Hiába telt el 30–50 év Voith Ági színésznő életéből, ő mindig ugyanaz a mosolygós, jókedvű, magával ragadó egyéniség maradt. Temperamentumával, vagányságával, humorával utolérhetetlenné vált mindörökre. Egyik legemlékezetesebb sikerét az 1966.-ban József Attila Színházban bemutatott Pierre Barillet és Jean-Pierre Grédy szerzőpáros által írt, Sz. Szántó Judit fordításában színpadra kerülő A kaktusz virága című musical jelentette, melyet Kazán István rendezett. Olyannyira emlékezetes volt az előadás, benne a Jamaicai trombitás című szám, hogy örökre egybeforrt Voith Ági nevével.
Magáról ezeket nyilatkozta:
„Egész életemben renitens voltam, és az is maradok, örök lázadó, fiatal nő, akinek, ami a szívén, az a száján. A szüleimtől azt az útravalót kaptam, hogy a gerinc és a becsület a legfontosabb. És hogy soha ne hazudjak. Ezek voltak nálunk az alaptételek. Hogy könnyű volt-e ezek alapján élni? Dehogy, és nem is mindig sikerült.”
Véletlenül lépett édesanyja, a legendás Mészáros Ági nyomdokaiba. Az sem sokon múlt, hogy Magyarországon maradt, ugyanis életében háromszor is lehetősége lett volna kint maradni. Először Svájcban, utána Olaszországban, majd Angliában.
Erről így nyilatkozott később:
„Öt dollárral a zsebemben kimentem Londonba, mert akkor ennyit lehetett kivinni. Akkor, 1964-ben éreztem meg először a szabadság ízét. Farmerben és mezítláb jártam, isteni volt, de nekem itt van a hazám, hát hazajöttem. Őszinte ember vagyok, tipikusan, ami a szívemen, a számon, és ebből rengeteg problémám volt. Utólag sajnos nagyon sokszor mondtam nemet, ami szintén nem segítette a szakmai kiteljesedésemet. De sosem voltam karrierista, nem telefonálgattam, nem toltam magam előre.”
Voith Ági Mészáros Ági kétszeres Kossuth-díjas színésznő és Voith Lajos katonatiszt gyermekeként született. Hároméves korában már édesanyját és az adott korszak legnagyobb színésznőit és színészeit nézte a színpadon. Mészáros Ági, az ország egyik legkiválóbb színésznője azonban kevés időt tudott tölteni a lányával, aki erre így emlékszik vissza:
„Nagyon-nagyon nagy hiányom volt, mert sose voltak otthon. Ritkán láttam a szüleimet. Én imádtam anyámat és ő is engem, csak hát keveset voltunk együtt.”
A Színművészeti Főiskola akkor vetődött föl, amikor egy gimnáziumi osztálytársnője beavatta Voith Ágit, hogy ő mindenképp oda jelentkezik, és hallva szavalatát, Voith úgy gondolta, ennyire ő is tehetséges.
„Amikor érettségiztem, azt írtam be: Színművészeti, Iparművészeti, Külker, a Színművészeti volt májusban az első. Jelentkeztem, és rögtön felvettek. Háromezren jelentkeztünk abban az évben, és tizenkilencet vettek fel Várkonyi Zoltán osztályába.”
Édesanyja is csak a felvételi folyamat közben tudta meg, hogy lánya hová jelentkezett. Mivel nagyon ellenezte, betelefonált a Színművészetire, és azt kérte kollégáitól, ne vegyék fel a lányát, csak akkor, ha tehetséges. Voith elmondása szerint bár nem nagyon készült a felvételire, de így is elsőre felvették. Renitensnek, vadócnak, szókimondónak tartja magát. Már gyermekkorában is ez volt rá jellemző, ezért az iskolából is elküldték, Svájcban és Észak-Olaszországban is tanult.
„A főiskolán is annak örültem, hogy bekerültem egy közösségbe. Akkor nem törődtem azzal, hogy mi lesz velem a pályán, csak örültem annak, hogy élek, hogy főiskolára járok.”
A Színművészeti Főiskolán 1966-ban végzett, és még abban az évben a József Attila Színházba szerződött, ahol 18 évet töltött el. Elsősorban vígjátékokban szerepelt, de számos zenés darabban is jelentős sikert aratott. Nádas Gábor és Szenes Iván által számára írt, Bodrogi Gyulával közösen előadott Jamaicai trombitás című dal örökzöld slágerré lett, amely egyfajta védjegyévé vált.
Búcsúzik Voith Ági kivételes színésznőtől a magyar színházi szakma és az őt soha el nem felejtő, szerető nézők sokasága. Voith Ági alakításai, szerepei örökre fennmaradnak a színházi és filmfelvételek által.
Színházi szerepeiből néhány:
Brandon Thomas: Charley nénje – Donna Lucia d’Alvadorez
Pierre Barillet – Jean-Pierre Grédy: A kaktusz virága – Stéphanie
Brecht – Weill: Koldusopera – Polly
Schiller: Stuart Mária – Erzsébet
Játékfilmek válogatás:
Az első esztendő (1966)
Nem szoktam hazudni (1966)
Szerencsés Dániel (1983)
Tévéfilmekből néhány válogatás:
Irány Mexikó! (1968)
A régi nyár (1970)
Házassági évforduló (1970)
Tündér voltam Budapesten (1970)
Lyuk az életrajzon (1973)
Hungária Kávéház (1976 – tévésorozat)
Krétakör (1978)
Vihar a lombikban (1980)
Szomorú vasárnap (1981)
[youtube]u0m6KcYTPuI[/youtube]
