Hosszas kihagyás után az Alien franchise ismét életjeleket mutat. A 2017-es Covenant megosztó fogadtatása után a Disney felvásárolta a Fox Stúdiót, és a sorozat teljesen új irányba indult. Az első élőszereplős sorozat, az Alien: Föld, izgalmas vállalásnak ígérkezett: a történet a Földön játszódik, két évvel az eredeti Alien, A nyolcadik utas: a Halál eseményei előtt, új karakterekkel, idegen lényekkel és morális kérdésekkel. Ám a rajongók hamar szembesülhetnek a sorozat logikai hibáival, túlmagyarázott allegóriáival és a címszereplő, az Alien alárendelt szerepével.

Négy napig újra a filmeké lesz a főszerep: október 2–5. között visszatér a Cinema City Filmünnep, amely exkluzív bemutatókkal, premier előtti vetítésekkel és kedvezményes jegyárakkal várja a mozi szerelmeseit országszerte.

Robert Redford neve egyet jelentett az amerikai filmmel. Amikor meghallottuk, hogy elment, sokakban nemcsak egy színész képei peregtek le, hanem egy egész korszak hangulata: a ’60-as és ’70-es évek aranykora, amikor a mozi még igazán formálta a közönség gondolkodását.

A magyar függetlenfilm ritkán mer ennyire szokatlan zsánerekkel játszani, mint Fliegauf Bence legújabb alkotása, a Jimmy Jaguar. A bosszúdémonról szóló különös történet egyszerre áldokumentarista, horror, true crime és groteszk vígjáték, amely sajátos módon reflektál a társadalmi felelősségvállalás kérdéseire.

Az új Csupasz pisztoly (2025) bátran visszatér, hogy megtörje a modern vígjáték válságát. Liam Neeson főszereplésével és abszurd poénokkal teli jelenetekkel a film ötvözi a klasszikus humor elemeit a mai filmes trendekkel, így garantáltan önfeledt nevetést kínál a nézőknek.

A Démonok között: Utolsó rítusok bemutatója körül hatalmas várakozás volt, és a premier után rögtön beigazolódott, hogy a franchise utolsó darabja nemcsak a rajongók szívében, hanem a jegypénztáraknál is maradandót alkot. A film minden várakozást felülmúlva tarolta le a világ mozivásznait, és ezzel méltó lezárást adott annak a horroruniverzumnak, amely több mint tíz éven át hozott rémálmokat a közönség életébe.

Vannak arcok, amelyeket a mozi vászna örökre beéget a kollektív emlékezetbe. Bruce Willis ilyen arc. Az akcióhős, aki véres ingben futott végig felhőkarcolók folyosóin, a színész, aki a legkeményebb helyzetekben is képes volt mosolyt csalni a néző szájára. Egy férfi, akinek a neve egybeforrt a nyolcvanas és kilencvenes évek filmkultúrájával – és aki most, a hetvenedik életév küszöbén egy olyan ellenféllel néz szembe, amely ellen nincsen forgatókönyv és nincsen rendezői utasítás.

Stephen King művei újra tarolnak a filmvásznon és a streaming platformokon: az elmúlt évek adaptációs reneszánsza után 2025-ben számos új film és sorozat érkezik a mester legendás könyveiből, a klasszikus horroroktól a drámai történetekig, bizonyítva, hogy King még mindig a popkultúra egyik legnagyobb hatású alakja.

A világ szeme szeptember végén New Yorkra szegeződik. A Lincoln Center vásznai előtt három héten át olyan történetek peregnek majd, amelyek nemcsak a filmművészetet, hanem a kortárs világpolitika és kultúra pulzusát is megmutatják. A 63. New York-i Filmfesztivál (NYFF) szeptember 26. és október 13. között újra bebizonyítja, hogy a mozi nem pusztán iparág, hanem gondolkodásmód, nyelv és társadalmi tükör.

Van egy pillanat az Echo Valley című filmben, amit azóta sem tudok kiverni a fejemből. Nem egy véres fordulat. Nem egy hangos összeomlás. Egy láb. Egyetlen talp, amely lassan leér a padlóra. És valami mégis megremeg bennem ettől a mozdulattól.

Nem minden ajtó zárható be. Vannak kapuk, amiket nem kíváncsiságból nyitottunk ki, hanem mert muszáj volt. Túl nagy volt a csend. Túl hangos a bűntudat. Túl sok a kimondatlan ima.

A bemutató után néhány nappal Stanley Kubrick meghalt. Hirtelen. Váratlanul. Egyes elméletek szerint a filmje miatt. Hogy voltak, akik nem akarták, hogy ez a történet ennyire nyíltan beszéljen bizonyos dolgokról. Hogy a "Tágra zárt szemek" nem csak egy szexuális és pszichológiai dráma, hanem egy tükröt tartó, leleplező mű – amely túl közel ment a tűzhöz.