Néha elég egy név, egy furcsa filmcím, és az ember elkezd kutatni. A Gazer ilyen. A mozi, amit alig láttak, mégis súlya van – mint egy elveszett üzenet egy palackban, amit valaki eldobott egy 16mm-es filmszalagra.

Gyerekként először nem könyv formájában találkoztam Isaac Asimovval. Nem a „Robottörténetek” vagy az „Alapítvány” első lapjai ragadtak meg, hanem egy filmélmény. Talán a Kétszáz éves ember, talán a Én, a robot – már nem is tudom pontosan. De azt tudom, hogy ott, a moziterem félhomályában, valami különleges dolog történt. Nem csak egy sci-fit néztem. Egy világba csöppentem, ahol a tudomány volt a hős, az emberiség pedig nem pusztán sodródott a jövővel, hanem formálta is azt – felelősséggel, kérdésekkel, kételyekkel.

Van valami hátborzongatóan őszinte abban, amikor egy film nem próbál okosabbnak tűnni nálunk, hanem hagyja, hogy mi érezzünk, kérdezzünk, bizonytalanodjunk. A Netflix legújabb bemutatója, a Vad természet (2025) pontosan ilyen. Nincs benne harsány zene, világmegváltó monológ vagy kézen fogva vezetett fordulat. Csak az erdő. A maga törvényeivel. És egy halott nővel.

Hollywoodban semmi sem szent – csak a profit. A nosztalgia, mint egy öreg whisky, most újra kortyolható: készül az Elemi ösztön reboot, ráadásul az eredeti forgatókönyvíró, Joe Eszterhas visszatérésével. De ez nem csak egy új feldolgozás: ez deklaráltan egy „anti-woke” reboot. Igen, jól olvasod. 2025-ben valaki úgy döntött, szembe megy a trenddel, és újra feltámasztja a világ egyik legismertebb – és legvitatottabb – erotikus thrillerét.

Képzeld el, hogy van egy energiaforrás, ami nem szennyezi a környezetet, nem fogy el, nem termel veszélyes hulladékot, és még óriási mennyiségű áramot is tudna adni. Jó, tudom, ez így elég sci-finek hangzik…
De lehet, hogy már tényleg nem az.

Nem szoktam elhamarkodottan leírni, hogy „itt a jövő”, de most valami olyasmibe futottam bele, ami tényleg megingatja azt, amit a digitális irodai munkáról gondoltunk. A Perplexity nevű AI-cég új fejlesztése, a Comet, egy olyan böngésző, ami nem egyszerűen „okosabb” a Google-nél – hanem elvégzi helyetted a munkát.

Van egy hely, ahol tíz napra minden lelassul. Ahol ismeretlenek köszönnek egymásnak mosolyogva, ahol egy kávészünet könnyen mély beszélgetéssé válik egy padon ülve, és ahol a művészet nem keretek közé zárva jelenik meg, hanem természetesen lélegzik a tájjal, a házfalakkal, az emberekkel együtt. Ez a hely: a Művészetek Völgye. És most újra itt van.

Több információ szerint 2025 júliusában egy magyarországi geotermikus fűtési rendszer vált célpontjává egy nemzetközi kibertámadásnak, amelyet a SECTOR16 nevű, orosz hátterű hackercsoport vállalt magára. A támadók állítólag behatoltak a rendszer SCADA-alapú vezérlőfelületére, és nyilvánosságra hozták a hozzáférés során megszerzett műszaki adatokat és képernyőképeket.

A legtöbben, amikor félvezetőkről, chipekről vagy technológiai innovációról olvasunk, a jövőbe tekintünk: gyorsabb telefonok, okosabb autók, még kompaktabb gépek. De most egy olyan problémára bukkantam, ami sokkal kevésbé látványos, mégis az egész iparág alapjait rengetheti meg. És őszintén: megdöbbentett.

Az Esti Hírlap programozója és biztonsági szakértője szemével – figyelmeztetés, nem pánikkeltés

A mesterséges intelligencia (MI) korát éljük – ez nem újdonság. De amit kevesen mondanak ki nyíltan: a hackerek is ugyanezt az eszközt használják. És egyre ügyesebben.

A Szegedi Tudományegyetemen átadták Magyarország eddigi legnagyobb teljesítményű szuperszámítógépét. Ez az új rendszer nemcsak a hazai kutatás-fejlesztést helyezi új alapokra, hanem regionális szinten is komoly technológiai előrelépést jelent. Az 1,75 petaflop számítási kapacitású gép a mesterséges intelligencia, a nyelvtechnológia, a genetika, a kémiai szimulációk és a közlekedési modellek kutatása során kap majd kulcsszerepet.

Vannak filmek, amelyek nem feltétlenül harsányak, nincsenek tele fordulatokkal, mégis percek alatt belopják magukat az ember bőre alá. A Sentimental Value pontosan ilyen: egy csendes, finoman építkező történet családról, elengedésről és arról, hogyan próbálunk valamit újraépíteni azokkal, akiket talán már túlságosan jól ismerünk.