Egyszerű naturalista előadásmód, puritán tér, improvizációnak ható esetlenség, gyermeteg táncmozdulatok, versekbe szedett nosztalgia, jelbeszédbe illesztett gesztusok, villám poénkodások kuszasága várta mindazokat, akik engedtek azon kíváncsiságuknak, hogy mi a fene lehet a Queendom mintájára klónozott kísérleti előadás a Trafóban?
Nos, aki kockáztatott, mint jómagam, az nyert. És nem is akármit, hanem egy olyan nosztalgia lélek hullámzásba volt része, amely aznapra egészen biztosan magával ragadta, de szerintem még másnapra is jutott belőle bőven. A nézők korosztályos statisztikája, legyen mondjuk a 60 év felettiekre kivetítve, olyan 75-80% lehetett, ők, jómagam is, visszarepültek az időben, adott korszakot megjelenítő kulturális, szociológiai, gazdasági, társadalmi, a korszakot megelevenítő jellegzetes magyar világba, mindezt nem látványos, puccparádés díszletekben és jelmezekben, hanem a szereplők által hitelesen jelen időben megélt létállapotuk reprodukálásával. Az előadás szereplői magukkal hozták gyermekkori, fiatalkori, majd felnőttkori személyes élményeiket, amelyek, habár szubjektivitásukban teljesen különbözőek voltak, emberi relációban, mégis az előadás egyik nagy erényének tartom, azonos volt, ahogy egy teológiai bölcsesség mondja,
„elsősorban emberek vagyunk, s csak másodsorban bármi mások”.
A fiatalkori vélt vagy valós létellentétek, érdekütközések, azok győztesként vagy vesztesként való megélése korosztályoktól függetlenül mindannyiunk életének része, ezt kikerülni senkinek nem lehet. A Kingdom előadás megmutatta, hogy az emberi lét alkonyán mindezt hogyan érdemes, lehet kezelni, ezért az a vége, ami. Ezt a felemelő érzést nem lövöm le, meghagyom a leendő nézőknek. Maga az előadás rendezése, laza szálon vezetett, egyéni élmények, képekbe állított hálója volt, profi dramaturgiát hordozva, amely jó érzékkel hagyta a szereplők által megélt élethelyzetek ösztönös újra megélését.
Az előadásban közreműködők, saját maguk életében, adott területeken, komoly szakmai és/vagy elméleti tudással bírnak, mondhatjuk profik, mégis az előadásban az egyénileg megélt életszakaszaik, számukra fontos eseményeit mutatták meg, nem akarván utánozni a profi színházat, és éppen ezért volt magával ragadó, mert nem akartak művészkedni, hanem csupán magukat megmutatni, úgy, ahogy vannak, ahogy megélték a sikereiket, a kudarcaikat, ahogy gondolkodnak, ahogy nevetnek és sírnak, ahogy éreznek.
A színházi publicisztika végére hagytam azt a bizonyos 20% fiatal korosztályt, akik jelen voltak az előadáson, s akik láthatták, érzékelhették, hogy nem is olyan nagy az a generációs különbség, amelyet egyébként a jelenlegi technológia és online tér világa sugallja, mert hogy emberi létünkben nagyon is hasonlóak vagyunk, a múltból a jövő felé haladva, térben és időben egymásra épülő rétegenként. Akik még nem látták az előadást, azoknak csak ajánlani tudom, nézzék meg! Nem fogják megbánni, mert a Kingdom előadás beszippant, magával ragad, és ott is tart egészen a végéig, s talán még utána is!
Szereplők: Baranyecz János, Czeczeli Tamás, Dióssi Gábor, Horváth István, Kőrösi András, Méhes Csaba
Rendező: Szabó Veronika
Koreográfus és művészeti munkatárs: Molnár Csaba
Dramaturg: Szabó-Székely Ármin
Dramaturg gyakornok: Félix Bernát
Jelmez: Szabó Veronika, Vida Vera
Férficsoport vezető és kontakt tréner: Gregory Chevalier
Zeneszerző: Mizsei Zoltán
Fény: Dézsi Kata
Dokumentáció: Papp Máté, Szabó Sipos Tamás, Szabó Veronika
Dokumentumfilm kreatív producer: Kőrösi Máté
Produkciós vezető: Hodovàn Margit
Producer: Varga Brigitta, Magnum Produkció
A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta program keretében valósult meg.
