A Hubble űrtávcső adatait vizsgáló kutatók bizonyítékot találtak arra, hogy mintegy 12 milliárd évvel ezelőtt egy törpegalaxis olvadt bele a fiatal Tejútrendszerbe. Az LKH-nak elnevezett galaxis csillagai és gömbhalmazai galaxisunk részévé váltak, maradványaik pedig ma is ott rejtőznek a Tejútrendszer belső vidékein. A felfedezéssel galaxisunk ismert történetét körülbelül 1,8 milliárd évvel korábbra sikerült visszakövetni.

A ma ismert Tejútrendszer nem egyszerre alakult ki. Galaxisunk az évmilliárdok során új csillagokat hozott létre saját gázfelhőiből, közben pedig kisebb galaxisokat kebelezett be és azok csillagait, gázanyagát és sötét anyagát is magába olvasztotta. A későbbi ütközések több nyomát már korábban sikerült azonosítani, a Tejútrendszer legelső korszakáról azonban jóval kevesebb biztos információ állt rendelkezésre. Az akkori galaxis kisebb és kaotikusabb volt, ezért az ütközések emlékei az évmilliárdok alatt könnyen összekeveredhettek saját csillagainak nyomaival.
Ősi csillaghalmazok őrizték meg az ütközés emlékét
A kutatók a Hubble segítségével a Tejútrendszer 39 gömbhalmazát vizsgálták meg. Ezek hatalmas, közel gömb alakú csillagcsoportok, amelyek több tízezer vagy akár több millió idős csillagot is tartalmazhatnak. Mivel a galaxis legöregebb csillagai közül sok ilyen halmazokban található, a gömbhalmazok egyfajta kozmikus régészeti lelőhelyként őrizhetik meg a régi galaxisütközések nyomait.
A Hubble nagy felbontású megfigyelései alapján a kutatók pontosabban meghatározhatták a halmazok egymáshoz viszonyított korát és fémességét. A csillagászatban a fémesség azt mutatja meg, milyen arányban tartalmaznak a csillagok a héliumnál nehezebb elemeket. A kor és az összetétel együttes vizsgálata három jól elkülönülő csoportot rajzolt ki. Az egyik a fiatal Tejútrendszerben született, a másik a körülbelül tízmilliárd évvel ezelőtti Gaia–Sausage–Enceladus-ütközéshez kapcsolódott, a harmadik azonban egyik ismert csoportba sem illett.
Ez a harmadik csillaghalmaz-népesség egy még korábbi galaxis maradványa lehet. A kutatók az egykori törpegalaxist Low-energy–Kraken–Heracles névre keresztelték, amelyet röviden LKH-ként említenek. A név három korábbi kutatás elnevezéseit egyesíti, amelyek már felvetették egy ősi összeolvadás lehetőségét, de annak eredetét és jelentőségét eddig nem sikerült egyértelműen bizonyítani.
Galaxisunk egyik első nagy építőeleme lehetett
A számítások szerint az LKH csillagainak össztömege körülbelül 500 millió Nap tömegével lehetett egyenértékű. Ez a mai Tejútrendszerhez képest nem tűnik rendkívülinek, a körülbelül 12 milliárd évvel ezelőtti fiatal galaxis számára azonban jelentős gyarapodást jelentett. Az ütközés hozzávetőleg kétmilliárd évvel az ősrobbanás után történhetett és az LKH anyagának nagy része a Tejútrendszer belső térségeibe került.
A felfedezés azért különösen fontos, mert az eddig biztosan azonosított nagy összeolvadások történetét körülbelül tízmilliárd évre lehetett visszakövetni. Az LKH maradványai ezt az időhatárt mintegy 1,8 milliárd évvel tolják korábbra és azt mutatják, hogy a Tejútrendszer már fejlődésének kezdeti szakaszában is más galaxisok anyagából építkezett. A galaxisunk legősibb csillagai között tehát nemcsak helyben született égitestek találhatók, hanem olyanok is, amelyek egy régen eltűnt törpegalaxisból érkeztek.
A kutatók további, korábban még nem vizsgált gömbhalmazokat is megfigyelnek a Hubble segítségével. A cél annak feltérképezése, hogy hány nagyobb összeolvadás formálta a Tejútrendszert és ezek miként járultak hozzá galaxisunk mai szerkezetének kialakulásához. Az LKH önálló galaxisként már régen megszűnt létezni, csillagai azonban továbbra is velünk maradtak és most segítenek elmesélni a Tejútrendszer eddig elveszettnek hitt múltját.
Forrás: NASA – Hubble Solves Merger Mystery From Milky Way’s Early Years
