A 100 dolláros olaj réme ismét ott áll a világgazdaság ajtajában. A Brent ára kedden 99 dollár fölé emelkedett, miután a húszik szaúdi energetikai létesítményeket támadtak meg, miközben az amerikai–iráni háború hónapok óta szűkíti a Közel-Keletről kijutó olaj mennyiségét. A számok önmagukért beszélnek: a térségből korábban naponta mintegy 18 millió hordó indult útnak, most már csak körülbelül 11 millió. A világpiacról tehát minden egyes nap nagyjából hétmillió hordó közel-keleti export hiányzik – az olaj mégsem száguldott tartósan 100 dollár fölé. Ennek nagyon prózai oka van: miközben az egyik oldalon kiesnek a szállítmányok, a másikon csővezetékek, stratégiai készletek, amerikai és kanadai kutak, sőt a kínai elektromos autók milliói dolgoznak azon, hogy ne szabaduljon el az ár.
A kedd reggeli kereskedésben már megint úgy nézett ki, hogy meglesz a három számjegy. A Brent hathetes csúcsra jutott, és 99 dollár fölé kapaszkodott, miután a jemeni húszik négy szaúd-arábiai várost támadtak meg. A csapások energetikai létesítményeket is értek, tüzek keletkeztek, legalább 73 ember megsérült. A piac számára a földrajz itt kegyetlenül egyszerű: Szaúd-Arábia a világ egyik legfontosabb olajtermelője, ezért amikor ott lángol egy energetikai létesítmény, Londonban, New Yorkban és Szingapúrban azonnal megmozdulnak az árak.
A mostani drágulás ráadásul egy már eleve feszült piacot talált el. Hétfőn a Brent 97,31 dolláron zárt, ami akkor hathetes csúcsot jelentett, kedden pedig tovább emelkedett. Irán újabb amerikai támadás esetére a térség energetikai infrastruktúráját fenyegette, a Hormuzi-szoros forgalma továbbra is gyenge, a hétvégi amerikai–iráni katonai összecsapások pedig ismét megmutatták, milyen gyorsan átkerülhet a háború a rakéták világából az olajtankerek, finomítók és exportterminálok világába.
Hétmillió hordó hiányzik – mégis van olaj
A Reuters keddi elemzése szerint a közel-keleti olajszállítás a konfliktus előtti napi mintegy 18 millió hordóról 11 millió hordó környékére esett. Hétmillió hordó óriási mennyiség: nagyjából annyi, amennyit több közepes olajtermelő ország együtt képes naponta a piacra küldeni. Normális körülmények között ekkora kiesés után nem azon tanakodnánk, hogy átlépi-e az olaj a 100 dollárt, hanem azon, hogy mennyivel van fölötte.
Csakhogy a világnak jelenleg több menekülőútja is van. A Hormuzi-szoros ugyan messze nem működik úgy, mint békeidőben, de nincs teljesen lezárva: az elmúlt időszakban napi 4–5 millió hordó olaj még mindig átjutott rajta. Szaúd-Arábia, Irak és az Egyesült Arab Emírségek közben minden használható alternatív útvonalat igyekeznek kihasználni, hogy a kitermelt olaj legalább egy részét ne kelljen a legveszélyesebb tengeri útvonalon kivinni.
Az Egyesült Arab Emírségek már nyíltan arról beszél, hogy energiaexportját nem engedi az amerikai–iráni háború „túszává” válni, és alternatív kereskedelmi, illetve exportszállítási útvonalakat épít. Az olajpiac számára minden ilyen kerülőút aranyat ér: egy hordó, amely csővezetéken eljut egy biztonságosabb terminálig, egy hordóval kevesebb, amelynek Hormuzon kell áthaladnia.
Amerika, Kanada és Guyana most különösen sokat ér
Van azonban egy másik oka is annak, hogy a benzinkutak fölött még nem villog mindenütt a vörös lámpa. A világ olajtermelése ma sokkal kevésbé függ a Közel-Kelettől, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Az Egyesült Államok, Kanada és Guyana termelése részben képes tompítani a térségből kieső mennyiséget. Nem tudják egyszerűen helyettesíteni a hiányzó hétmillió hordót, de elegendő plusz kínálatot jelentenek ahhoz, hogy a piac ne essen azonnal pánikba.
Ez az egyik nagy különbség a régi olajválságokhoz képest. Az Egyesült Államok ma maga is a világ egyik olajóriása, Guyana néhány év alatt fontos exportőrré vált, Kanada pedig hatalmas készletekkel és termeléssel rendelkezik. A Közel-Kelet továbbra is megkerülhetetlen, de már nincs egyedül a pályán. És van még valaki, aki akaratlanul is segít kordában tartani az árakat: Kína.
Kínában az elektromos autók is fékezik az olajárat
A világ legnagyobb olajimportőrének kereslete már nem nő olyan ütemben, mint korábban. A Rystad Energy Reuters által idézett számításai szerint a harmadik negyedévben globálisan mintegy napi 3,5 millió hordónyi kereslet eshet ki a gyengébb fogyasztás miatt, ennek több mint fele Kínához köthető. Az ország gyors villamosítása, az elektromos autók terjedése és a petrolkémiai ipar gyengébb teljesítménye egyaránt kevesebb olajat kíván. Kína emellett hatalmas készletekkel rendelkezik, így nem kell minden hiányzó hordóért azonnal megjelennie a világpiacon.
Ez különös helyzetet teremtett. A Perzsa-öbölben rakéták repülnek, tankerek útvonala változik, Szaúd-Arábiában energetikai létesítmények égnek, a Közel-Kelet napi olajexportjából millió hordók hiányoznak – Sanghajban közben egy elektromos autó töltőre dugása apró, de több milliószor megismétlődő ellensúlyt jelent. A világ olajpiaca pillanatnyilag ilyen apró és nagy ellensúlyokból tartja magát.
A 100 dollár azonban nagyon közel van
A piac nyugalma ezért csalóka. A fizikai olajpiac feszes, a dízel esetében különösen magasak a felárak, és a nagy befektetési bankok sorra módosítják felfelé előrejelzéseiket. A Goldman Sachs kedden decemberre már 85 dolláros Brent-árat és 80 dolláros WTI-t vár, miközben a Reuters szerint a Morgan Stanley is emelte prognózisát. Ezek előretekintő, év végi és 2027-es prognózisok, miközben a napi piaci ár most ennél jóval magasabban, 100 dollár közelében jár.
A Goldman korábban arra is figyelmeztetett, hogy a hajózás elleni támadások további erősödése esetén 120 dollárig is felszaladhat a Brent. Ez már egészen más gazdasági világot jelentene: nemcsak az autósok éreznék meg a benzinkúton, hanem a fuvarozás, a repülés, a műanyagipar, a mezőgazdaság és végül szinte minden olyan termék ára, amelynek előállításához vagy szállításához energia kell.
A tőzsdék már idegesek
A keddi kereskedésben az olajpiaci feszültség már átterjedt a részvényekre is. Az európai STOXX 600 mintegy 0,4 százalékkal esett, miközben az energiacégek természetesen jobban teljesítettek. A magasabb olajár ugyanis egyszerre ajándék és büntetés: az olajtermelőknek több bevételt hoz, szinte mindenki másnak viszont magasabb költséget.
A kötvénypiac is figyel. A drágább energia ugyanis könnyen újra megemelheti az inflációt, éppen akkor, amikor a világ nagy jegybankjai azt próbálják eldönteni, mennyi mozgásterük maradt a kamatokkal. Ha a benzin, a dízel, a szállítás és az ipari energia ára ismét tartósan emelkedik, a jegybankárok számításai néhány hét alatt átíródhatnak. Az amerikai tízéves állampapír hozama kedden emelkedett, miközben a befektetők már a következő amerikai inflációs adatokat várják.
A 100 dollár ezért sokkal több egy szép kerek számnál. Pszichológiai határ a kereskedőknek, politikai határ a kormányoknak és fájdalomküszöb a gazdaságnak. Minél tovább időzik körülötte az olaj, annál nagyobb az esélye, hogy a drágulás lassan beszivárog a szállítási költségekbe, az inflációba és végül a hétköznapi árakba.
Egyelőre elképesztő mennyiségű tartalék dolgozik azon, hogy ez ne történjen meg: alternatív közel-keleti vezetékek, amerikai és kanadai kitermelés, kínai készletek, gyengébb kereslet és napi néhány millió hordó, amely még mindig átjut a veszélyes tengeri útvonalakon. Ezért áll a Brent 100 dollár környékén, és nem 120-on.
De hétmillió hordónyi kiesést naponta nem lehet észrevétlenül eltüntetni. A világgazdaság most tulajdonképpen időt vásárol magának – hordóról hordóra.
Forrás: Reuters, Saudi Aramco
