Idős nőstény egereken javított több élettani funkciót és meghosszabbította az élettartamot a késői életkorban megkezdett semaglutidkezelés. A Nature folyóiratban megjelent kutatás az öregedéssel összefüggő sejtszintű változások mérséklődését is kimutatta. Az eredmények ígéretesek, de állatkísérletből származnak, ezért egyelőre nem bizonyítják, hogy a hatás embereknél is jelentkezne.
Forrás: NIH Common Fund
A Kaliforniai Egyetem berkeley-i kutatói húsz hónapos nőstény egereken vizsgálták a semaglutid hatását. Ez az életkor az egerek esetében már az időskornak felel meg. A kísérlet egyik csoportja élete végéig naponta kapta a hatóanyagot, míg a kontrollcsoport sóoldatos kezelést kapott. A semaglutiddal kezelt egerek medián élettartama 834 nap volt, míg a kontrollcsoportba tartozó állatoké 742 nap. Ez mintegy 12 százalékos különbséget jelentett. A kezelés nem egyetlen konkrét halálok visszaszorításával járt együtt, hanem az életkorral összefüggő élettani romlások közül több később következett be.
A kutatók az élettartam mellett az állatok fizikai és szellemi teljesítményét is megvizsgálták. A semaglutidot kapó egerek jobban teljesítettek a mozgást, az izomerőt, a koordinációt és a terhelhetőséget mérő teszteken. Térbeli memóriájuk és vércukorszint-szabályozásuk szintén kedvezőbbnek bizonyultak a kezeletlen állatokéhoz képest. A laboratóriumi vizsgálatok során több, az öregedéssel összefüggő sejtszintű folyamat mérséklődését figyelték meg. Csökkentek a gyulladás és a sejtek elöregedésének egyes jelei, miközben javult a mitokondriumok működése és a genetikai állomány stabilitása. A kezelés az őssejtek életkorral járó változásaira és a sejtek fehérjeháztartására is kedvezően hatott.
A semaglutid hatása több szempontból hasonlított a kalóriabevitel korlátozásának következményeihez. A kezelt egerek 24 százalékkal kevesebb táplálékot fogyasztottak, ezért a kutatók külön csoportban azonos mértékű kalóriakorlátozással is összehasonlították az eredményeket. A két módszer számos területen hasonló változást idézett elő, de a semaglutid bizonyos memória-, viselkedési és vércukorvizsgálatokban kedvezőbb eredménnyel járt. A tanulmány szerzői szerint ez arra utalhat, hogy a hatóanyag előnyei nem kizárólag a csökkent ételfogyasztásból és a testsúlyvesztésből erednek. A semaglutid az anyagcserét, a gyulladásos folyamatokat és az öregedés szabályozásában szerepet játszó géneket is befolyásolhatja. A pontos mechanizmusok megértéséhez azonban további vizsgálatokra van szükség.
Az eredmények értelmezésénél több fontos korlátot is figyelembe kell venni. A kísérletben kizárólag egyetlen laboratóriumi egértörzs nőstény egyedei szerepeltek, ezért nem ismert, hogy hím egerekben vagy más genetikai háttér mellett is ugyanez történne-e. Az emberi öregedés jóval összetettebb folyamat, így az egereknél tapasztalt élettartam-növekedés nem vetíthető át közvetlenül az emberekre.
A semaglutidot jelenleg a 2-es típusú cukorbetegség és meghatározott feltételek mellett az elhízás kezelésére alkalmazzák. A mostani kutatás alapján nem tekinthető öregedésgátló gyógyszernek, és ilyen célú alkalmazását klinikai bizonyítékok sem támasztják alá. Annak megállapításához, hogy a GLP–1-receptor működésének befolyásolása módosíthatja-e az emberi öregedés folyamatát, hosszú távú és kifejezetten idősebb emberek bevonásával végzett vizsgálatokra lenne szükség.
Rovat: Tudomány / Egészség
