Ha valaki, akkor Maksim Mrvica tudja, hogyan varázsolja a klasszikus zenét világszínpadi show-vá. A horvát származású zongoravirtuóz július 17-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon ad koncertet, ahol nemcsak a keze alól feltörő zenei energiák ragadják magukkal a közönséget, hanem a látványos fény- és videóeffektek, a teljes zenekari hangzás és a filmes atmoszféra is.

A Magyar Színház nézőtere hamarosan megújul, és ebben Ön is főszerepet kaphat. A „Fogadj örökbe egy új széket!” kampány keretében lehetősége nyílik arra, hogy nevét vagy cégének logóját örökre megörökítsék egy új karfán.

Flashmobbal hangolódtak a rajongók Jennifer Lopez budapesti koncertjére: június 12-én közös táncra várták az érdeklődőket Molnár Andrea vezetésével. A koreográfiát otthon bárki megtanulhatta, a részvétel ingyenes volt és nyitott mindenki számára.

Esztergom, 2025. július 31. – augusztus 2. között ismét megrendezik az MCC Fesztet, a Mathias Corvinus Collegium nagyszabású kulturális, közéleti és oktatási fesztiválját. Az esemény az elmúlt években a nyári fesztiválszezon egyik jelentős szereplőjévé vált, különös hangsúlyt fektetve a tehetséggondozásra, a fiatalok közéleti megszólítására, valamint a konzervatív szellemiségű eszmecserére.

Július 8-án, életének 83. évében elhunyt M. Kiss Sándor történészprofesszor, a nemzeti ellenállás és az 1956-os forradalom egyik legelkötelezettebb kutatója. Távozásával nem csupán a történettudomány veszített egy kivételes gondolkodót, hanem a magyar emlékezetpolitika is egy olyan hangot, amely a múlt tisztességes feltárását mindig a nemzeti önazonosság szolgálatába állította.

Az Esti Hírlap különszáma arra vállalkozott, hogy bemutasson olyan kistelepülési térségeket, régi-
ókat, amelyek kevésbé ismertek idehaza, de természeti és kulturális értékeikben különleges helyet töltenek be. Célunk nem kevesebb mint, hogy ezek a különleges örökségek újra felkerüljenek a haza és nemzetközi turisztikai térképre.

A Bánkitó Fesztivál, Magyarország egyik legkarakteresebb, értékalapú kulturális eseménye 2025 nyarán utoljára nyitja meg kapuit. Tizenhat év önazonos működés, társadalmi érzékenyítés és alternatív művészeti programok után a szervezők úgy döntöttek: nem kötnek kompromisszumokat, inkább méltón búcsúznak. Az utolsó Bánkitó nemcsak egy fesztivál lesz, hanem közösségi állásfoglalás – egy korszak lezárása és egy új gondolkodás kezdete.

Mi történik, ha egy divatikon történetét nem szavakkal, hanem mozdulatokkal mesélik el? Ha az életrajzot nem könyvben lapozgatjuk, hanem egy táncos testének gesztusaiból érezzük át? A válasz Mario Radačovský nevéhez fűződik, aki a Brnói Nemzeti Színházzal közösen hozza el Budapestre különleges kortárs balettjét: Coco Chanel – A divatikon élete, amely július 11-én a Margitszigeti Színházban kel életre.

Manapság, a hír világában egy esemény, egy történés maximum egy napig tart, aztán eltűnik. Nem úgy, ez a zenei-irodalmi est, amely megérdemli, hogy közel egy év után is, megjelenjen, s hol máshol is, mint a 128 éves Esti Hírlapban, amely az értékek közvetítését tekinti, küldetésének. 

Egy színház, ahol a múlt és a jövő egyszerre lép színpadra. Ahol a gyerekszínészek éppolyan fontos szereplők, mint a díszletépítők vagy a világosítók. Ahol nemcsak a taps számít, hanem az is, ki áll a fény mögött – és ki ül hétről hétre a nézőtéren.

A világ különböző pontjain álló piramisok mindig is lenyűgözték az embereket. Egyiptom, Mexikó vagy Kína után ma már Európa szívében is egyre több figyelem irányul a boszniai Visoko városában található dombokra, amelyeket egyes kutatók a világ legrégebbi és legnagyobb ember alkotta piramisainak tartanak. Vajon ősi civilizációk építették ezeket? Lehet, hogy ezek az építmények időkapuk vagy asztro-energetikai központok voltak? És mi köze lehet mindehhez a székely-magyar rovásírásnak?

A mikrofon másik oldalán – egy legendás előadó új szerepben

Már-már filmszerű életút, közel öt évtizedes karrier, nemzetközi és hazai színpadok, zenés és prózai szerepek, díjak, himnuszok, jótékonysági ügyek – és most: új küldetés a zenésztársadalomért. Mielőtt leültünk beszélgetni, végigböngésztem azokat az online nyomokat, amelyekből egy sokoldalú, szenvedéllyel teli művész portréja rajzolódott ki. Egy élet, amelyben a zene sosem volt csupán hang – inkább híd, üzenet, vagy épp menedék. Most pedig, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének szórakoztatózenész tagozatát vezeti, miközben útjára indította a zeneport.hu platformot – a háttérben dolgozó tehetségek láthatóvá tételéért. De hogy honnan az energia, miért hisz még mindig az összefogásban, és mit remél a jövőtől? Erről kérdeztem őt.