Megosztás az X-en
Az Esti Hírlap, a Global MaxLine és a Magyar Világfesztivál kiemelt támogatásával és közreműködésével.az idei Nyári Színházi Kurzus és a Zichy Művészeti Napok a Nágocsi Zichy-kastélyban valósult meg, A programsorozatot Kriszt László rendező-színészpedagógus vezette, aki a résztvevő gyermekek és felnőttek számára intenzív színházi, beszédtechnikai és művészi foglalkozásokat biztosított, miközben a Koppányvölgyi községek fiataljai is elsajátíthatták a színjátszás alapjait, egyedülálló élményt teremtve minden résztvevő számára.
Ady Endre: „Patrióta és istenes - versek” – irodalmi összeállítás
Leírás:
Ady megalkotja az új legegyénibb, legmagyarabb, legmodernebb költői nyelvet és életművet. A költészet, mint átélés és kifejezés, számára sosem volt játék, hanem mindig a legőszintébb élet-halál kérdés.
Ady patrióta versei
Ady a magyarságát mindig a legfontosabb értéknek tartotta, és nem adta fel. Legfeljebb másként értelmezte, mint az átlag. Például a Góg és Magóg fia vagyok én… kezdetű versben szembeállítja Vereckét és Pusztaszert, a magyar történelem két jelképét: a honfoglalást és az államalapítást. Ő nem a Pusztaszernél megalapított feudális államot élteti, hanem a Vereckénél bejött ősi magyarságot. Saját magát is ide sorolja, az eredeti, tiszta forráshoz.
Ady nem a bajok elfedésével, a problémák letagadásával volt hazafi, hanem nyílt és bátor szavakkal leleplezte a hibákat, gondokat. Ady hazafias, más szóval patrióta versei hallhatók.
Ady istenes versei
Az istenes Ady a legmélyebb Isten-találkozás költő-zsenije. Átéli az emberi akarat csődjét, a tehetetlenség életformáló erejét és a kegyelem csodáját. Ekkora életcsőd, ilyen bénító tehetetlenség és ilyen egyetlenszerű lélekcsoda csak a kozmosz legnagyobb lírai költőjének osztályrésze lehetett.
Mese az állatkertről
Írta: Edward Albee
Jerry: Kovács Molnár József
Peter: Laki Menyhért
Grafika: Pásztor Attila
Média menedzser: Maximilian Kristóf
Operatőr/vágás: Cziránku Péter
Producer: János Horváth /USA/
Dramaturg-rendező: Kriszt László
Leírás:
A történet a New York-i Central Park nyugalmas szegletében, egy padon játszódik, ahová Peter, az irodista, minden vasárnap elmenekül követelődző családja elől, és belemerül a számára kikapcsolódást nyújtó New York Times olvasásába.
Itt ismeri meg Jerry-t, a csavargót, aki az állatkertből jött. Jerry a mindenkori társadalom elmagányosodott, s ezzel elidegenedett típusa, aki megpróbálja elmesélni az utolsó kapcsolatteremtési kísérletét egy kutyával.
Beszélgetésük alatt felszínre jön életük ellentétes célja és iránya. Peter és Jerry találkozása meglepő, tragikus végkifejlethez vezet.
Violante és a bíró
Leírás:
A ,,Violante és bíró" monodráma mindösszesen 18 perc, ami nem olyan hosszú, hogy érdemes lenne önmagában előadni, de magába hordoz egy olyan önálló produkció lehetőségét, amely óriási kihívás az adott előadóművésznőnek, s a néző ezzel együtt kap egy tömör, elgondolkodtató irodalmi és színházi mélylélektani élményt.
Ebben a monodrámában egy bonyolult, szövevényes, s legfőképp nem szokványos bírósági tárgyalással találkozhat a néző, hiszen csak a vádlott van jelen, senki más, ezért alapvetően monodráma.
De az igazi csavart az adja, hogy a bíró sem egy hús-vér ítész, hanem magának a vádlottnak, Violanténak a lelkiismerete, tehát a saját lelkiismeretével áll szemben.
Mint általában a bűnnel szembesülő ember, először tagad, aztán hárít, később manipulál, fenyeget, majd másokra próbálja kenni a terhére rótt bűnöket, de ezek a bűnök mind-mind visszahullanak rá.
A rendezői koncepció tágabb horizontba helyezi, ezzel együtt mélylélektanilag ábrázolja magát a bűnt elkövető ember szembesülését saját bűneivel, hűen mutatja meg az arra adott emberi lelkiismereti reakciókat.
A monodráma mindezektől válik húsba vágóvá, amely lehatol a lélek végtelen és kiismerhetetlen mélységeibe.
Közreműködik: Zichy Éva
Zárt tárgyalás
Író: Jean-Paul Sartre
Szereplők:
Ines: Riz Laura
Estelle: Dombrádi Alina
Garcin: Nagy Péter János
Szobainas: Horváth László
Zene: The Piano Guys
Média menedzser: Maximilian Kristóf
Produkció menedzser: Riz Laura
Operatőr/vágás: Cziránku Péter
Producer: Luxemburg Group Production, János Horváth /USA/
Dramaturg-rendező: Kriszt László
Leírás
Három ember találkozik egy olyan szobában, amelynek csak bejárata van, kijárata nincs. Mindhárman súlyos terheket hordoznak lelkükben.
Találkozásuk felszínre hozza a múltban elkövetett bűneiket, egyben alkalom lenne azok megbánására. „A bűn, maga a büntetés.” /Dr. Hegedűs Lóránt/
Ez a Sartre-dráma örökké aktuális, hiszen egyfajta lélektani tükröt állít a mindenkori ember elé, amely megfontolásra készteti, hiszen ki ne követne el bűnöket az életében!
Ezek a bűnök pedig, ha akarjuk, ha nem, előbb-utóbb visszaköszönnek életünk bizonyos szakaszaiban, de legkésőbb halálunk közeledtével egészen biztosan.
Ez a három lélek – Estelle, Ines és Garcin – visszavonhatatlanul maguk mögött hagyták azt az életet, amit rosszul éltek vagy éppen kiéltek.
Ahogy a Bibliában olvasható: „És bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”
Az emberek többsége nem megéli, hanem kiéli az életét, ezért a bűneikkel való szembesülés elkerülhetetlen, de akkor már legtöbbször késő.
Egy Sartre-dráma, amely tükröt tart a hit nélküli ember elé!
AUSCHWITZI NAPLÓ
monodráma
Író: Tadeusz Borowski
Közreműködik: Kovács Molnár József
Grafika: Pásztor Attila
Videó-vágás: Cziránku Péter
Díszlet: Merenics Zsófia
Művészeti menedzser: Rosenfeld Dániel Imre
Dramaturg-rendező: Kriszt László
Média producer: Maximilian Kristóf
Producer: János Horváth /USA/
Prológus:
„Azt mondták rólam, én csak egy holokauszt író vagyok.
Csak Auschwitzról tudok naplókat írni.
Pedig az életről írtam, arról az életről, ami nekem és nemzedékemnek jutott.
Ebben a világban nem volt helye a másként gondolkodóknak, a cigányoknak, a jobboldaliaknak, a baloldaliaknak, a betegeknek, a nőknek és gyerekeknek, vagyis a gyengéknek, no és persze a zsidóknak.
Fiatal voltam, mint oly sokan, kerestem a tudást, az emberséget, a szerelmet, de mindent elvettek tőlem, előbb a nácik, majd a kommunisták.
Most már magam sem tudom, hogy Platónnak igaza volt-e!
Nem tudom, hogy létezik-e olyan hely a földön, ahol a hozzám hasonlók élhetnek, de ha igen, akkor biztosan nem e világon van.
Most, hogy utam végéhez érkeztem, nem hagyok magam után semmi, csak egy Auschwitzi naplót.
De ez a napló mindent elmond arról a világról, amelyben élnem kellett, s amelyről az utánam jövők, remélem, csak olvasni fognak!”
KISLÁNY A POKOLBAN
Holokauszt monodráma
Írta: Sárdi Mária
Kislány: Dombrádi Alina
Grafika: Pásztor Attila
Videó-vágás: Cziránku Péter
Díszlet: Merenics Zsófia
Zene: Secret Garden
Kulturális menedzser: Rosenfeld Dániel Imre
Média producer: Maximilan Kristóf
Producer: János Horváth /USA/
Dramaturg-rendező: Kriszt László
Ismertető:
„Kora délután volt, amikor megérkeztünk.
A láger kapujában akkor zenekar játszott, csupa csíkos ruhás nő.
Gyerek fejjel úgy gondoltam, ahol zenével fogadnak, az nem is lehet olyan rossz.
Rosszul gondoltam.”
Rendezői gondolatok:
Ritkán adatik meg, hogy egy monodráma, pláne egy holokauszt monodráma, 19 évig legyen színpadon, egy kicsi kamaraszínház repertoárján.
A másfél évtized alatt sok kolléga, külső segítő munkája, kitartása kellett ahhoz, hogy színpadon maradhasson a megtörtént eseményekből készült színpadi adaptáció, amelyet több mint 50 ezren láttak élőben.
A holokauszt monodráma mondanivalója nagyon tiszta és világos volt: egy 15 éves kislány vészkorszak alatti szenvedésein keresztül elmondani, megmutatni a 600 ezer magyar és a 6 millió zsidó ember elhurcolását, jogaiktól megfosztását, kínzását, megölését.
Mindez mementóként álljon itt előttünk, s okuljon belőle az emberiség!
ZICHY CSALÁDTÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁS – MINT A TÖRTÉNELEM NYOMJELZŐJE
A történelem egésze az emberek sorstörténetének összessége – olvastam nemrég egy elemzésben.
Fordítva is igaz: egy-egy ember történetén keresztül eseményeket, néha akár korszakokat ismerhetünk meg részleteiben.
Fokozottan igaz ez nagyobb családok, kiterjedtebb kapcsolatrészek során, különösen képek és fényképek megléte esetén.
A Zichy családról közismert „nagy számosságuk” és sokuk egykoron jelentős pozíciója, szerepük a nemesi majd főnemesi rétegekben, az egyházban és a politikában, valamint a török elleni küzdelemben.
A Koppány-völgy történelmi emlékekkel van tele, nem kevés a Zichy családhoz kötődve. Itt élt a középkorban a nemesi „idősb”-nek nevezett családrész, és belőlük származott le a főnemesi családrész.
1270-től léteznek hiteles írott történelmi dokumentumok, de más források a honfoglalásig visszamenően adnak hihető információt, pl. az erdélyi eredetre.
A feldolgozott és részben még nem feldolgozott információk több mint 750 évre adnak hivatalos adatokat, tényeket, történeteket vagy éppen apróbb storykat, sőt időben visszanyúló epizódokat.
A nágocsi Zichy-kiállítás felépítésében nem a családtörténeti tartalmakat emeltük ki, hanem a családtörténeti összefüggéseket inkább a nemzet történelmi folyamainak megismerésére/megismertetésére használtuk fel, amiben kifejezetten hasznos információkat nyújthat.
Az „idősb Zichy család” összegyűjtött, hivatalos dokumentumai 1270 körülre nyúlnak vissza, az igen népes család nemesi gyökereinek iratai 12+1 kötetet töltenek meg, s akkor nem is beszéltünk még a sokkal terjedelmesebb főnemesi családrészről.
A 300 éves kastélyban lévő kiállítás egyrészt láttatja azt a folyamatot, amit a helyi Zichyk a település és környékük fellendítéséért tettek, másrészt a generációkon átívelő folyamatokban a magyar történelem küzdelmes évszázadaiba pillanthatunk be.
Kiemeltünk néhány fontos személyt, akik kiemelkedőek voltak valamilyen területen, ezt a közeljövőben újabb személyek bemutatásával bővíteni kívánjuk.
Nagyon sokuknál megfigyelhető a közjóért végzett óriási szervező munka.
A Zichy Művészeti Napokat zsidók és keresztények együtt szervezzük.
A négynapos zsidó-keresztény kulturális programsorozat felkínálja a párbeszéd, egymás szemléletének jobb megértési lehetőségét, közös kultúránk és történelmünk átgondolását.
Zichy László
INTERJÚ KRISZT LÁSZLÓ RENDEZŐVEL A „Zichy Művészeti Napok” művészeti vezetőjével
Közel 45 éve van a színházi szakmában, mint dramaturg, rendező, színészpedagógus, koreográfus, aki nem kisebb fába vágta a fejszéjét, mint hogy létrehozzon egy művészeti programsorozatot / fesztivált / a semmiből.
A helyszín egy kicsi, párszáz lelkes község a Koppány-völgyében.
Elszántsága, elkötelezettsége a mindenkori színház és a zsidó-keresztény kultúra iránt, ugyanakkor lenyűgöző és elismerésre méltó.
– Hogyan jött az ötlet, hogy Nágocson, a Zichy-kastélyba létrehozzanak egy művészeti programsorozatot, egyfajta kulturális fesztivált?
Még 2025 tavaszán részt vettem a Bethlen Gábor – Erdély fejedelme című történelmi film forgatásán, amelyet Poór István rendezett.
A forgatás a Nágocsi Zichy-kastélyban volt.
A kastély a maga egyszerűségében, gyönyörű parkjával, ugyanakkor történelmi múltjával, nem kevésbé a kastélyt gondozó gróf Zichy László és felesége, Zichy Éva mérhetetlen odaadása lenyűgözött.
– Ha egy kastélyra gondol az ember, akkor pompás építészetre asszociál, csupa antikvitással telerakva.
Hát azért itt egy kicsit más a helyzet.
Én két olyan embert ismertem meg, akik 60 évre kapták meg a magyar államtól a kastélyt hasznosításra, elég leromlott állapotban.
Ők ketten mondhatom nyugodtan, tégláról téglára rakják rendbe, építik, szépítik, igyekeznek valamit visszahozni a régmúlt időkből, nem csak építészetileg, hanem szellemileg is.
Gróf Zichy László maga is egy élő történelem, a régmúlt időket megélő, határtalan patrióta, aki ugyanannyira fontosnak tartja a magyarságtudat ápolását, a szellemi örökség megőrzését, mint annak továbbadását.
Röviden: két dolgos, értelmiségi, remek embert ismertem meg, akiket nem a pénz motivál.
– A következő kérdésem az lett volna, hogy miből finanszírozzák?
Ha azt mondom, hogy semmiből, akkor gondolom nem hiszi el.
– Nem.
Amikor felötlött bennem a „Zichy Művészeti Napok”, természetesen számot vetettem, hogy mink van.
Rendelkeztünk branddel /Zichy név/, egy kastély adta lehetőségekkel /Zichy-kastély/, kreativitással /CafeArt Stúdió, valamint színvonalas színházi előadásokkal, művészi tapasztalattal/, média háttérrel /Global TV, Esti Hírlap lapcsoport/, nemzetközi kapcsolattal /Luxemburg Group Production – János Horváth producer USA/ és egy rendkívül elszánt társulattal.
Egy volt, ami nem volt: pénz.
– Pénz nélkül?
Igen. Természetesen pályáztunk több helyen is, sajnos eddig nem kaptunk senkitől támogatást, de volt egy B terv, amelyben én/mi fizetjük az elkerülhetetlen kiadásokat.
Mindezekhez természetesen kellettek azok a színész-kollégák, szervezők, bonyolítók is, akik térítésmentesen tették/teszik a dolgukat.
Nézze, pénzzel nem nehéz művészetet, kultúrát teremteni, de mi, vagyis a Kazán István Kamaraszínház, szinte már hozzá vagyunk szokva ehhez az állapothoz.
Persze ettől még nagyon nehéz dolgunk volt.
– Akkor gondolom, valami más volt a motiváció!
Igen, a színvonalas színházi és zenei kultúra ötvözése egy zsidó-keresztény kulturális programban, mindehhez társítva a Koppányvölgy építészeti, örökségvédelmi, néprajzi, vallási és természeti értékeit, kincseit és, mint az előzőekben említettem, a Zichy-kastélyt, hogy újra a köztudatba helyezzük.
Igazából ezek motiváltak engem és a kollégáimat, ezért próbáltunk hosszú hónapokat, és belegebedtünk az elénk tornyosuló akadályok leküzdésében, mert abból volt jócskán.
Ahogy végigtekintettem a program műsortervén, csupa nehéz drámát és holokauszt monodrámát láttam.
Herczeg Ferenc: Violante és a bíró, Sartre: Zárt tárgyalás, Sárdi Mária: Kislány a pokolban, Tadeusz Borowski: Auschwitzi Napló, Ady Endre: patrióta és istenes versei, valamint Albee: Mese az állatkertről előadások mind-mind mélylélektani előadás, a zsidó-keresztény morálteológia tükrében.
– Nem túl nehéz ez így, egyben?
Nem. Az előadások végtelen egyszerűséggel mutatják be az adott történeteket, s a mögöttük lévő mindenkori ember gyarlóságait vagy éppen hősi küzdelmeit.
Minden nap egy fajsúlyos és tanulsággal szolgáló előadás lesz, amely úgy van színpadra állítva, hogy a nézőt akaratlanul is bevonja, magával ragadja, majd megérinti a lelkét.
Szinte senki sem úgy fog elmenni az előadásokról, mint ahogyan bejött.
– Nem Budapestre vagy a vidéki nagyvárosi színházakba való ez a repertoár?
Én/mi nem a könnyű kultúrát képviseljük, nem a könnyen emészthető színházat csinálunk, arra ott vannak a hurka, kolbász és bor fesztiválok, amelyek, habár kultúrának /fesztiválnak/ nevezik magukat, igazság szerint nem sok közük van az igazi kultúrához, tisztelet a kevés kivételnek.
Mi színházi minőséget, színvonalat viszünk olyan helyre, ahol ez idáig nem volt, mintha egy-egy jobb Vígszínházi vagy Radnóti Színházi előadást látnának.
Ezeken a kevésbé ismert helyeken is megérdemlik a nézők, hogy a lelket megérintő, elgondolkodtató előadásokat lássanak.
Nem hiszek abban, hogy vidékre jó a kommersz hakni és a gagyi is.
– Az utolsó napon egy autentikus zsidó zenekar fog koncertezni.
Az Ávinu /Atyák/ zenekarral már évek óta együtt dolgozom, és nyugodtan mondhatom, mindig különleges élményt nyújtanak Rosenfeld Dániel Imre vezetésével, aki nem mellesleg a program menedzsere is.
– Egyedül nem megy, ahogy mondja a közismert dal!
Így igaz. Közreműködők, segítők nélkül én magam semmire se mennél.
Ők mind elkötelezett, színházszerető és színházértő előadók, akiket sikerült meggyőzni az ilyetén küldetés fontosságáról, és hát ott van a Zichy család, akik végtelen szeretettel és támogatásukkal vesznek részt ebben a hagyományteremtő vállalkozásban.
Innen is, hála és köszönet a résztvevőknek és közreműködőknek!
– Köszönöm a beszélgetést.
Lapcsoportunk is a helyszínen lesz, és beszámol erről az új, egyedi és különleges kulturális programsorozatról.
ÁVINU együttes „5786. zsidó újévköszöntő dallamai”
Autentikus zsidó liturgikus dalok és népdalok
A 2008-ban alakult Ávinu Trió, amely az évek során már nagyobb létszámú együttessé alakult, Magyarországon egyedülálló módon ötvözi a komoly- és könnyűzenét a hagyományos zsidó liturgikus dallamokkal, imarészletekkel, valamint a magyar–zsidó–modern izraeli népdalokat, örökzöldeket.
Így teszi vonzóbbá és relevánsabbá a zsidó identitást és hagyományokat, különösen a fiatalabb generációk körében, ugyanakkor minden korosztály számára egyaránt.
Az Ávinu szó héberül Atyánkat jelent.
Az együttesben a férfi (kántor) énekhangot 2–3 klasszikus hangszer: klarinét, hegedű és zongora kíséri, de olykor kiegészül vagy felcserélődik harmonikával, csellóval, hárfával, cimbalommal, dobbal, gitárral, nagybőgővel és más érdekes hangszerekkel.
Megismerkedhetünk az ősi zsidó hangszerrel, a Sófárral és annak többezeréves történelmével.
Az énekszámok többsége héber és magyar nyelven csendül fel, de ugyanakkor angol, illetve a már szinte feledésbe merült ladino és jiddis nyelven is hallható.
Elsődleges céljai közé sorolható mind a magyar, mind pedig a zsidó zenei kultúra, és azon belül az ehhez kapcsolódó komplex zenei sokszínűség népszerűsítése hazánkban, a Kárpát-medencében, határon túl és külföldön egyaránt.
Fontos szerepet kap a Holokauszt (Soá) előtti és azt követő kántorművészet sokszínű, széles körű megismertetése, és a kántorművészek emlékének ápolása egyaránt.
További küldetésének tekinti a különleges zenei vonulat segítségével erősíteni a magyar–zsidó, zsidó–keresztény kulturális értékeket, mellyel közelebb hozhatjuk és jobban megismerhetjük egymás kultúráját tanító és oktató jelleggel.
A koncertek lehetőséget teremtenek a közös élményre, a találkozásra és a párbeszédre, miközben edukatív célt is szolgálnak, bemutatva a zsidó zene sokszínűségét és fejlődését.
A zenén keresztül valláskulturális hidat építünk a zsidó és keresztény szellemiség között, elősegítve az egymás és hagyományaink iránti tiszteletet, és a hangszerek, fellépő művészek segítségével a zene szeretetén keresztül ellensúlyozhatjuk a különféle gyűlölethullámokat és jobbá tehetjük a világot.
Az Ávinu együttes sikeresen adott koncertsorozatokat Pesten és vidéken világi oktatási és vallási szakrális helyeken, több alkalommal is teltházas, rendhagyó előadást nyújtott a Nemzeti Színházban, és 2025-ben meghívást kapott az Egyházzenei Fesztiválra, ahol interaktív ifjúsági előadáson vehettek részt gyerekek.
Fellépők:
Asztalos Enikő – zongora
Rosenfeld Dániel Imre – sófár-kántor
Horváth József – hegedű
Dési Tamás – dob-kántor
Nagy Zsolt – nagybőgő
Kókai Balázs – szaxofon-klarinét
Érdekességek, kulisszatitkok a „Zichy Művészeti Napok” programsorozatról
Kriszt László Zichy Éva János Horváth Maximilan
Kristóf
Amikor felvetődött 2025 tavaszán, hogy hozzuk létre egy hagyományteremtő „Zichy Kulturális Fesztivált” 2026 nyarán, úgy, hogy a kastély adja a nyitó és záró esemény helyszínét, és a fesztiválon részt vevő környező települések, kistérségi községek pedig a saját maguk által megjelölt kulturális, művészeti produkciókkal vesznek részt, akkor bizony több térségi polgármester is hitetlenkedve fogadta a felvetést.
Talán nem is volt ezen csodálkozni, hiszen a pár száz lélekszámtól a pár ezer főt számláló községeknek megvolt a maguk mindennapos kihívásai, problémái.
És akkor odajön pár pesti művészember, egy főszerkesztő-tulajdonos, egy amerikai menedzser és felvetnek egy eddig elképzelhetetlen ötletet.
Ezt éreztük, amikor pár térségi polgármester eljött, meghallgatni a felvetésünket, javaslatainkat, egyébként ez volt az első egyeztetés velük.
Talán azzal tört meg a jég, hogy a főtámogató Esti Hírlap lehozott egy idegenforgalmi bemutatkozó fényképes anyagot, amelyben bemutatta a Koppányvölgy, egyébként tényleg különleges és egyedi néprajzi, vallási, természeti szépségeit, hiszen mindez a magyar örökség kevésbé ismert kincseit képviselik.
A program szervező team arra jutott, hogy szükséges megvalósítani még 2025-ben egy olyan művészeti programot, amelyben egyfajta előzetesként bemutatja azt az irányadó kulturális koncepciót, amelyet majd a következő évben, a „Zichy Kulturális Fesztiválon” szeretnénk nagyobb volumenben megvalósítani.
A stábot egy irányelv vezette: minőségi, színvonalas, értékkel bíró kultúra, művészet – legyen az színházművészet, filmművészet, táncművészet, zeneművészet vagy éppen képzőművészet.
Nem akartunk a sokadik hurka, kolbász és bor fesztivál címen létrehozni valamit, mert meggyőződésünk volt, hogy a térség lakossága megérdemel színvonalas, értékkel bíró kultúrát.
Amikor még jobban elemeztük a Nágocsi Zichy-kastélyban megvalósítandó kulturális, művészeti programot, akkor nagyon sok mindent kellett figyelembe venni.
Nem csak az infrastrukturális hátteret, hanem a személyi, művészi, média, és legfőképp az anyagi bázist – mindezek megteremtése vagy helyettesítése várt megoldásra.
Mondhatjuk nyugodtan, akik beszéltek erről az elképzelésünkről, szinte mindannyian megvalósíthatatlannak tartották, nem önmagában a művészi elképzelést, hanem az idő rövidsége okán.
S mi tagadás, ebben volt ráció, talán nem is kevés.
Hiszen csak a rendkívül eltökéltek vágnak bele olyanba,amely szinte, eleve kudarcra van ítélve.
Ha a józan ész oldalról nézzük, kétségkívül tartalmazott egyfajta igazságfaktort, de volt egy eltökélt, tapasztalt, rendkívüli ember, Kriszt László rendező, aki az akadályok láttán nem meghátrált, hanem előre ment, s minél több akadály jött felszínre, annál eltökéltebb volt abban, hogy a „Zichy Művészeti Napok” megvalósuljon.
Megszervezte a Budapesti próbák helyszínét (Fészek Művészklub), levezette, lerendelkezte és végig vitte a közel három hónapos próbafolyamatot, részt vett a tárgyi, dologi és anyagi akadályok megoldásában, a háttér megszervezésében, mindezzel együtt egyben tartotta az egész stábot, művészeket és segítőket.
A színművészek és zenészek vállalták, hogy ellenszolgáltatás nélkül, magyarul, térítésmentesen próbálnak, dolgoznak, jönnek és fellépnek:
Dombrádi Alina, Riz Laura, Zichy Éva, Asztalos Rita, Nagy Péter János, Horváth László, Kovács Molnár József, Laki Menyhért, Asztalos Enikő, Rosenfeld Dániel Imre, Horváth József, Dési Tamás, (Kókai Balázs), Nagy Zsolt, Kriszt László, János Horváth.
Természetesen Kriszt László rendező nem volt egyedül, kellettek a szintén eltökélt partnerek:
Maximilián Kristóf, az Esti Hírlap főszerkesztő tulajdonosa, és az egész Esti Hírlap szerkesztőségi munkatársai, akik biztosították a média hátteret.
Zichy Éva, aki nem csak szervezőként és közreműködőként, hanem fellépőként is nagy segítségére volt a stáb munkájában.
Rosenfeld Dániel Imre, produkciós menedzser, aki mindig ott volt a megfelelő helyen és időben, mindezt úgy, hogy közben ő szervezte az Ávinu zsidó zenekar próbáit.
János Horváth /Luxemburg Group Production / USA/, aki nem csak szavakban, hanem tettekben is segítette a program megvalósulását.
A „Zichy Művészeti Napok” alcímének a „zsidó–keresztény kulturális programsorozatot” adtuk, hiszen mind az előadások, mind pedig a zenei program mélyen átitatódott a zsidó-keresztény szellemiséggel, lelkiséggel.
Ebben volt nagy segítségünkre Németh Szilárd, a FIDESZ alelnöke, országgyűlési képviselő, aki hasznos tanácsaival nagyban hozzájárult a programsorozat megvalósításához.
A legvégén pedig álljanak itt azoknak a nevei, akik nélkül nem valósult volna meg a „Zichy Művészeti Napok”:
Díszlet: Merenics Zsófia
Operatőr: Cziránku Péter
Tördelés: Szloboda Andor
Online menedzser: Bakonyi Tibor
Szerkesztő: Vécsi Ildikó
Zichy Művészeti Napok team
Kriszt László Rosenfeld Dániel Imre Zichy Éva Maximilian Kristóf és Horváth László
szinművész
Galéria
Nyári Színházi Kurzus – Nágocs, Zichy-kastély 2025
Nyári színházi kurzust tartottak idén első alkalommal a Nágocsi Zichy-kastélyban.
A kurzust Kriszt László, rendező-színészpedagógus vezette, két korosztály számára, amelyen gyermekek és felnőttek vettek részt.
Mint a kurzusvezető elmondta:
„Eredetileg tánc- és színészképzést hirdettünk meg, ebből a két színész kurzus valósult meg, a táncra nem volt megfelelő számú jelentkező.
Ettől eltekintve jó hangulatú, nyugodtan mondhatom intenzív munka folyt, melyben beszédtechnika, művészi beszéd, helyzet- és szituációs színházi gyakorlatokkal ismerkedtek a résztvevők.”
A szervezők szándékában áll a közeljövőben tovább folytatni a gyermekek és felnőttek számára színész kurzust, jövő nyáron táncművészettel kibővített művészeti kurzust tartani.
Kriszt László elmondta továbbá:
„A Koppányvölgyi községekben élők is megérdemlik, hogy az itt élő, s az előadóművészeteket kedvelő fiatalok és felnőttek tudjanak tanulni, fejlődni, el tudják sajátítani azokat az előadóművészeti színházi alapokat, melyek elősegítik amatőr színházi munkájukat vagy a fiataloknak a leendő művészeti tanulmányaikat.”
Orbán Erika, a Tabi SK Színkör vezetője elmondta:
„A színkör tagjainak egy része is részt vett a kurzuson, és nyugodtan mondhatom, remekül éreztük magunkat, és sokat tanultunk.”
