Megosztás az X-en
Van valami egészen különös abban, amikor egy templom ajtaja nyitva áll. Nem csak fizikailag. Hanem úgy igazán. Amikor nem csupán egy épületet látsz, hanem egy teret, ahol meg lehet állni. Lehet csendben lenni. Vagy épp hagyni, hogy megszólaljon valami, amit máskor a hétköznapok zaja elnyom.
Ez jutott eszembe, amikor először hallottam az OrgonaPont fesztiválról. Nem új keletű dolog ez – a Filharmónia Magyarország évek óta megszervezi, de idén valahogy másként figyeltem fel rá. Talán, mert egyre kevesebb az olyan pillanat, amikor a zene tényleg „megtalál” bennünket – nem színpadon, nem tévében, hanem egy orgonán keresztül, egy kőfalak között, nyári este.
Templomok, amik nem némák
Augusztusban országszerte kis és nagy templomok orgonái kelnek életre. És nem csak úgy szólalnak meg, mint egy szentmise kísérői, hanem mint önálló hangszerek, tele karakterrel. És ami a legjobb: nem egyedül.
Az idei program ugyanis kifejezetten arról szól, hogy az orgona társakat kap. Lesz, ahol egy hegedű fonódik a hangjába, máshol szoprán ének, népzene vagy akár jazz.
Képzeld el, ahogy Miklósa Erika hangja tölti meg a boltozatot, vagy ahogy Pál István Szalonna játéka kapcsolódik a sípok zengéséhez. Nem elméleti összefonódás ez, hanem olyan zenei találkozás, amit nem szokás „csak úgy” hallani templomokban. És mégis, pont itt működik a legjobban.
Zene, ami megállít
A szervezők nyíltan el is mondják: nem a zenetudósokat akarják lenyűgözni. Nem a legbonyolultabb darabokat játsszák, nem akarják „megmutatni, mire képes az orgona”. Nem. Ők azt szeretnék, hogy szép legyen, szerethető, befogadható. Olyan, amitől egy pillanatra tényleg máshol érzed magad.
És ez most, ebben a zajos világban, talán a legnagyobb ajándék, amit egy koncert adhat.
Hova érdemes elmenni?
A fesztivál több mint húsz helyszínen zajlik, az ország legkülönfélébb pontjain: Eger, Szeged, Debrecen, Miskolc, Ajka, Balatonlelle – csak néhány a sorból. A legtöbb koncert ingyenes vagy kedvezményes, úgyhogy nem kell koncerttermekhez méltó pénztárca sem hozzá.
A nyári esték pedig külön ajándék. Ahogy az ember belép a hűvös templomba, leül egy padra, és egyszer csak megszólal az orgona… nos, azt nehéz elmagyarázni. De aki már ült ott, az tudja: ez nem csupán zene. Ez valami más.
Egy apró tanács
Ha augusztusban úgy adódik, hogy épp arra jársz, ahol egy ilyen koncert lesz – menj be. Akkor is, ha csak 20 perced van. Akkor is, ha nem „orgonarajongó” vagy. Lehet, hogy az a 20 perc lesz az, amit egész nyárról a legjobban megőrzöl.
Bővebb program: filharmonia.hu – vagy egyszerűen nézd meg a helyi templomok plakátjait, sokszor ott találod meg a legjobb esték ígéretét.
És ha mész, szólj. Én is ott leszek néhányszor. Nem fotózni, nem posztolni. Csak hallgatni.