Miközben csütörtök estére már 359 holttestet találtak meg a Nepálon végigsöprő pusztító árvíz után, és 910 emberrel továbbra sincs kapcsolat, egyre pontosabban összeáll az is, mi indította el a katasztrófát. Az amerikai földtani szolgálat újraelemezte a térségből érkező szeizmikus adatokat, és arra jutott, hogy nem földrengés szakította le a Himalájában a hatalmas jég- és kőzettömeget. Éppen ellenkezőleg: maga a gleccseromlás és az azt követő törmelékár rengette meg annyira a földet, hogy a jelet kezdetben földrengésként azonosították. Közben a veszély sem múlt el: a nepáli hatóságok csütörtök délután újabb figyelmeztetést adtak ki, mert ugyanabban a hegyvidéki térségben ismét természetes torlasz mögött gyűlik a víz. Csütörtök estére már 359 áldozatot találtak meg, 910 embert keresnek még.
Közvetlen a katasztrófa előtt, hogy a hatalmas árhullám megindult volna a nepáli–tibeti határvidék felé, a térségben szeizmikus eseményt is érzékeltek. Az első adatok alapján 4,4-es erősségű földrengésről beszéltek, ezért felmerült az a magyarázat, hogy a rengés szakíthatta le a hegyoldal hatalmas jég- és kőzettömegét.
Az amerikai United States Geological Survey (USGS) további elemzése azonban ezt kizárta. Az ügynökség szerint nem történt olyan földrengés, amely kiváltotta volna az omlást. A szeizmikus állomások által érzékelt jelet maga a gleccser összeomlása és az azt követő törmelékár hozta létre. A jel olyan jelentős volt, hogy az eseményt végül 5,2-es magnitúdójú szeizmikus eseményként értékelték.
Az USGS a közeli szeizmikus állomások adatait, a hosszú periódusú szeizmikus hullámokat és műholdfelvételeket együttesen vizsgálva jutott erre a következtetésre, vagyis amit az első órákban a katasztrófa egyik lehetséges kiváltó okának hittek, valójában már maga a katasztrófa kezdete volt.
Több mint egy kilométert zuhanhatott a jég és a kő
A műholdfelvételek elemzése alapján a Himalája magas régiójában egy gleccser alsó részének jelentős darabja szakadt le. A szakértői elemzések szerint az omlás körülbelül 5200 méteres magasságban kezdődött, majd a jégből, kőzetből és törmelékből álló tömeg hozzávetőleg 1200 métert zuhant a völgyfenék felé. A lezúduló anyag közben további kőzetet és hordalékot ragadhatott magával, így egy óriási jég–kőzet lavina alakult ki. A tömeg ezután elérte a Lhende folyót, nagyjából húsz kilométerre a nepáli–kínai határátkelőtől, és átmenetileg eltorlaszolta annak útját.
A természetes gát mögött víz gyűlt össze. Amikor a torlasz nem bírta tovább a terhelést, a víz és a törmelék hirtelen megindult lefelé a völgyben. Ez lehetett az a rendkívül gyors árhullám, amely később településeket, utakat, hidakat és járműveket sodort magával. A Kathmandu-központú International Centre for Integrated Mountain Development szakértői szerint a hidrológiai adatok is rendkívüli eseményre utalnak: a Trishuli folyó egyik mérési pontján mintegy kilenc méterrel emelkedett a vízszint mindössze fél óra alatt.
Egy rendkívül nagy földcsuszamlás, kőomlás vagy gleccser összeomlása ugyancsak akkora energiát adhat át a talajnak, hogy azt távoli szeizmológiai állomások is érzékeljék. A nepáli–tibeti eseménynél éppen ez történhetett: a hegy mozgása hozta létre azt a jelet, amelyet elsőként földrengésnek véltek. Az esemény pontos kiváltó oka ugyanakkor még nem teljesen tisztázott. A tudósok többek között a magashegyi felmelegedés, az olvadás és a gleccserek instabilitásának szerepét vizsgálják.
Csütörtök estére újabb veszély alakult ki
A katasztrófa mechanizmusának tisztázása közben a hegyekben ismét aggasztó folyamat indult el. A nepáli katasztrófavédelem csütörtök délután kínai oldalról kapott információt arról, hogy a Bhote Koshi felső szakaszán újabb természetes torlasz alakult ki, amely mögött tó növekszik. A műholdfelvételek előzetes elemzése szerint a vízszint tovább emelkedik, ezért nem zárható ki egy újabb hirtelen áttörés.
A nepáli Flood Forecasting Division technikai rekonstrukciója szerint 9:05-kor érkezett az első információ arról, hogy Tibet felől hatalmas árhullám lépett be a Bhotekoshi folyó nepáli szakaszára. A rendszer azonban csak körülbelül 16 perccel azután kapott érdemi információt, hogy az árhullám már átlépte a tibeti–nepáli határt, vagyis gyakorlatilag nem maradt használható idő a lakosság előzetes figyelmeztetésére. Ezután a víztömeg a Trishuli, majd a Narayani felé haladt tovább.
A katasztrófa legfrissebb áldozatszámáról, az eltűntekről és a mentésről folyamatosan frissülő cikkünkben számolunk be.
Forrás: USGS-elemzés; nepáli katasztrófavédelmi és hidrológiai adatok; International Centre for Integrated Mountain Development (ICIMOD)
