Gyurcsány Ferenc Facebook oldalán közzétett írása: „A politikai ravaszkodás tolerálható határa ott húzódik, ahol az emberi méltóság kezdődik. A méltóság azonban nem egyetlen éles vonal, hanem több, egymásra épülő korlát együttese.
A legmélyebb szinten a státusz-határ áll. Ez azt jelenti, hogy a rivális fél emberi minősége nem kérdőjelezhető meg. A politikai vita addig legitim, amíg a másik fél ellenfél marad. Abban a pillanatban viszont, amikor a nyelv elmozdul a dehumanizálás, a kollektív megbélyegzés vagy akár burkolt erőszaksugalmazás irányába, akkor a másik már nem vitapartnerként, hanem alacsonyabb rendűként jelenik meg. Ez határátlépés. Ez az emberi státusz lerombolása.
A második szint az autonómia határa. Itt nem az a kérdés, hogy mit mondunk a másikról, hanem az, hogy mit teszünk a másik döntési képességével. A politika természetes módon törekszik a meggyőzésre, de van egy pont, ahol a meggyőzés átcsúszik manipulációba. Ez akkor történik meg, amikor a kommunikáció nem a mérlegelést segíti, hanem tudatos megtévesztéssel, torzított képekkel, félelemkeltéssel éppen azt kapcsolja ki. A különbség lényegi. Amikor valaki irányítani, uralkodni akar, akkor a másik ember már nem partner, hanem eszköz.
A harmadik szint az elismerés határa. Itt a méltóság nem ontológiai vagy döntési értelemben sérül, hanem a nyelv és a viszonyulás szintjén. A megalázó hangnem, a személyes leértékelés, a nyilvános megszégyenítés nem feltétlenül fosztja meg a másikat az emberi státuszától vagy döntési képességétől, mégis rombolja azt az alapvető tiszteletet, amely nélkül a politikai közösség működése hosszabb távon fenntarthatatlanná válik.
Az emberi méltóság tisztelete veszni látszik a modern politikában, a közbeszédben, a sajtó egy részében. Ha így van, akkor maga az ember veszít. De akkor mit szolgál a politika?
(Az isteni emberben írni fogok egy bizonyos Giovanni Picóról, aki a 15. században fontos megjegyzéseket tett az emberi méltóságról. Ha tehetik, majd olvassák el.) „
