Budapest szívében, a Hősök tere környékén már a délutáni órákban egyre sűrűbbé vált a tömeg. Az emberek lassan teljesen benépesítették a környező teret, a Néprajzi Múzeum előtti rész is megtöltötte a hatalmas tömeg: sörök, zászlók és telefonok emelkedtek a levegőbe. A hangulat egyszerre volt fesztiválos és feszült, a „Rendszerbontó Nagykoncert” pedig láthatóan nem egy átlagos zenei esemény.
A rendezvény mögött álló szervezők – köztük Puzsér Róbert és a Polgári Ellenállás – azt hangsúlyozták, hogy az esemény célja a társadalmi feszültségek művészi, zenei kifejezése. A színpadon egymást váltották a hazai előadók, köztük Azahriah (aki egymagában is stadionokat tölt meg) Beton.Hofi, Bródy János, Krúbi, és további ismert és kevésbé vagy egyáltalán nem ismert közel 50 fellépő, akik saját produkcióikkal reagáltak a rendszerbontó hangulatra. Vitathatatlanul óriási tömeget vonzott az esemény.
(Frissítés!) Az egyik fellépő Eckü a Hősök együttes koncert botrányos videórészlete kezdett felkapottan terjedni a meghatározó hírportálokon, valamint a közösségi médiában. A felvételhez erős reakciók társultak, a látottak értelmezését mindenkire rábízzuk.
Az énekes a nadrágjából előkapott heréjével üzent Gulyás Gergelynek, hogy „üzenem Gulyás Gerinek hogy a herémet rárakom a fejére… ” üzenetét a bal- és jobboldal is másképpen értelmezi.
A botrányos videóban látható Hősök zenekarának frontembere Ozsváth Gergely az elmúlt években több politikai oldalon is feltűnt: a „politikai szélkakas” a 2011-es Oooh című dalával még nyíltan kormányellenes volt, később 2022-re átpártolt a FIDESZ-KDNP-hez és teljes bedobással mellettük kampányolt, most pedig megint átpártolt, jelenleg a Tisza mellett bukkant fel. Ez a politikai pályaív legalább annyira figyelemre méltó, mint a most terjedő felvétel róla.
Fidesz-KDNP kormányellenes dalából:
„A rendszer ellen kritikus a tömeg Oooh”
„Tele vannak mind vén besavanyodott picsákkal”
„A nyakam köré tekerem a lengőherémet”
„Az összes rosszakarót ujjazza meg kampókéz”
Forrás: 444.hu által is utalt Facebook – Funktasztikus
De folytassuk a koncerttel: a lelkesedés látszólag nem csillapodott: az óriási közönség folyamatosan reagált, sűrűn felhangzott a már ismert rigmus, a „mocskos Fidesz!”, de nem volt ritka a „ruszkik haza!” skandálás sem. A tömeg egyszerre figyelt és együtt élt a produkciókkal, sokan végigénekelték a dalokat, mások csendben, kempingszékből sörözve követték az eseményeket.
A hangulat egyik csúcspontján Mikee Mykanic is megszólalt, a színpadon felcsendült a:
„Szabad Magyarország, szabad kultúra, bazdmeg!” A sorok hatalmas reakciót váltottak ki a közönségből, tapsos ovációval fogadta, mint a: „Főni, kezd a kávé lefőni!” – „rendszerbontó” üzenet is betalált.
A műsor nem csak zenéből állt, időnként szavalatok, performanszok irodalmi betétek is megjelentek. Vilmányi Benett: Petőfi Sándor Akasszátok fel a királyokat! című versét adta elő, amit a tér jelzésként fogadott, a lelkes tömegben erősödött a skandálás, az „Orbán, takarodj!” többször is végigfutott a téren, majd elhalkult, hogy helyet adjon a következő költői soroknak:
„Vétek, gyalázat teljes élete,
Szemétől a levegő fekete,
S megromlik a föld, melyben elrohad
Akasszátok föl a királyokat!”
– üvölti, amely a közönséget újra lázba hozza és ismét „Orbán, takarodj!” skandálásba lendül.
A szervezők és fellépők egy része szerint a koncert lényege éppen az volt, hogy a zene, a költészet és a közéleti megszólalás egy térben jelenjen meg. A 24.hu cikkében Puzsér Róbert mondta: „Azt várom, hogy ne essen, azt várom, hogy akik itt vannak a téren, azok belélegezzék a hazájukért érzett felelősségérzetnek, a közélet ügyei iránti éberségnek, a magyar és magyar közti szolidaritásnak a légkörét” Hozzátette: reméli, hogy a mai hangulat meg tud győzni billegő szavazókat, de egyébként nem hiszi, hogy nagyon sokan billegnek.
Ahogy esteledett, a tömeg ugyan cserélődött de nem fogyatkozott. A hangulat egyszerre idézte egy fesztivál, egy performansz és egy politikai demonstráció hangulatát, ahol a kultúra és a rendszerbontó véleménynyilvánítás látványosan összefonódott. Egy biztos, hogy vitathatatlanul emlékezetes este marad.
A botrányos színpadi jelenet azonban túlmutat önmagán. Sokan úgy látják, nemcsak a fellépő viselkedéséréről árulkodik, hanem arról a hangnemről és közegről is, amely egy adott politikai oldal körül formálódik. A színpadi gesztusok, a vulgáris megnyilvánulás, a gyűlölködő politikai üzenetek és a rájuk érkező reakciók együtt olyan képet adnak, amely legalább annyira beszédes, mint egy kampányszlogen.
