Az Esti Hírlap különszáma arra vállalkozott, hogy bemutasson olyan kistelepülési térségeket, régi-
ókat, amelyek kevésbé ismertek idehaza, de természeti és kulturális értékeikben különleges helyet töltenek be. Célunk nem kevesebb mint, hogy ezek a különleges örökségek újra felkerüljenek a haza és nemzetközi turisztikai térképre.

A Bánkitó Fesztivál, Magyarország egyik legkarakteresebb, értékalapú kulturális eseménye 2025 nyarán utoljára nyitja meg kapuit. Tizenhat év önazonos működés, társadalmi érzékenyítés és alternatív művészeti programok után a szervezők úgy döntöttek: nem kötnek kompromisszumokat, inkább méltón búcsúznak. Az utolsó Bánkitó nemcsak egy fesztivál lesz, hanem közösségi állásfoglalás – egy korszak lezárása és egy új gondolkodás kezdete.

Mi történik, ha egy divatikon történetét nem szavakkal, hanem mozdulatokkal mesélik el? Ha az életrajzot nem könyvben lapozgatjuk, hanem egy táncos testének gesztusaiból érezzük át? A válasz Mario Radačovský nevéhez fűződik, aki a Brnói Nemzeti Színházzal közösen hozza el Budapestre különleges kortárs balettjét: Coco Chanel – A divatikon élete, amely július 11-én a Margitszigeti Színházban kel életre.

Manapság, a hír világában egy esemény, egy történés maximum egy napig tart, aztán eltűnik. Nem úgy, ez a zenei-irodalmi est, amely megérdemli, hogy közel egy év után is, megjelenjen, s hol máshol is, mint a 128 éves Esti Hírlapban, amely az értékek közvetítését tekinti, küldetésének. 

Egy színház, ahol a múlt és a jövő egyszerre lép színpadra. Ahol a gyerekszínészek éppolyan fontos szereplők, mint a díszletépítők vagy a világosítók. Ahol nemcsak a taps számít, hanem az is, ki áll a fény mögött – és ki ül hétről hétre a nézőtéren.

A világ különböző pontjain álló piramisok mindig is lenyűgözték az embereket. Egyiptom, Mexikó vagy Kína után ma már Európa szívében is egyre több figyelem irányul a boszniai Visoko városában található dombokra, amelyeket egyes kutatók a világ legrégebbi és legnagyobb ember alkotta piramisainak tartanak. Vajon ősi civilizációk építették ezeket? Lehet, hogy ezek az építmények időkapuk vagy asztro-energetikai központok voltak? És mi köze lehet mindehhez a székely-magyar rovásírásnak?

A mikrofon másik oldalán – egy legendás előadó új szerepben

Már-már filmszerű életút, közel öt évtizedes karrier, nemzetközi és hazai színpadok, zenés és prózai szerepek, díjak, himnuszok, jótékonysági ügyek – és most: új küldetés a zenésztársadalomért. Mielőtt leültünk beszélgetni, végigböngésztem azokat az online nyomokat, amelyekből egy sokoldalú, szenvedéllyel teli művész portréja rajzolódott ki. Egy élet, amelyben a zene sosem volt csupán hang – inkább híd, üzenet, vagy épp menedék. Most pedig, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének szórakoztatózenész tagozatát vezeti, miközben útjára indította a zeneport.hu platformot – a háttérben dolgozó tehetségek láthatóvá tételéért. De hogy honnan az energia, miért hisz még mindig az összefogásban, és mit remél a jövőtől? Erről kérdeztem őt.

Van valami egészen különös abban, amikor egy templom ajtaja nyitva áll. Nem csak fizikailag. Hanem úgy igazán. Amikor nem csupán egy épületet látsz, hanem egy teret, ahol meg lehet állni. Lehet csendben lenni. Vagy épp hagyni, hogy megszólaljon valami, amit máskor a hétköznapok zaja elnyom.

Brüsszel, 2025. június – Különleges hangulatú eseménnyel folytatódott a Magyar Bolt és Élmény Center kulturális programsorozata, amelynek fókuszában ezúttal a diaszpórában élő magyar közösségek identitásának megőrzése állt. A „Identitás és Otthon" címet viselő rendezvény vendége Katonáné Kállai Katalin volt, aki évtizedek óta dolgozik a határon túli magyarság kulturális és társadalmi támogatásán.

A tribute zenekarok körül régóta forrnak az indulatok – valaki rajong értük, más egyenesen szentségtörésnek tartja őket. De mitől is olyan megosztó ez a műfaj? És lehet-e valódi művészi értéke egy „másolatnak”?

Don’t Stop The Queen: több mint tribute zenekar. Hazai Queen-élmény élőben!

Június 21-én immár huszonharmadik alkalommal gyűlünk össze országszerte, hogy együtt ünnepeljük mindazt, ami összeköt bennünket: közös múltunkat, nemzeti értékeinket és a kultúra nemzedékeken átívelő erejét. A Múzeumok Éjszakája nem csupán egy nyári program – ez a magyar lélek ünnepe, amely lehetőséget ad arra, hogy újra és újra megerősítsük kötődésünket nemzetünkhöz, történelmünkhöz és egymáshoz.