Még el sem indult a legalább 700 megawattos magyar szélerőmű-pályázat, de az energiapiacon már látványosan megindult a külföldi helyezkedés. Alig két hét alatt két jelentős magyarországi tranzakciót jelentett be ugyanaz a görög energetikai óriás: előbb megállapodott a királyegyházai naperőmű megszerzéséről, majd az ABO Energy magyar fejlesztőcégének átvételéről is. Utóbbival olyan fejlesztési háttérhez jutna, amelynek projektjei között szélerőművek is vannak. A tender nyertesei természetesen még nem ismertek, ezért nem lehet azt állítani, hogy a kormány már külföldieknek adta a magyar szélenergiát. De nem lehet úgy tenni sem, mintha nem történne semmi: mire a pályázat elindul, egy részben görög állami tulajdonú energetikai nagyvállalat már komoly magyarországi pozíciót épít.
Két nagyon gyors külföldi tranzakció történt éppen a széltender előtt. Az elsőt július 24-én jelentették be. A görög PPC Group megállapodott a Greenvolttal a Királyegyháza mellett működő, 57,5 megawattos Kira naperőmű megszerzéséről, és opciót kapott az ugyanott tervezett 49 MW-os akkumulátoros energiatárolóra is. A PPC saját közleményében egyértelművé tette, hogy ezzel nem egyszeri magyarországi befektetésre készül, a tranzakciót közép- és délkelet-európai terjeszkedési stratégiájának részeként mutatta be.
A PPC saját közleményei
A görög PPC Group augusztus 7-én saját befektetői oldalán jelentette be, hogy megállapodott az ABO Energy Hungary Kft. és a lengyel leányvállalat megszerzéséről, velük együtt pedig egy több mint 2 GW-os, szél-, napenergia- és energiatárolási projekteket tartalmazó fejlesztési portfólió kerülhet hozzá.
→ PPC: az ABO Energy magyar és lengyel érdekeltségeinek felvásárlása
Július 24-én a PPC azt is közölte, hogy a királyegyházai Kira naperőmű megszerzésével belép a magyar energiapiacra, és a tranzakciót közép-európai terjeszkedési stratégiájának részeként kezeli.
Királyegyháza körül az elmúlt hetekben sok félrevezető állítás terjedt, ezért fontos pontosan látni, mi történt. A naperőmű nem volt magyar állami tulajdonban, és Kapitány István minisztériuma sem adta el. A parkot a portugál Greenvolt fejlesztette, 2024-ben készült el, jelenlegi tulajdonosi hátterében pedig az amerikai KKR magántőke-befektető áll. A július 24-i megállapodás szerint a PPC 64,2 millió euróért venné át az erőművet, vagyis egy külföldi magántulajdonú energetikai eszköz kerülne egy másik külföldi csoporthoz.
Van azonban egy részlet, amely a „semmi köze hozzá a magyar államnak” mondatot már jóval árnyaltabbá teszi. Az üzlet még nincs lezárva, a Gazdasági és Energetikai Minisztérium augusztus 13-án megerősítette az AFP-nek, hogy a Kira stratégiai ágazatot érintő tranzakciónak számít, ezért hatósági jóváhagyás szükséges hozzá, az eljárás pedig folyamatban van. A minisztérium ennél is fontosabbat közölt: a vonatkozó szabályozás ilyen esetben elővásárlási jogot biztosít a magyar államnak.
Tehát az teljesen jogos kérdés, hogy ha a magyar államnak van lehetősége közbelépni egy stratégiai megújulóenergia-eszköz tulajdonosváltásánál, él-e vele, és ha nem, miért nem. A hatósági eljárás végéig erre még nincs végleges válasz.
A második ügylet még közelebb visz a most induló széltenderhez. Augusztus 7-én a PPC bejelentette, hogy megállapodott a német ABO Energy lengyel és magyar leányvállalatainak megszerzéséről. A görög társaság ezzel az ABO Energy Hungary Kft.-t, annak helyi szakembergárdáját és projektfejlesztési hátterét is átvenné. A lengyel és magyar csomagban összesen 99 MW működő vagy befejezés előtt álló naperőmű, valamint több mint 2 GW fejlesztés alatt álló napelemes, szélerőműves és energiatárolási projekt található. Fontos, hogy a több mint 2 GW nem kizárólag magyar projektállomány, hanem a két ország együttese.
A vásárlás jelentőségét nem önmagában a gigawattok száma adja:
A PPC a már működő helyi fejlesztőcsapatokat is megszerzi, amelyek a telephely kiválasztásától a földterületek biztosításán és engedélyezésen át a hálózati csatlakozásig képesek végigvinni egy energetikai projektet hazánkban – egy olyan országban, ahol éppen most nyitják újra hosszú évek után a szélerőmű-piacot, ez komoly induló pozíciót jelent.
Az ABO-üzlet ráadásul szintén nem lezárt tranzakció. A PPC a magyarországi ügylet zárását 2026 negyedik negyedévére várja, és ehhez is szükségesek a hatósági jóváhagyások. Ma tehát még azt sem lehet kijelenteni, hogy az ABO Energy Hungary már a PPC tulajdona. A megállapodást viszont aláírták, a görög csoport pedig nyíltan közölte, hogy hosszú távú magyarországi és regionális megújulóenergia-piacot épít magának.
És a tulajdonosi háttér. A PPC ugyan tőzsdén jegyzett vállalat, de a görög állam közvetlenül és saját állami vagyonkezelőjén keresztül összesen 33,4 százalékos részesedéssel rendelkezik benne.
Vagyis miközben Magyarországon arról folyik a vita, hogy mennyi stratégiai energiakapacitás maradjon magyar kézben, egy másik uniós állam jelentős tulajdonában álló energetikai csoport készül erős magyarországi pozíciót kiépíteni.
Mindez néhány nappal azelőtt történik, hogy megnyílik a magyar szélerőműpiac. A kormány augusztus 25-i tájékoztatása szerint a MEKH-nek augusztus végéig legalább 700 MW új hálózati kapacitásra kell pályázatot kiírnia, amelyre szeptemberben jelentkezhetnek a beruházók. A következő négy évben további 400 MW-tal bővítenék a rendszert.
A kormány láthatóan érzékeli a tulajdonosi kérdés politikai súlyát is. A tervezett szabályok szerint előnyt kaphat az a beruházó, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a magyar állam vagy az érintett önkormányzat tulajdont szerezzen a projektben. Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden új szélerőmű automatikusan magyar többségi tulajdonban lesz. A mostani szabályozási terv lehetőséget és pályázati előnyt ad a magyar közösségi tulajdonnak, de hogy ebből a gyakorlatban mennyi valósul meg, azt csak a nyertes projektek után lehet megmondani.
A régi nagy stratégiai privatizációs korszak
A vita azért különösen érzékeny Magyarországon, mert az ország már egyszer végigélt egy nagy stratégiai privatizációs korszakot. A közbeszéd ezt gyakran egyszerűen a Gyurcsány-kormányhoz köti, a történelmi kép azonban ennél összetettebb: az energiaszektor privatizációjának nagy hulláma már 1995–1997 között, a Horn-kormány idején lezajlott. Az IEA és a korabeli magyar parlamenti dokumentumok szerint a villamosenergia- és gázszolgáltatók jelentős részét privatizálták, a nyolc erőművi társaságból hat többségi szakmai befektetőhöz került, ezek közül öt külföldi tulajdonba.
A 2000-es években ugyanakkor újabb stratégiai értékesítések történtek. A Gyurcsány-kormány idején privatizálták a Budapest Airportot, 2007–2008-ban pedig az állami MÁV Cargo többsége is az osztrák Rail Cargo Austria kezébe került; a privatizációs tender győztes ajánlata 102,5 milliárd forint volt.
2010 után az Orbán-kormány ezzel szemben több stratégiai területen kifejezetten a magyar vagy állami tulajdon növelésére törekedett. 2011-ben 1,88 milliárd euróért visszavásárolta az orosz Szurgutnyeftegaz 21,2 százalékos MOL-pakettjét, 2013-ban az MVM megszerezte az E.ON magyar földgáz-kereskedelmi és tárolóvállalatait, 2024-ben pedig a magyar állam 80 százalékos részesedéssel visszaszerezte a Budapest Airportot.
Az elmúlt másfél évtizedben jelentősen megerősödött a magyar magántőke is, és fontos különbség van egy magyar állami vállalat és egy magyar magánvállalkozó tulajdona között. Energetikai és nemzetgazdasági szempontból azonban mindkettőnél felmerülhet ugyanaz az alapvető kérdés: Magyarországon marad-e a döntési központ és a tulajdonosi kontroll, vagy külföldre kerül?
Pontosan ezért nem érdemes a mostani ügyet sem leegyszerűsíteni arra, hogy „már megint kiárulják az országot”, de ugyanilyen hiba lenne lesöpörni a kérdést azzal, hogy mindössze hétköznapi magánpiaci tranzakciókról van szó.
A tények jelenleg: a görög PPC július 24-én megállapodott egy működő magyar naperőmű megszerzéséről, majd augusztus 7-én az ABO Energy magyar fejlesztőcégének átvételéről. Az első üzletnél a magyar államnak elővásárlási joga van, és még folyik a hatósági eljárás. A második tranzakció ugyancsak jóváhagyásokra vár. Mindeközben augusztus végén megnyílik legalább 700 MW új magyar szélerőművi kapacitás, amelyért rövidesen beruházók versenyezhetnek.
Amit ma még nem tudunk, az legalább ennyire fontos: nem ismert a széltender indulóinak listája, nincs nyertes, és nincs bizonyíték arra, hogy az ABO Energy Hungary projektjei közül bármelyiket már erre a tenderre készítették elő, ezért azt állítani, hogy a 700 MW-ot előre külföldieknek szánták, jelenleg nem lenne tisztességes.
Indulnak-e a PPC által megszerezni kívánt magyar ABO-projektek a széltenderen? Mekkora részt szereznek a 700 MW-ból külföldi energetikai csoportok? Él-e a magyar állam a királyegyházai erőműnél fennálló elővásárlási jogával? És ha külföldi beruházók nyernek, bekerül-e valóban az állam vagy az érintett önkormányzat a projektcégek tulajdonosi körébe?
Ezekre ma még nincs válasz, szeptembertől viszont már lehetnek nevek is. És akkor derül ki igazán, hogy a magyar szélerőművek új korszakában csak a turbinák állnak majd Magyarországon, vagy a tulajdonosi kontroll is itt marad.
