Ligeti Miklóst senki nem szavazta le az Országgyűlés igazságügyi bizottságában: négy tiszás képviselő támogatta, négy pedig tartózkodott, így nem ő lett a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnökjelöltje. A döntés azért kap új színt Ligeti korábbi munkáját visszanézve, mert a Transparency International jogi igazgatójaként éppen ő vitte hivatalos vizsgálatra azokat a Diákhitel Központnál kötött kommunikációs szerződéseket, amelyek egy részét Magyar Péter vezérigazgatóként maga írta alá, és amelyekről később azt állította, hogy három-hatszorosan túlárazottak voltak. A diákhiteles történet büntetőjogi része 2026-ban sincs lezárva. Arra viszont nincs bizonyíték, hogy Ligeti korábbi fellépése és a mostani négy tiszás tartózkodás között kapcsolat lenne – a kiválasztás részletes pontozását egyelőre nem ismerjük.
Ligeti kiesése a szavazási eredmény miatt is szokatlan. Mivel a csütörtöki bizottsági ülésen sem a Fidesz, sem a Mi Hazánk képviselője nem vett részt, így kizárólag a Tisza nyolc bizottsági tagja döntött. Ligeti négy igen szavazatot kapott, ellene senki nem voksolt, a másik négy tiszás képviselő tartózkodott. Unger Anna Rózát hatan támogatták, egy képviselő tartózkodott, Melléthei-Barna Márton pedig nemmel szavazott rá.
Melléthei-Barna, Magyar Péter sógora később a 24.hu-nak azt mondta, szakmai meggyőződésből szavazott Unger ellen, és a három meghallgatott jelölt közül Ligeti Miklóst tartotta a legalkalmasabbnak. Több Tisza Sziget is Ligeti mellett állt ki, és pénteken arra kérte saját országgyűlési képviselőjét, hogy Unger helyett őt támogassa. A parlament végül 137 igen, hét nem és egy tartózkodás mellett Ungert választotta meg az NVVH elnökévé.
Ligeti anno Magyar Péter saját állítása után fordult a hatósághoz
A történet 2024 februárjáig vezet vissza, amikor Magyar Péter a Partizánban még frissen kilépve a NER-ből beszélt a Diákhitel Központnál történtekről. Azt állította, hogy vezérigazgatóként Balásy Gyula érdekeltségeivel kellett olyan kommunikációs szerződéseket kötnie, amelyek kollégái összevetése szerint a piaci ár három-hatszorosába kerülhettek, miközben az elkészült munkák minőségével sem volt elégedett. Magyar szerint többször nem akarta aláírni a megrendeléseket és kifizetéseket, majd azt jelezték neki, hogy „ezt nem kéne”; azt is állította, hogy a Magyar Fejlesztési Bank és Rogán Antal környezetéből érkezett rá nyomás.
Partizán: Varga Judit exférje a pedofilbotrányról, Rogán Antalról és a fideszes törésvonalakról
Ligeti eljárást kezdeményezett és iratokat kért számon egy olyan ügyben, amelyben Magyar Péter vezérigazgatóként szerződéseket írt alá
Két nappal az interjú után már Ligeti Miklós neve szerepelt a hivatalos eljárásban. A Közbeszerzési Hatóság későbbi, Ligetinek címzett nyolcoldalas irata rögzíti, hogy a Transparency International Magyarország 2024. február 13-án, jogi vezetője útján közérdekű bejelentést tett a Diákhitel kommunikációs beszerzéseinek feltételezett túlárazása miatt. A szervezet azt kérte, hogy nézzék meg a szerződéseket, és vessék össze az áraikat a megkötésük idején érvényes piaci árakkal.
A Magyar vezetése alatt kötött, a hatósági dokumentumban felsorolt három nagy kommunikációs keretszerződés 2019-ben 172,5 millió, 2020-ban 176 millió, 2021-ben pedig 227 millió forintos keretösszegről szólt, vagyis együtt 575,5 millió forintról. A Közbeszerzési Hatóság adatai szerint ezekből ténylegesen összesen valamivel több mint 482 millió forintot fizettek ki.
A hatóság nem ugyanazt hasonlította össze, amit Ligetiék kértek
A Közbeszerzési Hatóság végül nem állapított meg többszörös túlárazást, de a válaszából az is kiderül, hogyan jutott erre. Az NKOH a Diákhitelnek felszámított tételeket más, ugyanabban az időszakban lebonyolított állami kommunikációs beszerzéseknél benyújtott ajánlatok átlagával vetette össze, és ebből arra jutott, hogy a vizsgált szerződéseknél nem mutatható ki többszörös túlárazás. Dokumentált minőségi kifogást sem találtak, és a Diákhitelnek a központosított NKOH-rendszert egyébként is kötelező volt használnia.
Ligetiék bejelentése viszont éppen arra irányult, hogy az árakat a szerződéskötés idején ténylegesen érvényesülő piaci árakkal vessék össze. A Transparency azt kérte, hogy erre akár versenyjogi piacelemzési módszert is használjanak. Így a hatósági eredmény nem egy független reklámpiaci összehasonlításból született: az állami kommunikációs rendszerben kialakult árakat vetették össze az ugyanabban a rendszerben beadott más árakkal.
A KEHI 1,4 milliárdnyi szerződést nézett át – aztán előkerültek a konkrét megbízások is
Az Átlátszó 2024 októberében megszerezte a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal korábban nem nyilvános, 2021-ben elkészült jelentését, amely 52, 2018 és 2020 között kötött, összesen mintegy 1,4 milliárd forint értékű Diákhitel-szerződést vizsgált. Magyar Péter 2019 júniusától vezette a társaságot, vagyis a teljes vizsgált időszak nem köthető hozzá, több kifogásolt szerződés azonban már az ő vezérigazgatósága idején született. A KEHI egyes megbízásoknál a valódi verseny hiányát, az ajánlattevők kétséges teljesítési képességét és az elvégzett munkához képest aránytalannak tartott díjazást kifogásolta.
A jelentésben egészen konkrét összegek szerepelnek. Egy 40 oldalas, a Z generációról szóló tanulmányért négymillió forintot fizettek, egy 18 diából álló prezentáció 4,4 millióba került, egy diákhitelezési kutatásnál pedig a KEHI kétmillió forint körüli becsült értékkel szemben 14,5 milliós díjazást talált. Egy másik közvélemény-kutatás 12,4 millió forintba került, miközben a hivatal szerint annak reális ára ugyancsak kétmillió körül lehetett. Egy faültetési projektért 14,8 millió forintot fizettek, a KEHI számítása szerint a munka nagyjából félmillió forintból is elvégezhető lett volna.
Ez azért különösen érdekes, mert Magyar Péter a 2024-es Partizán-interjúban úgy emlékezett vissza a KEHI ellenőrzésére, hogy azt végül „mindenféle megállapítás nélkül” zárták le. Az Átlátszó által megszerzett jelentésből viszont az látszik, hogy a hivatal igenis tett konkrét megállapításokat és több szerződésnél komoly kifogásokat fogalmazott meg. „Annyit biztosan állíthatunk, hogy az anyag nem támasztja alá Magyar utóbbi kijelentését: a dokumentum 2021 augusztusában elkészült, és igenis tartalmaz megállapításokat.” – jegyezte meg az Átlátszó.
A Szabad Európa néhány héttel korábban, Hadházy Ákos által kikért szerződések alapján már azt is megnézte, hogyan néztek ki egyes megbízások a papírokon. A Troia Media Kft. 2021 decemberében nettó 13,34 millió forintot kapott egy 40–50 oldalas, a diákhitelezés nemzetgazdasági hatásáról szóló tanulmány elkészítésére. A cég 2022-es teljes értékesítési bevétele 13,42 millió forint volt, vagyis szinte pontosan annyi, mint ennek az egy diákhiteles megbízásnak az összege. A társaság tulajdonosa, Trentin Balázs később már a Tisza aktivistáinak adott instrukciókat egy zárt Facebook-csoportban, Magyar pedig megerősítette a Szabad Európának, hogy Trentin a pártnak dolgozik.
A First Voice Kft. szerződéseinél a határidők voltak feltűnőek. Egy 2020. december 2-án aláírt megállapodás szerint annak a kérdőívnek, amelynek elkészítése a megbízás része volt, már az aláírás napjára készen és egyeztetve kellett lennie. Egy évvel később ugyanezzel a céggel december 3-án, pénteken kötöttek újabb szerződést, december 6-ig pedig már ezerfős online adatfelvételt kellett elvégezni, vagyis erre gyakorlatilag egy hétvége állt rendelkezésre. A kutatásért nettó 13,9 millió forintot fizettek, december 10-re pedig már a legalább 75 oldalas tanulmány vázlatát is le kellett adni.
Hadházy ezeknek a szerződéseknek az átnézése után azt írta, olyan megbízásokat is talált, amelyeknél szerinte nehéz arra hivatkozni, hogy Magyar kizárólag Rogán Antal környezetének nyomására írta alá őket. Magyar erre azt válaszolta, hogy „Nekem tiszta a lelkiismeretem”, és azt üzente Hadházynak: ha jogsértést lát, ne Facebook-posztokat írjon, hanem tegyen feljelentést. Hadházy ezután közölte, ha büntetőeljárással lehet tisztázni a kérdéseket, megteszi a feljelentést.
A Balásy-cégek ügye azóta sem zárult le. A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodája két külön szálon nyomoz: a túlárazott szerződések miatt hűtlen kezelés gyanújával folyik büntetőeljárás, egy másik, feltételezett vagyonmenekítési ügyben pedig hűtlen kezelés és pénzmosás miatt indult nyomozás, amelynek során pénzösszegeket foglaltak le és céges bankszámlákat is zároltak. A Diákhitel Központot és az NKOH-t érintő szerződéses ügyben a legutóbbi nyilvános ügyészségi tájékoztatás szerint továbbra is felderítési szakban van az eljárás, nyilvánosan megnevezett gyanúsított nélkül. Közben a Balásy-cégcsoport állami szerződéseit sorra bontják fel, a Lounge Event ellen júliusban újabb végrehajtás is indult.
Négy tartózkodás, de nincs nyilvános pontozás
Ligetiről szóló döntés indoklásából éppen az hiányzik, ami eldönthetné a találgatást. A bizottság azt közölte, hogy Unger pályázatát találta a legjobbnak, részletesen azonban nem magyarázta meg, miért őt választotta Ligeti helyett, és a pályázók értékelő lapjait, valamint a pontos pontszámokat sem hozza nyilvánosságra, a jelöltek személyes adatainak védelmére hivatkozva.
Ligeti jogász, és nem a mezőny végéről került a meghallgatásra, a kiválasztási folyamat első szakasza után a legjobbak között volt, a meghallgatáson pedig konkrét büntetőügyekről, vagyonvisszaszerzésről, jogi garanciákról és olyan eljárásokról beszélt, amelyek később a bíróság előtt is megállják a helyüket. Unger politológus, nem jogász, és ő egészen más koncepcióval érkezett: a korábbi rendszer vagyonkimentési mintázatainak feltárását és a történtek szélesebb politikai-történeti feldolgozását is a hivatal feladatának tekinti.
Török Gábor politikai elemző szerint ez lehet az egyik magyarázat arra, miért Unger nyert. A Törökülésben úgy értékelte, hogy Ligeti az egyes ügyekre és az igazságszolgáltatásra koncentrált, míg Unger olyan politikai koncepciót képviselt, amely közelebb állhat ahhoz a narratívához, amelyet a Tisza az előző rendszer működéséről el akar mondani. Török szerint a döntéshozók olyan vezetőt kereshettek, aki ezt a szerepet is képes vállalni, Ligetitől szerinte ezt valószínűleg nem kapták volna meg, mert megszólalásaiban következetesen konkrét ügyekről beszélt.
Unger neve Orbán Balázs doktori ügye miatt is előkerült
Unger Anna személyét a jelölése után egy korábbi, politikailag érzékeny egyetemi ügy miatt is támadni kezdték. 2024 decemberében ő volt Orbán Balázs doktori disszertációjának egyik hivatalos opponense az ELTE-n, amikor Rácz András többoldalas, korábbi társszerzős szöveg átvétele miatt plágiumot, illetve önplágiumot vetett fel a dolgozatnál. Unger a nyilvános védésen azt mondta, a Turnitin plágiumellenőrző nem jelzett problémát, a disszertációt formai és tartalmi szempontból megfelelőnek találta, és alkalmasnak tartotta a doktori fokozatszerzésre. A bírálóbizottság végül szintén nem állapított meg plágiumot.
Magyar szerint nem volt belső vita, a saját táborában mégis Ligetit akarták többen
Magyar Péter pénteki sajtótájékoztatóján azt mondta, nem nevezné vitának az Unger kiválasztásához vezető Tiszán belüli folyamatot, szerinte két jó jelölt volt, és a frakció tagjai a legjobb döntést próbálták meghozni. Azt is mondta, támogatná, hogy Ligeti dolgozzon az NVVH-ban, miután Unger maga is nyilvánosan arra kérte a Transparency jogi igazgatóját, csatlakozzon az új hivatalhoz.
A Tisza támogatóinak egy része viszont láthatóan más döntést várt. A szombat reggel nyilvánosságra került Europion-felmérésben a tiszás szavazók 21 százaléka tartotta jó választásnak Ungert, 27 százalék rossznak, miközben a teljes mintában a válaszadók 58 százaléka a jogi végzettséget és jogalkalmazási tapasztalatot, 48 százaléka pedig a korrupcióellenes gyakorlatot nevezte a hivatalvezető két legfontosabb szakmai hátterének. Ez a profil sokkal közelebb áll Ligeti pályájához, mint az ELTE politológus docenseként dolgozó Ungeréhez.
A négy tartózkodó tiszás képviselő indokait jelenleg nem ismerjük, ahogy azt sem, milyen pontszámokat kapott Ligeti és Unger a zárt értékelésen. Ha a pontozólapok egyszer nyilvánossá válnak, két egyszerű kérdésre kellene választ adniuk: miben bizonyult Unger szakmailag erősebbnek Ligetinél, és miért nem tudta támogatni Ligetit annak a tiszás bizottságnak a fele, amelyben ellene egyetlen nem szavazat sem született.
Arra nincs bizonyíték, hogy Magyar Péter korábbi Diákhitel-szerződéseinek vizsgálata miatt nem támogatta Ligetit négy tiszás képviselő.
