Megosztás az X-en
A világ különböző pontjain álló piramisok mindig is lenyűgözték az embereket. Egyiptom, Mexikó vagy Kína után ma már Európa szívében is egyre több figyelem irányul a boszniai Visoko városában található dombokra, amelyeket egyes kutatók a világ legrégebbi és legnagyobb ember alkotta piramisainak tartanak. Vajon ősi civilizációk építették ezeket? Lehet, hogy ezek az építmények időkapuk vagy asztro-energetikai központok voltak? És mi köze lehet mindehhez a székely-magyar rovásírásnak?
A boszniai piramisok felfedezése
2005-ben egy boszniai származású kutató, Semir Osmanagić bejelentette, hogy a Visoko környéki hegyek alatt valójában hatalmas, piramis alakú struktúrák rejtőznek. A legnagyobb közülük a Nap Piramisa, amely több mint 270 méteres magasságával túlszárnyalja még a gízai Nagy Piramist is.
A piramisok szerkezetében szögletesre formált kőtömböket találtak, némelyeken olyan jelekkel, amelyek emlékeztetnek a székely-magyar rovásírásra. Két európai íráskutató 39 jelből 21-et azonosított ismert rovásbetűként, köztük olyan szavakat, mint "MAGAS" – ez kapcsolatot sejtethet a magasság, az égi világ és a spirituális emelkedés fogalmai között.
Legendák fényről, eltűnésről és időkapuról
A helyi lakosok évszázadok óta mesélnek arról, hogy a piramis környékén különös fényjelenségek figyelhetők meg. A bosnyák folklórban él egy történet, amely szerint gyerekek tűntek el a Nap piramis közelében, majd hónapokkal később visszatértek. A gyerekek azt mesélték, hogy egy fénylő nyíláson át léptek be a piramis belsejébe, ahol egy pillanat alatt egy tengerparton találták magukat. Később, mikor visszaindultak a sziget belseje felé, újra a piramisnál ébredtek – de ekkor már hónapok teltek el.
Ez nem csupán egy mese: a történet mögött a kollektív tudatalatti időtorzulásról, párhuzamos valóságokról és az emberi tudat dimenzióváltásáról szóló hiedelmek húzódnak meg. Az ilyen jellegű álmok, látomások – mint amilyet egy arab vándor is látott a sivatagban, miután a piramis mellett elájult – sámánisztikus élményekkel rokoníthatók.
Rovásírás, Totonákok és Atlantisz árnyéka
Nem csupán Bosznia őrzi ezeket a jeleket. A totonák indiánok mexikói piramisaiban is találtak hasonló rovásjelekre emlékeztető írásokat. A totonák mitológia szerint az égben egy hajón, avagy bárkán utazik a Nap, egy isteni lény. Ugyanez a képvilág köszön vissza az egyiptomi Ré napisten ábrázolásaiban.
Egyes kutatók ezeket az átfedéseket atlantiszi eredettel magyarázzák. Az elmélet szerint az atlantisziak fejlett technológiával, köztük piramis-alapú energiamezők segítségével utaztak az időben, és kultúrájuk nyomait hátrahagyták a Föld több pontján. A boszniai piramisokat tehát nem csupán sírkamráknak vagy templomoknak, hanem energiafókuszáló építményeknek tartják – az ősi civilizációk tudása szerint ugyanis ezek képesek voltak fény- és hangrezgések koncentrálására, sőt: téridő manipulációra is.
Rovásírás és a magyar őstudat
A Visoko közelében talált jeleket több kutató is székely-magyar rovásírásként azonosította. Egyes vélemények szerint ez alátámaszthatja azt az elméletet, hogy a Kárpát-medence volt az eurázsiai kultúra egyik bölcsője, és innen indult ki az írásbeliség, nem pedig Mezopotámiából.
Bár a hivatalos történettudomány ezt elutasítja, és a leletek értelmezését nem tekinti hitelesnek, a nyugati alternatív kutatók körében nő az érdeklődés a magyar írásrendszer és spirituális hagyományok iránt. Sőt, egyes egyetemeken már külön kurzusokat indítanak a rovásírás és ősi európai kultúrák témakörében.
Akár szkeptikusan, akár nyitottan állunk a boszniai piramisok és a hozzájuk fűződő legendák kérdéséhez, egy dolog biztos: ezek a történetek összekötik a mítoszt, a tudományt és a spirituális hagyományokat. És talán éppen ebben rejlik a titkuk. Mert amíg az ember keresi a múlt igazságát, addig ezek a piramisok – legyenek akár kőből, akár legendából – továbbra is sugározzák titokzatos fényüket.