Nyolcvanéves Rófusz Ferenc, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas és Oscar-díjas animációsfilm-rendező. A magyar filmtörténet kiemelkedő alkotója A légy című rövidfilmjével írta be magát a világ animációs filmművészetébe, amely 1981-ben első magyarországi magyar alkotásként kapott Oscar-díjat.
A Magyar Hollywood Tanács szeretettel és elismeréssel üdvözli Rófusz Ferencet 80. születésnapja alkalmából. A Szent István-renddel kitüntetett, Kossuth-díjas és Oscar-díjas animációsfilm-rendező, a Nemzet Művésze, a magyar filmtörténet egyik legmeghatározóbb alakja Rófusz Ferenc Budapesten született 1946. augusztus 19-én. Ő készítette az első olyan magyarországi magyar alkotást, amely 1981-ben elnyerte az Amerikai Filmakadémia Oscar-díját. Világhírnevét az 1980-ban bemutatott A légy című zseniális, alig több mint 3 perces animációs rövidfilmjével alapozta meg. A film különlegessége az, hogy egy légy utolsó perceit mutatja be szubjektív kameranézetből, bravúros háttéranimációval és teljesen kézzel rajzolt, torzított perspektívájú hátterekkel.
A szocialista kultúrpolitika korlátozásai miatt Rófusz Ferenc nem utazhatott ki a gálára. Amikor az Amerikai Filmakadémia 1981 elején hivatalosan jelölte A légy című filmet a legjobb animációs rövidfilm díjára, a hírt először nem Rófusz Ferenccel, hanem a Hungarofilm állami vállalattal közölték. A hivatalos szervek hetekig elhallgatták a rendező elől a jelölést. Rófusz teljesen véletlenül, a Magyar Rádió külföldi adásait hallgatva értesült arról, hogy filmje bejutott a legjobb három közé. Amikor számon kérte a stúdió vezetését, azt a választ kapta, hogy „adminisztrációs hiba történt” és a hivatalos meghívó „elveszett a postán”. Rófusz Ferenc természetesen azonnal jelezte, hogy ki szeretne utazni Los Angelesbe a gálára. A hatalom azonban ezt határozottan megakadályozta.
Mivel Rófusz nem mehetett, a minisztérium a Hungarofilm igazgatóját, Dósai Istvánt küldte ki Los Angelesbe. Dósai megbízható pártkáder volt, akinek hivatalosan csak a filmvásáron lett volna dolga. Amikor a gálán borítékot bontottak és A légy nyert, a műsorvezetők (Margaux Hemingway és Alan Arkin) Rófusz Ferenc nevét szólították. Dósai István – ahelyett, hogy jelezte volna, ő csak egy képviselő – felgyalogolt a színpadra, átvette az Oscar-szobrot és Rófusz nevében angolul egy néhánysoros beszédet mondott.
A gála szervezői és az Amerikai Filmakadémia tisztviselői a színpadról lejőve azonnal észrevették a csalást. Dósai ugyanis egyáltalán nem hasonlított a programfüzetben szereplő, szakállas Rófusz Ferencre. Az Akadémia ezt a gála megsértéseként és nemzetközi csalásként értékelte. Még aznap éjjel értesítették a Los Angeles-i rendőrséget (LAPD), akik a szállodájában keresték fel Dósait és büntetőjogi következményekkel fenyegetve még az éjszaka folyamán hivatalosan lefoglalták és visszavették tőle az Oscar-szobrot.
Miközben a világsajtó a botránytól visszhangzott, a magyar állami média mélyen hallgatott az incidensről. A tévéhíradóban csak annyi szerepelt, hogy a magyar film nyert. Rófusz Ferenc a győzelem éjszakáján Budapesten, a lakásában aludt és csak reggel, a telefonhívásokból tudta meg, hogy Oscar-díjas lett. A visszavett Oscar-szobor hónapokig egy Los Angeles-i széfben pihent. Rófusz Ferenc végül hosszú diplomáciai és minisztériumi csatározások után, hónapokkal később kapott engedélyt arra, hogy kiutazhasson Amerikába és egy szűk körű, zárt ünnepségen végre átvehesse a neki járó elismerést. Kalandos történet!
Pannónia Filmstúdió, saját rendezések és külföldi évek
Rófusz pályáját a Mafilmnél kezdte díszletfestőként, majd 1968-ban csatlakozott a legendás Pannónia Filmstúdióhoz, ahol fázisrajzolóként, kulcsrajzolóként és animátorként dolgozott. Részt vett olyan kultikus sikerekben, mint a Gusztáv-sorozat, a Mézga család, a Kérem a következőt! és a János vitéz egész estés rajzfilm.
Első saját rendezésű rövidfilmje az 1974-es Kő volt. Későbbi elismert animációi közé tartozik a Holtpont (1982) és a Gravitáció (1984).
A nyolcvanas évek végétől hosszabb ideig Németországban és Kanadában élt és dolgozott (ahol saját stúdiót alapított Super Fly Films néven), majd 2002-ben költözött vissza Magyarországra.
Legutóbbi munkái közé tartozik Az utolsó vacsora (2019): Leonardo da Vinci híres freskóját kelti életre, a digitális 3D-technológiát a klasszikus rajzfilmes megoldásokkal ötvözve. A filmet eredetileg már 1978-ban el akarta készíteni, de a vallási téma miatt a szocializmus idején letiltották a tervét, így 40 évet kellett várnia a megvalósításra.
De mi is az Oscar-díjas A légy jelentősége?
Technikai megvalósítása a mai napig a világ animációs filmgyártásának egyik legnagyobb bravúrja. Egy olyan korban készült, amikor még nem létezett számítógépes segítség (CGI), így minden egyes képkockát, a bonyolult torzításokat és a mozgásokat is teljesen kézzel kellett megtervezni és megrajzolni.
A mindössze 3 perc 15 másodperces film elkészítése két évig tartott és mintegy 3600 darab egyedi rajzot igényelt. A film legnagyobb kihívása az volt, hogy a néző a légy szemével látja a világot. Nincsenek hagyományos vágások; a kamera (a légy) megszakítás nélkül repül be a kertből a házba, száguld a szobákban, bútorok között, majd menekül a légycsapó elől.
A hagyományos rajzfilmeknél a háttér statikus és csak a karakterek mozognak előtte. A légy esetében viszont magát a hátteret kellett animálni. Minden egyes képkockán változott a szoba, a bútorok helyzete, szöge és mérete, ami elképesztő térbeli látásmódot követelt meg az alkotóktól.
Mivel a légy összetett szeme másképp érzékeli a teret, Rófusz Ferenc egy extrém halszemoptikás, görbült perspektívát talált ki. A háttérben lévő egyenes vonalakat (falak, ajtók, asztalok élei) nem vonalzóval, hanem ívesen, görbítve kellett meghúzni. A szobába való berepüléskor a tárgyak a kép szélén hirtelen megnyúltak, felnagyítódtak, majd ahogy a „kamera” elhaladt mellettük, gyorsan zsugorodtak. Ezt a folyamatos torzulást kockáról kockára, matematikai pontossággal kellett kiszámítani és felrajzolni.
Bár a klasszikus animációk ebben az időben fényes celluloidlapokra (cellre) készültek, Rófusz Ferenc egy teljesen egyedi textúrát szeretett volna, amely visszaadja a légy vibráló, feszült világát. Celluloid helyett finom tónusú, érdes rajzpapírra dolgoztak. A rajzokat és a finom árnyékolást zsírkrétával, szénnel és ceruzával készítették. A zsírkréta és a szén nem javítható könnyen. Ha egy bonyolult, órákig készülő háttérrajznál elrontották a perspektívát vagy az árnyékolást, az egész lapot ki kellett dobni és elölről kezdeni.
A film hangulatát a drámai fény-árnyék játék (chiaroscuro) határozza meg. Ahogy a légy elrepül egy lámpa alatt, vagy közeledik az ablakhoz, a tárgyakra vetülő árnyékoknak is folyamatosan változniuk kellett. Az alkotók minden egyes fázisrajzon kézzel satírozták és sötétítették a felületeket, hogy a fényforrás mozgása tökéletesen valósághűnek tűnjön.
A Pannónia Filmstúdió vezetésének és a korabeli kultúrpolitikának a reakciója A légy ötletére és formabontó technikájára kezdetben a gyanakvás, az értetlenség és a kifejezett ellenállás volt. Rófusz Ferencnek komoly harcokat kellett vívnia azért, hogy a film egyáltalán elkészülhessen.
A stúdió vezetése és a cenzorok nem a technikai bravúrt, hanem a politikai áthallást látták meg a történetben. Ki az üldöző? A szocialista kultúrpolitika képviselői azonnal párhuzamot vontak a filmbéli tehetetlen, csapdába esett, majd lecsapott légy és a diktatúra által elnyomott kisember között. Az akkori vezetés szerint a film „pesszimizmust árasztott” és nem illett bele a rendszer által elvárt optimista hangvételbe.
A forgatókönyvet végül csak a Pannónia akkori neves dramaturgja, Hankiss Elemér határozott kiállása és szakmai érvelése mentette meg, aki elérte, hogy a cenzorok zöld utat adjanak a filmtervnek.
Miután a film minden akadály ellenére elkészült és kijutott a külföldi fesztiválokra, a vezetőség hozzáállása 180 fokos fordulatot vett. Amikor A légy sorra nyerte a nemzetközi díjakat, a stúdió vezetése már büszkén hivatkozott rá, mint a Pannónia Filmstúdió művészeti szabadságának és világszínvonalának bizonyítékára.
A Magyar Hollywood Tanács megalapítása óta együttműködik Rófusz Ferenccel, aki aktív módon részt vett az elmúlt 10 évben számos rendezvényen. Szakmai előadásokat, kerekasztal-beszélgetéseket tartott, ahol a közönség mindig elbűvölten hallgatta sziporkázó történeteit, visszaemlékezéseit. A Tanács Rófuszt tiszteletbeli elnökeként tartja számon. Szakmai munkájának és életművének elismeréséül 2018-ban a Magyar Hollywood Tanács Adolph Zukor-díjával, 2019-ben a Tony Curtis-díjjal lett kitüntetve.
A Magyar Hollywood Tanács további sok sikert, életút-gazdagítást, új alkotásokat kíván a legendás rendezőnek.
