Megosztás az X-en
Amikor a hetvenes évek végi East End csikorgó próbatermeiben megszólalt az első dallam, még senki sem sejtette, mekkora utat rajzol majd ki a zenetörténelem egyik leghíresebb heavy metal zászlóshajója, az Iron Maiden. És azt sem, hogy annak első hangja egy karcos, mégis energikus énekhang lesz – Paul Mario Day torkából.
Ő volt az a hang, amely először megszólalt az együttes nevében. Nem a lemezeken, nem a világturnékon, hanem a kezdeti kábelek közt, ahol a rock még ösztön volt és hit. Ő volt az, aki segített lefektetni azt az alapot, amelyre később Bruce Dickinson és társai a zenekar aranykorát építették.
Nemcsak az első demókban, hanem az első Iron Maiden-hangulatban is benne volt Paul – a dühben, a lendületben, a lüktető riffek alatt meghúzódó tiszta zene iránti alázatban. A banda történetének korai fejezeteiben nemcsak neve, de jelenléte is ott vibrált: egyfajta nyers ősenergia, amit a világ talán csak utólag tudott igazán értékelni.
Bár az Iron Maiden népszerűségét már nem az ő hangjával aratta, Paul Mario Day neve örökre az „alapító” szóval együtt marad fenn. Az idők során más zenekarokban is feltűnt – például a More, a Wildfire vagy a Sweet név alatt –, és zene iránti szenvedélyét sosem adta fel. Rockzene volt a vére, és ezt sosem próbálta letagadni. Még ha a reflektorfény nem is mindig őt világította meg, a színpad szélén állva is pontosan tudta: ott van a helye.
A halálhírét zenésztársai, rajongók, és egykori zenekari tagok is megrendülve fogadták. Az Iron Maiden hivatalos oldalán is méltatták:
„Paul segített megalapozni mindazt, ami később az Iron Maiden lett. Emlékét és örökségét örökre őrizzük.”