A szerződések léteztek, a túlárazás vitatott — de a politikai felelősség kérdése újra nyitva van.
Miközben Balásy Gyula cégei ismét a politikai viták középpontjába kerültek, újra előkerült Magyar Péter korábbi diákhiteles időszaka is. A Diákhitel Központ Magyar vezetése alatt is szerződött a Balásyhoz köthető New Land Media és Lounge Design cégekkel. Magyar később éppen ezekre a megbízásokra hivatkozva beszélt túlárazásról, nyomásgyakorlásról és arról, hogy egy idő után nem tudta vállalni a rendszert.
Újra kényes politikai kérdéssé vált Magyar Péter diákhiteles múltja. A Balásy-cégek körüli újabb politikai vihar most Magyar Péter diákhiteles időszakát is reflektorfénybe helyezte. Hogyan működött ez a kormányzati kommunikációs rendszer, és Magyar Péter állami cégvezetőként mennyire volt részese annak, amit később maga is bírált?
A rendelkezésre álló nyilvános dokumentumok és korábbi összesítések alapján a Diákhitel Központ több alkalommal kötött szerződést Balásy Gyulához köthető cégekkel, elsősorban a New Land Media Kft.-vel és a Lounge Design Kft.-vel. A Telex 2024-es összesítése szerint 2018 óta nyolc szerződésről volt szó, összesen több mint nettó 1,1 milliárd forint értékben. A legnagyobb tétel egy 2021 áprilisi, nettó 227 millió forintos szerződés volt.
A Telex a témához kapcsolódóan a Diákhitel Központ szerződéseiről, valamint a New Land Media Kft. és Balásy Gyula érdekeltségeinek szerepéről is írt. Az Esti Hírlap a történet feldolgozásakor ezt az előzményt háttérforrásként kezelte.
Háttéranyag megnyitása →A Diákhitel saját oldalán is elérhető olyan szerződés, amelyben a megrendelő a Diákhitel Központ Zrt., a vállalkozó pedig a New Land Media Kft. és a Lounge Design Kft. konzorciuma. A 2020-as keretszerződésben Magyar Péter neve a Diákhitel vezérigazgatójaként szerepel.
Magyar Péter a Partizánnak adott 2024. februári interjújában beszélt a Diákhitel Központ kommunikációs szerződéseiről. A Transparency International Magyarország összefoglalója szerint Magyar azt állította: a Balásy Gyulához köthető cégekkel kötött szerződések háromszoros-hatszoros túlárazással működtek, és felsőbb nyomásgyakorlás után írta alá őket.
Olvasta már kapcsolódó cikkünket?
Magyar Péter ma egy olyan rendszer egyik legismertebb bírálója, amelynek bizonyos pontjain korábban állami cégvezetőként maga is döntési helyzetben volt.
A Diákhitel–Balásy-szálat nem kizárólag kormánypárti médiumok tartották napirenden. A témáról korábban írt a Telex, az Átlátszó, a Transparency International és több más sajtó is: közpénzes szerződésekről, állami megrendelésekről, kommunikációs szolgáltatásokról és vezetői felelősségről.
Magyar Péter védekezése szerint ő nem haszonélvezője, hanem inkább elszenvedője volt ennek a működésnek. Korábbi nyilatkozatai alapján azt állította, hogy több körben nem akarta aláírni a megrendeléseket és kifizetéseket, és végül részben emiatt távozott a Diákhiteltől. Csakhogy a politikai ellenfelek éppen itt látják a támadási felületet. Szerintük ha Magyar Péter vezérigazgatóként aláírt vagy jóváhagyott ilyen szerződéseket, akkor nem háríthatja a felelősséget arra, hogy a rendszer felülről működött.
Két állítás, egy kényes ellentmondás
„Nem a rendszer haszonélvezője voltam”
Magyar Péter korábbi nyilatkozatai alapján azt állította, hogy a Diákhitel Központnál több olyan megrendeléssel és kifizetéssel találkozott, amelyeket nem akart jóváhagyni.
Értelmezése szerint ő nem építője, hanem inkább elszenvedője volt ennek a működésnek, és távozásában ez a konfliktus is szerepet játszott.
- túlárazottnak tartott szerződésekről beszélt
- állítása szerint több körben nem akarta aláírni a dokumentumokat
- úgy mutatja be magát, mint aki végül szembefordult a rendszerrel
„A vezetői felelősséget nem lehet eltolni”
Magyar Péter politikai ellenfelei szerint éppen itt van a történet legkényesebb pontja: ha vezérigazgatóként aláírt vagy jóváhagyott ilyen szerződéseket, akkor nem háríthatja át teljesen a felelősséget arra, hogy a rendszer felülről működött.
Szerintük a kérdés nemcsak az, mit mond ma erről, hanem az is, milyen döntéseket hozott akkor, amikor még a rendszer részeként működött.
- egy vezető aláírása politikailag és erkölcsileg is számít
- a „nyomás alatt voltam” önmagában nem zárja ki a felelősséget
- éppen ez lett a legfontosabb támadási felület vele szemben
A Balásy-cégekkel való diákhiteles kapcsolat Magyar Péter távozása után sem szűnt meg. A korábbi összesítések szerint a legutolsó ismert szerződés 2023 szeptemberében született, mintegy nettó 47 millió forint értékben — ekkor Magyar Péter már nem volt a Diákhitel Központ vezetője. Ez egyszerre erősítheti Magyar Péter azon állítását, hogy egy intézményesített rendszerrel állt szemben.
Az Átlátszó 2024-ben megszerezte és ismertette a Diákhitel Központról szóló 2021-es KEHI-jelentést is. A beszámoló szerint a jelentés több szerződésnél súlyos kifogásokat fogalmazott meg: valós verseny hiányát, kétséges teljesítési képességet, valamint az ellenszolgáltatás arányosságának problémáját is említette.
A Közbeszerzési Hatósággal kapcsolatos sajtóbeszámolók ugyanakkor arról szóltak, hogy a szerződések a központi keretmegállapodás szempontjából nem lépték túl a rögzített kereteket. Ez azonban nem feltétlenül ugyanazt jeleni, hogy piaci alapon arányosak, indokoltak vagy szakmailag megalapozottak voltak.
A politikai kérdés innen kezdődik. Lehet-e egyszerre azt mondani, hogy valaki egy rendszer nyomása alatt cselekedett, miközben vezetőként mégis aláírási és jóváhagyási felelőssége volt? És mit mond mindez arról a politikusról, aki ma már éppen a régi rendszer elszámoltatását ígéri? A Balásy-ügy Magyar Péter egyik legnehezebb múltbeli kérdéséről is szól.
Források: Diákhitel Központ nyilvános szerződései l Transparency International Magyarország l Átlátszó l Telex l Közbeszerzési Hatóságról szóló sajtóbeszámolók