, Bill Kyle Csupó főnöke lett 1979-ben a Hanna-Barbera stúdióban…
Csupó 1971-ben 500 jelentkező közül néhányadmagával együtt bekerült a budapesti Pannónia Filmstúdióba. „Elhatároztuk – mondta –, hogy animátorok leszünk. Tanfolyamokon vettünk részt, majd pedig beraktak minket animátorok mellé, hogy lássuk, mit és hogyan kell tenni. Később meg már produkciókhoz kerültünk mint fázisrajzolók. Na, most. Én alig voltam ott egy pár hónapig, mert behívtak katonának. Két évig ott voltam. Mire visszajöttem, már az összes haverom vagy animátor volt, vagy kulcsrajzoló. És szépen haladtak előre. Én meg ugyanott folytattam, ahonnan elmentem. Ez nekem eléggé szomorú érzés volt. Elkezdtem gondolkodni. Ha nagyon-nagyon ügyes vagyok, akkor talán egy év múlva én is kulcsrajzoló leszek. Talán öt év múlva animátor és tíz év múlva már rendező is lehetek majd. Talán nem leszek azért olyan sikeres és tehetséges, mint Jankovics Marcell. Csakhogy elnéztem az akkori menőket, Nepp Józsefet és a többieket, akik ott a kis faházban dolgozgattak. Ők voltak a magyar animáció szupersztárjai. Ez nekem elég lesz? Jött a válasz: nem! Nekem sok ötletem volt. Akkoriban persze nem lehetett még magánstúdiókat létrehozni. Nekem azonban valahogyan mindig az agyamban volt: Walt Disney! Nekem is kell egy stúdió! Elkezdtem gondolkodni. És egyre többet beszélgettünk a kollégákkal erről. Egyszer egy bulin felmerült a kérdés: nem kellene lepattanni? Hát, pattanjunk le! Én is belenéztem a jövőbe és elég homályosat láttam. Svédországban volt egy régi pannóniás kollégánk. Elég jól ment neki ott. Disszidáltunk…”
A Klasky Csupo egy világhírű amerikai animációs stúdió, amelyet 1982-ben alapított Los Angelesben Arlene Klasky producer-grafikus és Csupó Gábor. Csupó még disszidálását követően Svédországban ismerte meg a producer-grafikust, aki aztán a felesége lett. A stúdió a ’90-es és 2000-es évek egyik legmeghatározóbb animációs műhelyévé vált, egyedi, kissé groteszk és rendkívül karakteres képi világáról ismert.
„Elkezdtünk munka után nézni – mondta Csupó. – Már nagyon kifutottunk a pénzünkből, 5–6 bemutatkozó találkozót szerveztünk. Arra számítottunk, hogy az egyik csak bejön. Mindegyik bejött. A bevételt pedig tovább beleforgattuk a stúdióba, fejlesztettük, új felszerelést vettünk. A nagy lökés a The Simpsons volt. Jim Brooks felhívott a 20th Century Foxtól és kért tőlem a The Tracey Ullman Show-ba néhány betétet. Három rövid anyagot csináltam. A The Simpsons a háromból az egyik volt. A közönségnek ez jött be legjobban! Ez egy nagy sztori, hiszen véletlenül sikeredett így. Jim azzal foglalkozott, hogy a The Tracey Ullman Show-t népszerűbbé tegye, mert kezdett laposodni. És akkor az egyik embere azt mondta neki: miért nem teszünk be a műsor közepébe valami buta rajzfilmet… Na, ez lett a The Simpsons… Jim eldöntötte, hogy ez benne lesz és megnyugodott. Ő eredetileg csak az animációs alapfigurákat látta fekete-fehérben. Elment New Yorkba, a Terms of Endearment című filmet forgatta akkor éppen. Amikor visszajött, látta a színeket, hiszen mi a figurákat befestettük sárgára és kékre. Le akart minket erről beszélni. Nem sikerült szerencsére! Akkora sikere lett a kis betéteknek, hogy hamarosan megrendelték a félórás műsort belőle. Akkor már a stúdióban 10–15-en voltunk. A sorozat megrendelése miatt hirtelen felszaladt a létszám száz fölé.”
Mi is érdekli Csupót? Minden, amiben van egy kis csibészség, az vonzza. Ha van valami olyan mondanivaló, ami különleges és meghökkenti a közönséget. Vagy olyan dolog, amiben azt érzi, hogy művészi szempontból kihívást tartogat a számára. Mindezek inspirálják.
„Frank Zappa mindig is a bálványom volt – mondta Csupó. – Kétségtelenül elég sok csibészes vonás volt benne. A zenéjének minden rezzenése tetszett nekem. Az egyik legnagyobb rajongója voltam, amíg élt. Egyszer csak csöngött a telefon. Mondja a titkárnőm, hogy Frank Zappa akar velem beszélni. Mindenki tudta, hogy én egy Zappa-őrült vagyok. Nem hittem el, de tényleg ő volt. Átjött hozzám a stúdióba és kiderült, hogy imádja a The Simpsonst. Az irodámban a hátam mögött egy hatalmas Zappa-poszter volt a falon. Már öt éve ott volt. Jaj, de gyors vagy – mondta Zappa…”
Csupó Gábor 2026-ban végre magyar állami elismerésben is részesült. A Kossuth-díj odaítélésének indoklása ez volt:
„Magyarország számára kivételesen értékes pályafutása, a magyar kultúra jó hírnevét erősítő, a hazai animációs filmművészet legnemesebb hagyományaiból kibontakozó és világszerte páratlan sikereket arató, példaértékű alkotómunkája elismeréseként.”
Ezért dolgozik a Magyar Hollywood Tanács is, hogy a Hollywood létrehozásában, működtetésében és felvirágoztatásában komoly sikereket elért magyarok, magyar származású filmikonok, köztük a ma élők és alkotók – így Csupó Gábor – is méltán a magyar kulturális értéktár része legyen.
