Jamie Lee Curtis, a magyar gyökereire oly büszke Oscar-díjas színésznő május 30-án jelentette be angol nyelvű Facebook-bejegyzésében, hogy nővére, Kelly Curtis elhunyt…
„Szívmelengető alohát küldök nővéremnek, Kelly Lee Curtisnek. Ma reggel elhunyt. Otthonában. A természetben. Békésen.„
Ő volt az első barátom és egész életen át tartó bizalmasom. Elragadóan gyönyörű volt, és tehetséges színésznő. Remekül kártyázott, teknősöket gyűjtött, szerette a családját, a természetet, a zenét, a bolhapiacokat, az utazást, a Facebookot és a Pokémon Go-t. Büszke volt dán gyökereire és magyar zsidó származására, és elkötelezett amerikai hazafi volt.
Szerető nagylelkűségéről, határozott véleményéről, kimeríthetetlen kíváncsiságáról, egyedi stílusáról és karácsonyi mandulás, púderes, félhold alakú süteményeiről fogunk emlékezni rá, innen ered a neve is: Süti Néni.
Kelly minden üzenetét vagy búcsúját egy magyar áldással zárta…
,,Isten veled, Isten veled legyen.
Isten veled, nap és hold testvérem, drága Tai! Majd találkozunk a jövőben.”
Kelly Curtis „Hollywood hercegének”, Tony Curtisnek első gyermeke volt (a hatból)…
Kelly Lee Curtis 1956. június 17-én született Santa Monicában, Kaliforniában, Tony Curtis és Janet Leigh színészpár legidősebb gyermekeként. Jamie Lee Curtis színésznő nővére volt. Apai nagyszülei magyar-zsidó bevándorlók voltak, anyai dédszülei közül ketten dánok voltak. Anyja többi őse német és skót-ír származású volt. Apja későbbi házasságaiból négy féltestvére született: Alexandra Curtis, Allegra Curtis, Nicholas Curtis (aki kábítószer-túladagolásban halt meg) és Benjamin Curtis.
Curtis először kislányként tűnt fel a filmvásznon a United Artists akció-kalandfilmjében, a The Vikings (1958) című filmben, amelyben szülei is szerepeltek. Szülei 1962-ben elváltak, édesanyja később Robert Brandt felesége lett.
1978-ban a New York állambeli Saratoga Springsben található Skidmore College-on szerzett üzleti diplomát, majd rövid ideig tőzsdeügynökként dolgozott.
Curtis a Lee Strasberg Színházi Intézetben tanult színészetet. A Los Angeles Times 1982. július 28-i számában a Say Goodnight, Gracie című színdarabról írt cikkben a következőket olvashatjuk: „Kelly Curtis Ginny szerepét játssza, aki szomorúan beletörődött abba, hogy nem okos, de okosan megelégedett az őszinte válaszokkal. Itt az írás és az előadás túllép az egydimenziós jellemzésen. Csendben ülve Curtis megható monológot ad elő, amely egy másik, jobb színdarab középpontjában állhatott volna, ahelyett, hogy egy megnyerő pillanat lenne, amelyet inspirált egyszerűség jellemez.”
Shirley-t játszotta a Magic Sticks (1987) című vígjátékban, és Miriam Kreisl főszerepét alakította a The Devil’s Daughter (1991) című horrorfilmben.
Curtis 1989. szeptember 14-én feleségül ment Scott Morfee-hez. Abban az időben a pár együtt dolgozott Morfee Shout and Twist című zenés színházi darabján, amelyben Curtis szerepelt és producerként is közreműködött. Később feleségül ment John Marsh filmrendezőhöz, akivel helyi dokumentumfilmeket készített. 2026. május 30-án, 69 éves korában hunyt el otthonában, Bellevue-ban, Idaho államban. Halálhírét nővére, Jamie Lee Curtis jelentette be a közösségi médiában.
Kelly Curtist – e megemlékezés írójaként – 2010-ben ismertem meg édesapja, Tony Curtis temetésén, Las Vegasban. Fantasztikus nyitottsága, érdeklődése mások iránt azonnal feltűnt és mély benyomást hagyott bennem.
TA 2025-ös Tony Curtis Nemzetközi Filmfesztivál szervezésekor felkértem őt, hogy látogasson el Magyarországra, és legyen a fesztivál díszvendége. Kelly örömmel fogadta a meghívást, ám egészségi állapota végül nem tette lehetővé az utazást. Egy közvetlen, személyes hangú üzenetet küldött, amelyet teljes terjedelmében eddig nem tettem közzé. Most ezzel az üzenettel is rá emlékezünk.
Üdvözlet és meleg köszöntés a 2025-ös TONY CURTIS NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁL szervezőinek, szponzorainak, versenyzőinek és tisztelt vendégeinek.
Nagy szomorúsággal és csalódással kell közölnöm, hogy idén nem tudok részt venni a filmfesztiválon. Mélyen érintettek azok a súlyos egészségügyi problémák, amelyeket egy krónikus autoimmun betegség okoz, amellyel gyermekkorom óta küzdök. A közelmúltbeli szövődmények miatt kórházba kerültem, és bár azt hittem, hogy mostanra már felépülök, sajnos nem így történt.
Következésképpen nem bízhatok a bizonytalan egészségi állapotomban ahhoz, hogy biztosítsam Önöket arról, hogy a tervek szerint el tudok utazni.
Tony Curtis Nemzetközi Filmfesztivál, 2025, Mátészalka, Magyarország. Nagyon szépen köszönöm! Jamie, Alexandra, Allegra és Benjamin Curtis nevében küldöm a legjobbakat, és mindannyian sok sikert kívánunk nektek művészi utatokhoz. Gratulálok mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy ez az esemény ilyen sikeres legyen. Tudjátok meg, hogy számomra mindazok a filmkészítők, akiknek munkáját azzal tüntették ki, hogy felvették a fesztivál programjába, GYŐZTESEK, és legmélyebb tiszteletemet és csodálatomat fejezem ki irántatok.
TELJES GŐZZEL ELŐRE!
Kelly Curtis
Kedves Bokor Balázs, sokéves, nagyra becsült és megértő barátom!
Szeretném, ha tudnád, hogy Tony Curtis legidősebb gyermekeként apám „ELSŐ SZÁMÚ”-nak nevezett, csak azért, mert én voltam az elsőszülött (amennyire tudjuk – ez egy családi vicc), és minden alkalommal, amikor találkoztunk, arra bízott, hogy „vigyázz a kisöcséidre és kishúgaidra”. Természetesen könnyekkel a szememben, ünnepélyes ígérettel vállaltam a feladatot, de belülről a valaha hallott legnagyobb „OY VEY” hangzott fel bennem. Ez a megbízás végül a legmélyebb életleckét adta nekem, amire szükségem volt ahhoz, hogy megpróbáljak megfelelni annak a személynek, akinek apám hitt, és akivé Isten által adott lelkem vezet.
Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy felkértek arra, hogy részt vegyek az eseményen, és képviseljem édesapámat, valamint élő gyermekeit, Jamie-t, Alexandrát, Allegrát és Benjamint, és hálás vagyok a nagylelkűségükért, amellyel ezt az izgalmas lehetőséget felajánlották nekem.
Dokumentumfilm-rendezőként, egykori színházi színésznőként, részmunkaidős film- és tévés színésznőként, valamint egész életemben filmrajongóként első kézből tudom, milyen nagy kihívás összehangolni azokat a kreatív impulzusokat, amelyek az inspiráció szirénjeit keltik, hogy az ember a film médiumán keresztül fejezze ki magát, az iparág nagyon is valós követelményeivel, amelyet szeretettel „show-biznisznek” neveznek. Nagy tisztelettel tekintek az elkötelezettségre, a kemény fizikai és szellemi erőfeszítésre, a bátorságra és a feddhetetlenségre, amely ahhoz szükséges, hogy valaki egy ilyen rangos fórumon mutassa be munkáját. Több mint helyénvaló, hogy apám adta a nevét ennek a fórumnak. Bevallom, hogy művészi útja a számtalan médiumon keresztül – a saját tehetségétől, mint előadóművész, a fotózáson, a festészeten és az assemblage-munkákon át, az írásig, és elsősorban a művészi önkifejezés integritása iránti elkötelezettségéig – a legnagyobb inspirációt jelentette számomra, aki meglehetősen introvertált, de szenvedélyes legidősebb gyermeke vagyok.
Továbbra is mélyen elkötelezett vagyok szeretett édesapám lenyűgöző öröksége iránt, akit színészként, filmsztárként, kiváló művészként, az Egyesült Államok büszke hazafijaként és az Egyesült Államok Haditengerészetének veteránjaként, elkötelezett humanitáriusként, és természetesen tisztelt és szeretett MAGYARKÉNT tisztelek!
Először 1987-ben vagy 1988-ban jártam Magyarországon apámmal, miután Andor Weiss és Leslie Keller felkereste őt azzal a kéréssel, hogy alapítsák meg az Emmanuel Alapítványt a magyar zsidó kultúra támogatására (később a névből eltávolították a „zsidó” szót), nagyapám, Emmanuel Schwartz tiszteletére, aki 1901-ben született Mátészalkán, Rózsa Schwartz, születési nevén Taub, és Viktor Schwartz gyermekeként.
Zsidó lettem egy szerencsés látogatás után azon a mátészalkai utazás során, amikor először tettem be a lábam abba a zsinagógába, ahol a családom imádkozott, mielőtt 1910 és 1920 között fokozatosan elhagyták a várost, hogy letelepedjenek New Yorkban, az USA-ban… Ez a lépés a „holokauszt” (a Shoah) és a második világháború vége felé a nagyon nagy családból csak egy ágat, nagyapámét mentette meg a náci haláltáboroktól.
A zsinagóga bejárása során egy kedves szomszéd adott nekem egy darab csipkét, azt állítva, hogy a családomé volt, amit még mindig megőrzök és nagy becsben tartok. Miután beléptem a zsinagógába, észrevettem a falakon azokat a táblákat, amelyek a háború alatt deportált és soha vissza nem tért gyülekezeti tagok nevét sorolták fel, és köztük voltak az őseim nevei is.
Azon a napon lettem zsidó, és ami nem kevésbé fontos, magyar is. Elindítottuk a Dohány utcai és a Kazinczy utcai zsinagógák felújítását, felavattuk a Varga Imre – EMANUEL ÉLETFA EMLÉKMŰVET, és megkezdődtek a munkálatok a budapesti zsidó kórházakban és idősek otthonában.
Egy nagyon körmönfont kapcsolat révén megismerkedtem egy rokonnal (aki a sógorai szerint az egyetlen túlélője volt a holokausztnak), aki annyira hasonlított az apámra, hogy nem tudtam visszatartani a nevetésemet, amikor a szállodához érve láttam, hogy a lépcsőn ülve várja a találkozót, amelyet az unokaöccse feleségének unokaöccse szervezett nekem, aki egy zsúfolt piacon egy barátját küldte, hogy titokban megérintse a vállamat. Micsoda csodálatos utazás!
Sok más történetem és anekdotám is van abból az időből, amikor aktívan részt vettem az adománygyűjtésben, és képviseltem apámat és az Emanuel Alapítványt. Remélem, hogy személyesen is elmesélhetem őket Neked, Balázs, talán egy pohár Unicum mellett jövőre, vagy otthon (van itt egy üveggel), ha valaha is meglátogatsz.
Kérem, add át legmélyebb hálámat és tiszteletemet mindazoknak, akik a TCIFF-et létrehozták, és gratulálj minden versenyre kiválasztott művésznek, akik számomra mindannyian nyertesek. Ismét mély tiszteletemet és hálámat fejezem ki a filmfesztiválon és számtalan kulturális ügyben végzett munkádért.
Barátod,
Kelly Curtis”
ISTEN VELED, KELLY! NYUGODJ BÉKÉBEN! EGY NAGYSZERŰ MAGYARTÓL BÚCSÚZUNK…
