Megosztás az X-en
Július 22-én elhunyt Ozzy Osbourne, a Black Sabbath legendás énekese, a heavy metal történetének egyik legmeghatározóbb alakja. A zenész 76 éves korában, családja körében hunyt el birminghami otthonában, hosszú ideje tartó betegség után. Halálával egy korszak zárult le – a világ búcsút intett a Sötétség Hercegének, aki egyszerre volt lázadó ikon, tragikus hős, és rendíthetetlen túlélő.
Az utolsó koncert, az utolsó pillantás
Alig néhány héttel ezelőtt, július 5-én még fellépett a "Back to the Beginning" jótékonysági nagykoncerten, a Black Sabbath eredeti felállásával együtt. Ez volt az utolsó alkalom, hogy színpadra lépett, és talán ő maga is tudta, hogy ezzel végleg búcsút vesz a közönségtől. Az este emlékezetes pillanatai közé tartozott, amikor Ozzy megremegő hangon, de örökös karizmával szólt a rajongókhoz: „Köszönöm, hogy egy életen át velem voltatok.”
Portré – Ozzy Osbourne: A démonjaival harcoló legenda
John Michael „Ozzy” Osbourne 1948. december 3-án született az angliai Birminghamben. Gyermekkora nehézségekkel és nyomorral telt – diszlexiával küzdött, és gyakran menekült a zenébe, ahol végül megtalálta önmagát. A hatvanas évek végén megalapította a Black Sabbath együttest Tony Iommi gitárossal, Geezer Butler basszusgitárossal és Bill Ward dobossal – és ezzel örökre átírta a rockzene történetét.
Black Sabbath: A félelem hangja
A Black Sabbath 1970-es debütáló albuma gyakorlatilag megszülte a heavy metal műfaját. A sötét riffek, okkult szövegek és Ozzy démoni hangja egy új korszakot indított el. Albumaik – Paranoid, Master of Reality, Sabbath Bloody Sabbath – sorra váltak klasszikusokká. Ozzy hangja nem volt „szép” a hagyományos értelemben, de tele volt félelemmel, fájdalommal és őszinteséggel – amitől egy egész generáció bálványozta őt.
A szólókarrier és a popkulturális halhatatlanság
1980-ban Ozzy-t kirúgták a Black Sabbathból drogproblémái miatt – ám ő ekkor sem adta fel. Elindította szólókarrierjét, olyan zenészekkel, mint Randy Rhoads, és olyan dalokkal robbantott, mint a Crazy Train, Mr. Crowley vagy a No More Tears. A nyolcvanas-kilencvenes években Ozzy nem csupán énekes, hanem jelenség lett. Extravagáns viselkedése, hírhedt botrányai – köztük az élő denevér megharapása 1982-ben – mind a rocktörténelem részévé váltak.
A 2000-es években a The Osbournes reality show révén újra a középpontba került – itt már nem a pokol hírnökét, hanem a káoszban élő, de szerethető családapát ismerhette meg a világ.
Az utolsó évek: küzdelem és méltóság
Az utóbbi években Ozzy egészségi állapota jelentősen romlott. 2019-ben Parkinson-kórral diagnosztizálták, több műtéten is átesett, és nyíltan beszélt fájdalmairól. Bár mozgásában korlátozott lett, lelke sosem adta fel. „A közönség tart életben” – mondta egy interjúban, és egészen az utolsó pillanatig próbált kapcsolatot tartani rajongóival.
2025 elején bejelentette, hogy visszavonul, és minden energiáját családjára és belső békéjének megtalálására fordítja. A júliusi búcsúkoncert után, mintha lezárta volna saját fejezetét – ahogy egy legenda méltón búcsúzik.
Örökség és emlékezet
Ozzy Osbourne nem volt hibátlan – sőt, gyakran saját maga legnagyobb ellensége. De minden ballépése és botránya mögött ott volt egy érzékeny ember, aki a zenében talált gyógyulást és kifejezést. Az öröksége túlmutat a dalokon: ő volt az, aki a félelmet hangokká formálta, aki a poklot is képes volt arénává tenni – és aki a rockzene egyik utolsó nagy túlélőjeként ment el.
„A zene örök, én csak vendég voltam.” – Ozzy Osbourne
Nyugodj békében, Ozzy. A világ csendesebb lett nélküled – de a hangod örökre visszhangzik a hangfalak mélyéből.