A szerződések léteztek, a túlárazás vitatott — de a politikai felelősség kérdése újra nyitva van.
Miközben Balásy Gyula cégei ismét a politikai viták középpontjába kerültek, újra előkerült Magyar Péter korábbi diákhiteles időszaka is. A Diákhitel Központ Magyar vezetése alatt is szerződött a Balásyhoz köthető New Land Media és Lounge Design cégekkel. Magyar később éppen ezekre a megbízásokra hivatkozva beszélt túlárazásról, nyomásgyakorlásról és arról, hogy egy idő után nem tudta vállalni a rendszert.
Újra kényes politikai kérdéssé vált Magyar Péter diákhiteles múltja. A Balásy-cégek körüli újabb politikai vihar most Magyar Péter diákhiteles időszakát is reflektorfénybe helyezte. Hogyan működött ez a kormányzati kommunikációs rendszer, és Magyar Péter állami cégvezetőként mennyire volt részese annak, amit később maga is bírált?
A rendelkezésre álló nyilvános dokumentumok és korábbi összesítések alapján a Diákhitel Központ több alkalommal kötött szerződést Balásy Gyulához köthető cégekkel, elsősorban a New Land Media Kft.-vel és a Lounge Design Kft.-vel. A Telex 2024-es összesítése szerint 2018 óta nyolc szerződésről volt szó, összesen több mint nettó 1,1 milliárd forint értékben. A legnagyobb tétel egy 2021 áprilisi, nettó 227 millió forintos szerződés volt.
A Telex a témához kapcsolódóan a Diákhitel Központ szerződéseiről, valamint a New Land Media Kft. és Balásy Gyula érdekeltségeinek szerepéről is írt. Az Esti Hírlap a történet feldolgozásakor ezt az előzményt háttérforrásként kezelte.
Háttéranyag megnyitása →A Diákhitel saját oldalán is elérhető olyan szerződés, amelyben a megrendelő a Diákhitel Központ Zrt., a vállalkozó pedig a New Land Media Kft. és a Lounge Design Kft. konzorciuma. A 2020-as keretszerződésben Magyar Péter neve a Diákhitel vezérigazgatójaként szerepel.
Magyar Péter a Partizánnak adott 2024. februári interjújában beszélt a Diákhitel Központ kommunikációs szerződéseiről. A Transparency International Magyarország összefoglalója szerint Magyar azt állította: a Balásy Gyulához köthető cégekkel kötött szerződések háromszoros-hatszoros túlárazással működtek, és felsőbb nyomásgyakorlás után írta alá őket.
Magyar Péter ma egy olyan rendszer egyik legismertebb bírálója, amelynek bizonyos pontjain korábban állami cégvezetőként maga is döntési helyzetben volt.
A Diákhitel–Balásy-szálat nem kizárólag kormánypárti médiumok tartották napirenden. A témáról korábban írt a Telex, az Átlátszó, a Transparency International és több más sajtó is: közpénzes szerződésekről, állami megrendelésekről, kommunikációs szolgáltatásokról és vezetői felelősségről.
Magyar Péter védekezése szerint ő nem haszonélvezője, hanem inkább elszenvedője volt ennek a működésnek. Korábbi nyilatkozatai alapján azt állította, hogy több körben nem akarta aláírni a megrendeléseket és kifizetéseket, és végül részben emiatt távozott a Diákhiteltől. Csakhogy a politikai ellenfelek éppen itt látják a támadási felületet. Szerintük ha Magyar Péter vezérigazgatóként aláírt vagy jóváhagyott ilyen szerződéseket, akkor nem háríthatja teljesen a felelősséget arra, hogy a rendszer felülről működött.
Két állítás, egy kényes ellentmondás
„Nem a rendszer haszonélvezője voltam”
Magyar Péter korábbi nyilatkozatai alapján azt állította, hogy a Diákhitel Központnál több olyan megrendeléssel és kifizetéssel találkozott, amelyeket nem akart jóváhagyni.
Értelmezése szerint ő nem építője, hanem inkább elszenvedője volt ennek a működésnek, és távozásában ez a konfliktus is szerepet játszott.
- túlárazottnak tartott szerződésekről beszélt
- állítása szerint több körben nem akarta aláírni a dokumentumokat
- úgy mutatja be magát, mint aki végül szembefordult a rendszerrel
„A vezetői felelősséget nem lehet eltolni”
Magyar Péter politikai ellenfelei szerint éppen itt van a történet legkényesebb pontja: ha vezérigazgatóként aláírt vagy jóváhagyott ilyen szerződéseket, akkor nem háríthatja át teljesen a felelősséget arra, hogy a rendszer felülről működött.
Szerintük a kérdés nemcsak az, mit mond ma erről, hanem az is, milyen döntéseket hozott akkor, amikor még a rendszer részeként működött.
- egy vezető aláírása politikailag és erkölcsileg is számít
- a „nyomás alatt voltam” önmagában nem zárja ki a felelősséget
- éppen ez lett a legfontosabb támadási felület vele szemben
A Balásy-cégekkel való diákhiteles kapcsolat Magyar Péter távozása után sem szűnt meg. A korábbi összesítések szerint a legutolsó ismert szerződés 2023 szeptemberében született, mintegy nettó 47 millió forint értékben — ekkor Magyar Péter már nem volt a Diákhitel Központ vezetője. Ez egyszerre erősítheti Magyar Péter azon állítását, hogy egy intézményesített rendszerrel állt szemben.
Az Átlátszó 2024-ben megszerezte és ismertette a Diákhitel Központról szóló 2021-es KEHI-jelentést is. A beszámoló szerint a jelentés több szerződésnél súlyos kifogásokat fogalmazott meg: valós verseny hiányát, kétséges teljesítési képességet, valamint az ellenszolgáltatás arányosságának problémáját is említette.
A Közbeszerzési Hatósággal kapcsolatos sajtóbeszámolók ugyanakkor arról szóltak, hogy a szerződések a központi keretmegállapodás szempontjából nem lépték túl a rögzített kereteket. Ez azonban nem feltétlenül ugyanazt jeleni, hogy piaci alapon arányosak, indokoltak vagy szakmailag megalapozottak voltak.
A politikai kérdés innen kezdődik. Lehet-e egyszerre azt mondani, hogy valaki egy rendszer nyomása alatt cselekedett, miközben vezetőként mégis aláírási és jóváhagyási felelőssége volt? És mit mond mindez arról a politikusról, aki ma már éppen a régi rendszer elszámoltatását ígéri? A Balásy-ügy Magyar Péter egyik legnehezebb múltbeli kérdéséről is szól.
Források: Diákhitel Központ nyilvános szerződései l Transparency International Magyarország l Átlátszó l Telex l Közbeszerzési Hatóságról szóló sajtóbeszámolók
