Nem egyszerű névtáblacsere készül a kormányzati térképen. A Tisza-kormány nemcsak új miniszterekkel, hanem átrajzolt államigazgatási szerkezettel indulna: több terület kikerülne a Belügyminisztérium alól, miközben a kormányzati központ is erősödhet.

A Tisza-kormány első nagy szerkezeti döntése, hogy az új kabinet 16 minisztériummal indulna, és több olyan terület kapna önálló tárcát, amely az elmúlt években folyamatos politikai viták középpontjában állt.
A leglátványosabb változás az, hogy az egészségügy, az oktatás és a szociális-családügyi terület kikerülne a Belügyminisztérium árnyékából, ezzel a kormány azt mutatná, hogy ezek nem rendészeti mellékágak, hanem külön felelőst, külön minisztert és külön politikai figyelmet igénylő területek.
Bujdosó Andrea, a kormánypárt frakcióvezetője nyújtotta be az új minisztériumi szerkezetről szóló törvényjavaslatot. A tervezet alapján külön Egészségügyi Minisztérium, Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium, valamint Szociális és Családügyi Minisztérium jönne létre.

Az Orbán-kormányok alatt az egészségügy és az oktatás hosszú ideig nem önálló csúcstárcaként működött, hanem nagyobb, sokszor politikailag nehezen áttekinthető minisztériumi blokkok részeként. A Tisza most éppen ezen változtatna: láthatóvá tenné, kit lehet számon kérni kórházakért, iskolákért, szociális ügyekért.
A minisztériumi lista alapján a kormányban helyet kapna többek között az Egészségügyi Minisztérium, az Igazságügyi Minisztérium, az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Gazdasági és Energetikai Minisztérium, a Közlekedési és Beruházási Minisztérium, a Külügyminisztérium, a Tudományos és Technológiai Minisztérium, valamint a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium is.
A változásnak van egy másik, legalább ennyire fontos oldala is: a kormányzati központ erősödhet. Az Európai Uniós Ügyek Minisztériuma a javaslat szerint beolvadna a Miniszterelnökségbe, ahogy a Miniszterelnöki Kabinetiroda is. Ez azt jelezheti, hogy az uniós pénzekről, brüsszeli tárgyalásokról és kormányzati koordinációról nem külön politikai szigeten, hanem közvetlenül a miniszterelnöki központban döntenének.
Vagyis miközben több társadalmi terület önállóbb arcot kapna, a stratégiai irányítás a kormányzati centrumhoz kerülhet közelebb. Ez egyszerre lehet hatékonyabb döntéshozatal és erősebb központosítás is — attól függően, hogyan működik majd a gyakorlatban.
A Nemzetgazdasági Minisztérium Pénzügyminisztérium néven működne tovább, az Energiaügyi Minisztérium pedig Gazdasági és Energetikai Minisztériummá alakulna. Az Építési és Közlekedési Minisztérium új neve Közlekedési és Beruházási Minisztérium lenne, a külügyi tárca pedig egyszerűbben Külügyminisztériumként folytathatná.
A névváltozások mögött politikai hangsúlyváltás is olvasható. A „beruházás”, az „energia”, a „technológia”, a „vidékfejlesztés” és a „gyermekügy” külön megjelenése azt sugallja, hogy a kabinet már az első napokban saját válságlistát állít, egészségügy, oktatás, családok, gazdasági stabilitás, energia, közlekedés, vidék és uniós kapcsolatok.
Az új szerkezet valódi fordulatot hoz-e, vagy csak új névtáblák kerülnek a régi problémák fölé. Egy minisztérium önmagában még nem rövidíti le a várólistákat, nem emeli meg a tanári pálya presztízsét, és nem teszi kiszámíthatóbbá a szociális rendszert. De azt már megmutatja, hol akar a kormány politikai felelőst állítani. Kedden újabb fontos állomás lesz, a parlament napirendi javaslata szerint ekkor tehetnek esküt a Tisza-kormány miniszterei. A kinevezés után derül ki igazán, hogy az új minisztériumi térkép mögött milyen kormányzási stílus és milyen felelősségi rend áll majd.
