A Belvárosi Színházban bemutatandó Levendulamezők kapcsán Domján Katával beszélgettem, első rendezéséről, színészi útjáról, filmes tapasztalatairól és azokról a meghatározó pillanatokról, amelyek formálták a pályáját. Az interjúban szó esik New York-i premierről, Los Angeles-i díjakról, nemzetközi forgatásokról, valamint arról is, hogyan találkozott a darabbal, amelynek nemcsak főszereplője, hanem rendezője is lett.
Bokor Balázs: Kata! Ma divatos a mesterséges intelligenciát kérdezgetni. Rólad is megkérdeztük. Ezt írta:
Domján Kata magyar színésznő és rendező, aki hazai és nemzetközi produkciókban egyaránt tevékenykedik. Tanulmányait a Keleti István Művészeti Iskolában végezte, majd a Bárka Színház stúdiósaként kezdte pályafutását.
Díjak és elismerések: Los Angelesben elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat, valamint társulata az „év főszereplőjének” is megválasztotta.
Ismertebb szerepek: olyan hazai sorozatokban látható, mint a Keresztanyu, az Egyszer volt Budán Bödör Gáspár vagy az Easy Living.
Szerinted jó úton járt az AI? Mit tennél hozzá vagy mit vennél el belőle?
Domján Kata: A saját rövidfilmünket Engelmann Peti alkotótársammal. A Cupcake című film szintén egy mérföldkő volt számomra. S egyik nagy álmom vált valóra, mert New Yorkban volt a premierje. S ami a legfontosabb, hogy a covid alatt elkezdtem itthon forgatott külföldi filmekben dolgozni, stábtagként és kisebb szerepekben. A legjobb színésziskola ez számomra, látni nap mint nap játszani Kate Winsletet, Diane Krugert, Kirsten Dunstot, Keanu Reevest, egy jelenetben játszani Colin Hanksszel és John Slatteryvel, Burghart Klaussnerrel. Azt hiszem, az elmúlt évek alatt, mint a szivacs, úgy szívtam a színészi játékukat, tapasztalatokat magamba, s bár nagyon hosszú forgatási napok, s színészként nem főszerepek, de azt hiszem, a legtanulságosabb munkáim.
Bokor Balázs: Ezt a beszélgetést a Levendulamezők kortárs szerelmi dráma ősbemutatója kapcsán folytatjuk. Első rendezésed, és egyben főszereplője is vagy. Miért pont ezt a darabot választottad? Mi vonz a rendezésben?
Domján Kata: Mondhatni, a darab választott engem. Az író figyelte a pályafutásomat, eljött megnézni egy színházi főszerepemben, s elküldte a forgatókönyvet. Őszintén, soha nem akartam rendezői babérokra törni, viszont amikor elolvastam, a történet olyannyira magával ragadott, pár napot hagytam magamnak. Elmentem egy kulturális side eventre, ahol elkezdtem rendezni egy forgatást, s az egyik barátom mondta: „Leszel te még rendező.” Azon a délutánon hívtam vissza Paul Katonát, a darab íróját, akinek a hite erősített meg abban, hogy igent mondjak a felkérésre. A könyv egy megtört kapcsolatról szól. A hitről, a bizalomról, a hűségről, a bűnbánásról. Van, mikor az életben már nem tudjuk folytatni a kapcsolatainkat, s elveszítjük egymást. Megannyi kérdés merült fel bennem, miközben olvastam a darabot, s a próbán felállítottuk a jeleneteket. Van-e valójában egy kapcsolatban megbocsátás? Színészként mindig is az vonz, hogy a gondolataimmal, érzéseimmel közöljek, s hassak. Rendezőként, hogy át tudjam adni úgy a gondolataimat a színésztársaimnak, s meg tudják ők azt jeleníteni, hogy a néző átélje, velünk tudjon utazni az egész darabon keresztül. Ismerjen magára, esendőségére. Tükröt mutasson számára, amit a darab ad, s feloldást is kapjon, hol humorral, hol könnyekkel. Tudjon azonosulni a darabbal, a szereplők igazságaival.
Bokor Balázs: Mesélj arról, hogy lettél színésznő? Az akkori álmaidból, terveidből mi valósult már meg?
Domján Kata: Hatéves koromban indultam egy mesemondó versenyen, azt hiszem, onnan indult ez az egész. Dániában gimnáziumban tanultam egy művészeti iskolában, ott sajátítottam el a színészet alapjait, majd itthon a Bárka Színház stúdiósaként találkoztam igazi színjátszással. Inkább érzések, mint álmok valósulnak meg az életemben, munkával, tehetséggel s hittel valósítom meg ezeket. Ilyen volt Los Angelesben átvenni az első díjamat, ilyen most a Belvárosi Színházban rendezni s játszani, sokszor elsétáltam előtte, s volt, hogy kívántam magamban, hogy itt játszhassak.
Bokor Balázs: Színészi pályafutásod során melyik szerepre, szerepekre vagy a legbüszkébb?
Domján Kata: A színház mellett a filmezés nagyon elkezdett érdekelni, s a független filmek forgatása igazán jó iskola volt, hogy hogyan tudok minél hitelesebben játszani. Nagyon szerettem azt az időszakot. S szerettem a díjaimat, hogy itthon is jelöltek a Magyar Filmhéten legjobb női filmfőszereplő kategóriában a The Last Broadcast című filmben nyújtott alakításomért. Egy amerikai telefonos kisasszonyt játszottam ebben a filmben. Azt hiszem, hogy ez az a szerep, amit az egyik legjobban kedveltem.
Bokor Balázs: 2020-ban egy Los Angeles-i filmfesztiválon, a Pillanat című film női főszereplőjeként a legjobb főszereplő díjat kaptad. Mit jelentett számodra ez a díj? Hogyan emlékszel a Pillanat című filmre?
Domján Kata: Ez volt az első filmes főszerepem, nagyon álomszerűnek hatott ez a három nemzetközi díj idehaza. Sok munka volt abban a szerepben, személyes történetet is kellett játszanom. Lelkileg tudtam azonosulni a karakterrel, s azóta is hiszem, hogy a method acting, amikor saját magadban találod meg a szereplő gondolatait, mondatait, az tud hiteles lenni, legyen az film vagy színpad. A díjak számomra az elismerést jelentik. Mint mikor gyerekként megdicsérnek, nem tagadom, nagyon örültem azokban az időkben a díjzápornak. De mindig az volt a fejemben, hogy rendben, akkor mi a következő feladat, kihívás. A színészet számomra az adok-kapok játéka, legyen ez a próbafolyamat közben rendező és színész kapcsolata, vagy az előadás közben a színész és néző kapcsolata.
Bokor Balázs: Mik a jövőbeli terveid? Rendező vagy színész a járandó út?
Domján Kata: Ha kívánhatnék valamit, sok ilyen alkotótársam telefonáljon rám, mint Paul Katona. Ha hisznek benned, az nagyon sokat tud segíteni az alkotásban, legyen az film, színház, szerep vagy rendezés. A Levendulamezők csapata nagyszerű, olyan színészeket sikerült kiválasztanunk, akik hasonlóan gondolkoznak, akarnak alkotni, hisznek a darab üzenetében. Terveim között szerepel, hogy velük egy filmet tudjunk létrehozni. A Levendulamezők színházi előadást pedig szeretnénk tovább játszani szeptembertől is, s a nyári időszakra is érkezett megkeresés. Jelenleg a Levendulamezők színházi darab jövőjén dolgozom.
Bokor Balázs: Köszönöm az interjút
