Több mint ötszáz ember veszhetett a tengerbe Mianmar partjainál, miután két, főként rohingya menekülteket szállító hajóval is megszakadt a kapcsolat. Az egyik vízi járművet körülbelül 250, a másikat mintegy 280 emberrel a fedélzetén látták utoljára. Az ENSZ szervezetei hangsúlyozzák: a hajótörések körülményeit és az áldozatok számát egyelőre nem sikerült hivatalosan megerősíteni.
Két hajó több mint ötszáz utasának sorsát próbálják tisztázni Mianmar partjainál. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága csütörtökön közös közleményben számolt be arról, hogy az előzetes információk szerint mindkét vízi jármű június végén indult el Mianmar nyugati részéről, Rakhine államból.
Az utasok többsége a Mianmarban évtizedek óta üldözött rohingya kisebbséghez tartozhatott. A hajókon olyan emberek is utazhattak, akik korábban a szomszédos Bangladesben, a Cox’s Bazar térségében működő menekülttáborokban éltek, majd visszajutottak Mianmarba, vagy onnan kapcsolódtak be az embercsempészek által szervezett útba.
Az első hajóval röviddel az indulás után megszakadt a kapcsolat
Az első hajó a rendelkezésre álló adatok szerint hozzávetőleg 250 emberrel a fedélzetén hagyta el Rakhine állam partvidékét. Nem sokkal később minden kapcsolat megszakadt vele, és azóta sem érkezett hiteles információ arról, hogy a hajó vagy utasai biztonságban elérték volna valamelyik partot.
A második vízi jármű körülbelül 280 embert szállíthatott. Az ENSZ-ügynökségekhez eljutott jelentések szerint ez a hajó július 8-án süllyedhetett el Mianmar délnyugati részén, az Ayeyarwady régió partjai közelében. Egyelőre nem tudni, találtak-e túlélőket, hol lehet a roncs, illetve indult-e olyan kutató-mentő művelet, amelynek eredményét független források is meg tudták erősíteni.
A két hajó feltételezett utaslétszáma együtt meghaladja az ötszázat. Ez azonban jelenleg nem megerősített halálos áldozati szám. Az IOM és az UNHCR is úgy fogalmazott, hogy a történtek részleteit még ellenőrizni kell.
A monszun idején még veszélyesebb a tenger
A hajók a térség szokásos hajózási időszakán kívül indulhattak útnak. Nyáron a monszun erős esőzéseket, hirtelen kialakuló viharokat, magas hullámokat és rossz látási viszonyokat okozhat a Bengáli-öbölben és az Andamán-tengeren. Az elmúlt időszakban heves esőzések és áradások sújtották a régiót, ezért egy túlterhelt, gyenge műszaki állapotú hajó számára az út különösen nagy kockázatot jelenthetett.
Az ENSZ szervezetei szerint a rohingyákat szállító hajók gyakran nem alkalmasak nyílt tengeri utazásra. Az embercsempészek sok esetben a megengedettnél jóval több utast zsúfolnak a fedélzetre, miközben kevés az élelmiszer, az ivóvíz, az üzemanyag és a mentőfelszerelés. A többnapos vagy többhetes utak során nemcsak a hajótörés, hanem a kiszáradás, az éhezés és a betegségek is veszélyeztetik az embereket.
A menekülttáborokból is útnak indulhattak
Bangladesben jelenleg körülbelül 1,2 millió rohingya él, többségük a Cox’s Bazar környékén kialakított, rendkívül zsúfolt táborokban. Sokan a mianmari biztonsági erők 2017-es fellépése elől menekültek át a határon. A táborok lakói korlátozottan juthatnak munkához és oktatáshoz, teljes mértékben vagy nagyrészt nemzetközi segélyekre szorulnak, miközben a humanitárius programok finanszírozása jelentősen csökkent.
A csökkenő élelmiszersegélyek, a bizonytalan jövő és a visszatérés lehetetlensége miatt egyre többen vállalják a tengeri utat. A legtöbben Malajziába, Indonéziába vagy Thaiföldre próbálnak eljutni, abban reménykedve, hogy ott munkát és biztonságot találnak.
A hajók utasai között gyakran nők és gyermekek is vannak. Az UNHCR áprilisi adatai szerint az utóbbi években a tengeren útnak induló rohingyák több mint felét nők és gyermekek tették ki.
Az útra sok család hosszú időn át gyűjt, kölcsönt vesz fel vagy eladja megmaradt értékeit. Az embercsempész-hálózatok ezt a kétségbeesést használják ki: a menekülők sokszor csak az indulás után szembesülnek azzal, milyen állapotú hajóra kerültek, és hány embert zsúfoltak össze rajta.
A tavalyi volt az eddigi leghalálosabb év
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint 2025-ben több mint 6500 rohingya próbált tengeri úton eljutni Mianmarból vagy Bangladesből más délkelet-ázsiai országokba. Közülük csaknem kilencszáz embert halottként vagy eltűntként tartottak nyilván. Ez volt az eddigi leghalálosabb év ezen az útvonalon.
A halottak és eltűntek aránya meghaladta az indulók egyhetedét. Az UNHCR szerint ezzel a Bengáli-öböl és az Andamán-tenger rohingyák által használt útvonala rendelkezett a világ nagy menekült- és migrációs tengeri útvonalai közül a legmagasabb halálozási aránnyal.
A veszteségek ellenére 2026-ban sem csökkent az indulási kedv. Az év első három és fél hónapjában már több mint 2800 rohingya vállalkozott tengeri átkelésre. Áprilisban egy csaknem háromszáz embert szállító hajó süllyedt el a Malajzia felé vezető úton; az utasok nagy részét eltűntként kezelték.
A most vizsgált két új eset nagyságrendje azonban még a korábbi tragédiák között is rendkívülinek számít. Amennyiben az előzetes adatok megerősítést nyernek, ez lehet az utóbbi évek egyik legsúlyosabb tengeri menekültkatasztrófája Délkelet-Ázsiában.
Az ENSZ gyorsabb mentést és biztonságos partra szállítást sürget
Az IOM és az UNHCR szerint a régió országainak erősíteniük kell a tengeri kutató-mentő együttműködést. A szervezetek azt kérik, hogy a bajba jutott hajókat ne fordítsák vissza, az utasokat pedig a lehető leggyorsabban biztonságos helyen engedjék partra.
Az ENSZ-ügynökségek emellett az embercsempész- és emberkereskedő hálózatok elleni összehangoltabb fellépést, a menedékjoghoz való hozzáférést és a bangladesi menekülttáborok megfelelő finanszírozását sürgetik. A közös közlemény szerint önmagában a tengeri indulások megakadályozása nem oldja meg a problémát: olyan körülményeket kell teremteni, amelyek mellett az embereknek nem a bizonytalan hajóút marad az egyetlen kiútnak látszó lehetőség.
A két eltűnt hajó ügyében ha új információ érkezik, frissíteni fogjuk cikkünket.
Források: IOM, UNHCR, AP, The Financial Express Bangladesh, Myanmar Now, Prothom Alo, UNOPS.
