2025. november 22., szombat Névnap: Cecília
: Heves havazás, 2.4°C – részletes időjárásjelentés »
EUR: 384,27 Ft USD: 333,42 Ft
EXKLUZÍV
Országgyűlési választás 2026 Keresés PROGRAMOK Belépés Regisztráció Archívum
Kezdőlap Országgyűlési választás 2026 Szépségipar Elite LifeStyle GlobalInvest - gazdasági magazin Top-Secret Szigorúan Bizalmas Tabuk Nélkül Esti Rikkancs EU-tudósítás Brüsszelből Belföld Külföld Politika Kultúra Gazdaság Mozi Történelmi Talányok StreamZóna Tech-tudomány Podcast Egészség Közélet Civil Szervezetek Esti Budapest Művészet Szépség Utazás Sport FreeTime/Szabadidő Életmód Természetgyógyászat Horoszkóp Teszt
ELINDULTUNK!
Köszöntünk titeket az Esti Hírlap online változatában! Az ország egyik legrégebbi napilapja most digitálisan tér vissza – friss hírekkel, háttéranyagokkal és különleges tartalmakkal.


Tribute: Pro vagy Kontra? – A másolat dicsérete vagy a művészet paródiája?

Megosztás
 Tribute: Pro vagy Kontra? – A másolat dicsérete vagy a művészet paródiája?


A tribute zenekarok körül régóta forrnak az indulatok – valaki rajong értük, más egyenesen szentségtörésnek tartja őket. De mitől is olyan megosztó ez a műfaj? És lehet-e valódi művészi értéke egy „másolatnak”?

A tribute és cover bandek lényege épp az, amit sokan kritikaként is megfogalmaznak: nem hoznak létre újat, hanem meglévőt idéznek meg. Csakhogy ebben az idézésben óriási az érzelmi töltet. Egy jól eljátszott Queen- vagy Metallica-dal élőben nemcsak nosztalgia, hanem élmény – főként akkor, ha az eredeti előadó már nem elérhető, vagy sosem járt kis hazánkban.

Sokan épp ezért szeretik a tribute bandákat: betöltik azt az űrt, amit az idő vagy a földrajz hagyott a szívünkben. És nem mellesleg: olcsóbban, kisebb helyszíneken, sokszor lélekkel és alázattal idézik meg a legendákat. Olykor még hitelesebben is, mint maguk a legendák – lásd fáradt, rutinszerű arénakoncertek vs. elszánt, precíz tribute show-k.

Ugyanakkor jogos az a kritika is, hogy ha mindenhol feldolgozások szólnak, akkor az új zenék hol kapnak teret? Mi lesz azokkal, akik a saját hangjukat keresik, de sosem férnek színpadra, mert a közönség a biztosra – az ismerős refrénekre – szavaz?

Ráadásul sokaknak a tribute még akkor is ízléstelennek hat, ha jól szól. Mert nem az egyediség, a kockázat, a jelen idejű művészi megszólalás számít, hanem a múlt tökéletes utánzása. Ez pedig egyesek szerint giccs – vagy legalábbis öncélú szórakoztatás.

És mi van akkor, ha egy tribute csapat jobb élményt ad, mint az eredeti? Eláruljuk vele a „mestert”? Vagy épp ezzel tartjuk életben a művészetét?

A válasz valószínűleg: is-is. A tribute és cover zenekarok se nem hősök, se nem csalók. Egyfajta hidat képeznek a múlt és a jelen között. Nem helyettesítik az eredetit – de nem is mindig kell, hogy helyettesítsenek. Van, akinek ők jelentik az egyetlen élő kapcsolatot egy korszak hangzásával.

A vita örök marad. De talán nem is baj. Mert amíg beszélünk róla, addig él a zene – eredeti, tribute vagy cover formában is.

Idén meggyőződhetünk erről és kialakíthatjuk saját véleményünket a témával kapcsolatban a Sziget Fesztiválon, ahol több tribute produkció is színpadra lép – köztük az Abba Tribute Hu, a Don't Stop The Queen is....

 

Megosztás
Link sikeresen kimásolva!