Megosztás az X-en
A világ szeme szeptember végén New Yorkra szegeződik. A Lincoln Center vásznai előtt három héten át olyan történetek peregnek majd, amelyek nemcsak a filmművészetet, hanem a kortárs világpolitika és kultúra pulzusát is megmutatják. A 63. New York-i Filmfesztivál (NYFF) szeptember 26. és október 13. között újra bebizonyítja, hogy a mozi nem pusztán iparág, hanem gondolkodásmód, nyelv és társadalmi tükör.
Egy fesztivál, ami nem hasonlít másra
A New York-i Filmfesztivál 1963-as indulása óta egyedülálló a maga nemében. Nincs versenyprogram, nincsenek fesztiváldíjak, és nincs piac, ahol forgalmazók licitálnak új alkotásokra. Itt a filmek nem az eladhatóságuk vagy sztárparádéjuk miatt kerülnek be, hanem azért, mert a válogatóbizottság úgy érzi: ezek a művek fontosat mondanak a világról.
Ez a kurátori szemlélet adja a fesztivál presztízsét. Ha egy alkotás bekerül a Main Slate-be, az azt jelenti, hogy a világ egyik legigényesebb filmes közönsége és kritikusai előtt mutatkozhat be – és ez sokszor nagyobb elismerés, mint bármely díj.
2025 – Egy lineup, amely beszél a jelenről
Az idei program különösen erős, és jól mutatja, hogy a fesztivál kurátorai egyszerre figyelnek a nagynevű rendezőkre, a friss fesztiválkedvencekre és a formabontó hangokra.
Nyitófilm: After the Hunt (Luca Guadagnino)
Julia Roberts főszereplésével egy feszült dráma-thriller, amely generációkon átívelő titkokat és személyes árulásokat bont ki. Velencében már nagy visszhangot keltett, New Yorkban pedig Észak-Amerikai premierjét tartja.
Centerpiece: Father Mother Sister Brother (Jim Jarmusch)
Jarmusch a minimalizmus mestere, aki most egy család három nemzedékének történetén keresztül vizsgálja a szeretet, a veszteség és a megbocsátás témáit. A film egyszerre hétköznapi és emelkedett, lassú tempója pedig mély érzelmi hatást hagy.
Zárófilm: Is This Thing On? (Bradley Cooper)
Egy válás küszöbén álló párról szóló dramedy, Will Arnett és Laura Dern főszereplésével. Cooper harmadik rendezése, amelyben a humor és a melankólia finom egyensúlya dominál.
A Main Slate – a világ rendezői egy színpadon
A 2025-ös lineup különleges, mert egyszerre hozza el a mozi nagy mestereit és az új hangokat.
-
Jafar Panahi – It Was Just an Accident
Az iráni rendező, aki munkáiban rendszeresen szembemegy a cenzúrával, most egy ironikus, mégis drámai történettel tér vissza. Panahi filmjei mindig személyesek, mégis univerzális üzenetet hordoznak: a szabadság és az igazság keresését. -
Joachim Trier – Sentimental Value
A norvég rendező finom érzelmi érzékenységéről ismert. Filmje egy család több generációjának kapcsolatait követi, miközben a múlt, a jelen és a jövő szálait fűzi össze. Trier munkái gyakran egyszerre intim és széles spektrumú portrék. -
Radu Jude – Kontinental ’25
A román újhullám egyik legprovokatívabb alakja, aki most is a társadalmi abszurd és a politikai kritika határán mozog. Filmjei sosem félnek kényelmetlen kérdéseket feltenni – és nézőitől sem vár kevesebbet. -
Park Chan-wook – új thriller
A dél-koreai rendező világszerte ismert a feszes szerkezetű, vizuálisan lenyűgöző és pszichológiailag mély filmjeiről. Új munkája minden bizonnyal feszegeti majd a thriller műfaji határait. -
Kelly Reichardt – új dráma
Az amerikai függetlenfilm egyik legfontosabb alakja, aki a hétköznapok apró drámáiban találja meg a nagy igazságokat. Minimalista stílusa idén is meghatározó lehet.
Tematikus erővonalak az idei programban
-
Politikai bátorság – Panahi és Jude művei nyíltan vállalják a kritikai hangot, és a mozit politikai állásfoglalásként használják.
-
Család és identitás – Jarmusch, Trier és Cooper filmjei az emberi kapcsolatok törékenységét és újraértelmezését vizsgálják.
-
Műfaji határátlépések – Guadagnino és Park Chan-wook új alkotásai a thriller és a dráma határán mozognak, vizuálisan erőteljes formanyelvvel.
Rendezőportrék – a lineup arcai
Luca Guadagnino – Az olasz rendező képes a vizualitást és az érzelmi mélységet tökéletes egyensúlyba hozni (Call Me by Your Name, Suspiria). Műveiben a szépség és a feszültség kéz a kézben jár.
Jim Jarmusch – Az amerikai függetlenfilm legendája, aki lassú, meditatív stílusban bontja ki a történeteit (Paterson, Only Lovers Left Alive). A részletek embere, aki minden pillanatban új réteget talál.
Bradley Cooper – Színészből lett rendező (A Star Is Born, Maestro), aki érzékenyen közelít a személyes kapcsolatokhoz, miközben nagyívű történetmesélést vállal.
Jafar Panahi – A cenzúra ellenére is dolgozó iráni rendező, akinek minden filmje a szabadságért folytatott küzdelem dokumentuma.
Joachim Trier – Az emberi érzelmek finom elemzője (Oslo, August 31st, The Worst Person in the World), aki mindig képes az apró gesztusokból univerzális mondanivalót építeni.
Radu Jude – Provokatív, intellektuális, mégis humorral átitatott rendező, aki éles társadalmi kritikát gyakorol (Bad Luck Banging or Loony Porn).
Park Chan-wook – A dél-koreai mozi egyik legnagyobb alakja (Oldboy, The Handmaiden), aki mesterien egyesíti a látványt és a történet feszültségét.
Kelly Reichardt – Az apró, hétköznapi történetek lírikusa (First Cow, Wendy and Lucy), akinek munkái a csend erejéről szólnak.
Miért számít az NYFF?
A fesztivál lineupja gyakran előre jelzi az Oscar- és Golden Globe-szezon irányait. Az itt bemutatott filmek közül több rendszeresen felkerül a díjátadókon a jelöltek listájára. De az NYFF jelentősége túlmutat a díjakon: itt a kritikai visszhang és a közönség reakciója gyakran új értelmezéseket ad egy-egy filmnek, sőt, néha át is írja a forgalmazási stratégiát.
A vászon, mint világpolitikai tükör
Az idei New York-i Filmfesztivál lineupja egy üzenet: a mozi él, lélegzik, reagál. A vászon itt nem menekülőút, hanem találkozási pont – a néző, az alkotó és a valóság között. New York három hétre nemcsak a mozi fővárosa, hanem a világ egyik legfontosabb szellemi fóruma lesz, ahol a történetek egyszerre szólnak az egyénről és a közösségről, a jelenről és a jövőről.