Üdv a Mozi | Tech | Streamzóna világában!
Bakonyi Tibor – az Esti Hírlap főprogramozója és biztonságtechnikai szakértője
A popcorn már pattog, a streaming betölt, a mobilod zsebre vágva — itt kezdődik minden, ami film, tech és digitális világ. A rovat élén Bakonyi Tibor, az Esti Hírlap főprogramozója és biztonságtechnikai szakértője, aki nemcsak a háttérrendszerek mestere, hanem egyben egy művészi vénával megáldott filmes és zeneértő, aki otthonosan mozog a kreatív világban is.
Programozóként ő tartja mozgásban az Esti Hírlap digitális motorját, emellett kiemelt figyelmet fordít az adatbiztonságra és a felhasználók védelmére. Rovatvezetőként pedig olyan szenvedéllyel és ízléssel válogat a mozifilmek, techújdonságok és stream-tartalmak között, mint egy zenész a legjobb dallamokból. Tibor zenei háttere és művészi érzékenysége külön színt ad a kritikáinak: nemcsak azt mondja meg, mi működik — hanem hogy miért hat.
Ez a rovat nem szponzorált tartalom és nem PR-csatorna. Ez egy őszinte, lényeglátó és emberközeli iránytű a digitális kultúrában.
bakonyi@estihirlap.hu
Képzeld el, hogy egy srác, aki tegnap még headshottal vitte a meccset a Warzone-ban, ma már egy multinacionális biztosító rendszerei között sétálgat – nem, nem mint ügyfél. A Scattered Spider nevű hacker-csoport tagjai ugyanis nem klasszikus kapucnis zsenik, hanem 17–25 éves gamerek, akik a kontroller mellől csúsztak át a kiberbűnözés világába. Most pedig amerikai, brit, kanadai és ausztrál cégek IT-osztályain verik a fejüket az asztalba miattuk.
Az idei Cannes Filmfesztivál egyik különleges bemutatója számomra egyértelműen Ethan Coen legújabb filmje, a Honey Don’t! volt, amely a Midnight Screenings szekcióban debütált. Egy sötéten szórakoztató detektívtörténet, amely egyszerre idézi meg a klasszikus B-filmek világát és játszik el a noir vígjáték stílusjegyeivel.
Az utóbbi években egyre több szó esik a mesterséges intelligencia fejlődéséről, annak hatásairól a munkavégzésre, oktatásra, kreatív iparra – de van egy olyan terület, amelyről alig hallani, mégis talán az egyik legnagyobb kérdést veti fel: a valós idejű megfigyelés.
Szerintem ez az egyik legizgalmasabb hír mostanában, amiről itthon szinte senki nem számolt be. Az ELTE kutatói kifejlesztettek egy olyan rendszert, ahol 100 drón képes önállóan, központi irányítás nélkül mozogni és egymással kommunikálni. Ez nem csak technikai bravúr, hanem valami, ami tényleg a jövőt vetíti előre.
Napok óta figyelem a kiszivárgott képeket, apróbb hírmorzsákat, és most végre biztos: július 9-én New Yorkban érkezik a Galaxy Unpacked 2025, ahol a Samsung bemutatja legújabb generációs hajlítható készülékeit. És igen, engem is elkapott a tech-láz.
Nemzetközi techtrendek.
Egy korszak vége közeleg – legalábbis ha hihetünk az iparági elemzőknek. A mobiltelefon, amely két évtizede a digitális életünk középpontjában áll, fokozatosan háttérbe szorulhat. A világ legnagyobb techcégei – köztük az Apple – már nem a telefon kijelzőjében, hanem a felhasználó szeme előtt viselt eszközökben látják a jövőt.
A magyar kormány és a pénzügyi felügyelet új szintre emelné a csalás elleni fellépést: napirenden van az AI-alapú csalásfelderítő rendszerek bevezetése a hazai banki szektorban. A cél egyértelmű: valós időben kiszűrni a gyanús pénzügyi tranzakciókat, és még azelőtt beavatkozni, hogy az ügyfeleket kár érné.
Egy színház, ahol a múlt és a jövő egyszerre lép színpadra. Ahol a gyerekszínészek éppolyan fontos szereplők, mint a díszletépítők vagy a világosítók. Ahol nemcsak a taps számít, hanem az is, ki áll a fény mögött – és ki ül hétről hétre a nézőtéren.
Van valami egészen különös abban, amikor egy templom ajtaja nyitva áll. Nem csak fizikailag. Hanem úgy igazán. Amikor nem csupán egy épületet látsz, hanem egy teret, ahol meg lehet állni. Lehet csendben lenni. Vagy épp hagyni, hogy megszólaljon valami, amit máskor a hétköznapok zaja elnyom.
A közel-keleti konfliktus új szintre lépett – a fegyverek mellett már billentyűzetek és szerverek is csatateret jelentenek. Az elmúlt hetek eseményei rámutattak: a kibertámadások ma már kézzelfogható következményekkel járnak, legyen szó banki károkról, társadalmi pánikról vagy nemzetközi biztonsági riadóról.
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a Mint a villám (Days of Thunder) mindig is különleges film marad. Nemcsak egy sima autóversenyes mozi volt, hanem egy korszak. Egy érzés. Tom Cruise fiatalon, tűzzel a szemében, versenyautóval száguldva – az egész olyan volt, mint egy üvöltés a szabadságért.
Az Antarktisz mindig is különös érzéseket váltott ki belőlem. Valamiért ez a végtelen fehérségbe burkolózó földrész sokkal többnek tűnt, mint amit a térképen látni. Talán épp az teszi annyira izgalmassá, hogy a mai napig szinte érintetlen, elérhetetlen és rejtélyes. Nem csoda, hogy évszázadok óta izgatja a felfedezők és gondolkodók fantáziáját – és be kell valljam, az enyémet is.