Jelentősen átalakulhat Magyarországon a különösen drága gyógyszeres kezelések állami finanszírozása. Egy törvénytervezetről szóló sajtóbeszámoló szerint az egyedi méltányossági támogatásoknál éves és teljes kezelési felső határt vezetnének be. Ez a jelenlegi számítások alapján évente közel 92 millió, egy beteg teljes terápiájára pedig mintegy 459 millió forintot jelentene. A változás elsősorban a ritka betegségekben, daganatos megbetegedésekben és más súlyos kórképekben szenvedőket érinthetné.
A Népszabadság birtokába került, 36 oldalas törvénytervezet alapján az egészségügyi tárca szigorúbb feltételekhez kötné a társadalombiztosítás által egyedi elbírálással finanszírozott gyógyszerek támogatását. A módosítás célja a rendkívül magas kezelési költségek korlátozása és annak biztosítása lenne, hogy az egészségbiztosító által kifizetett összegek arányban álljanak a gyógyszerektől várható egészségnyereséggel. A változtatások olyan betegeket is érinthetnek, akiknek a kezelése a szokásos, társadalombiztosítás által támogatott készítményekkel nem oldható meg megfelelően, ezért a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőhöz egyedi támogatási kérelmet nyújtanak be. Az így finanszírozott gyógyszerek között rendkívül költséges, esetenként több százmillió forintos terápiák is előfordulhatnak.
A tervezet szerint egy beteg gyógyszeres kezelésére évente legfeljebb az egy főre jutó bruttó hazai termék tízszeresének megfelelő támogatást lehetne fordítani, míg a teljes terápia esetében az egy főre jutó GDP ötvenszerese lenne a felső értékhatár. A 2025-ös gazdasági adatokból kiindulva ez évente megközelítőleg 92 millió, a teljes kezelési időszakra pedig mintegy 459 millió forintot jelentene. A javaslat nem rögzített forintösszeget határozna meg, hanem a gazdaság teljesítményéhez igazítaná a támogatási határokat, így azok a GDP változásával később módosulhatnának.
A korlátozás nem a gyógyszerek nyilvánosan meghirdetett árára, hanem az egészségbiztosító által ténylegesen kifizetett támogatásra vonatkozna. Ez különösen azoknál a készítményeknél jelentős különbség, amelyek esetében a gyártóval kötött megállapodás alapján az állam a listaárnál alacsonyabb összeget fizet. A tervezett felső határok ugyanakkor komoly következményekkel járhatnának azoknál a betegeknél, akiknek a terápiája a meghatározott keretnél többe kerül. A hosszú éveken keresztül alkalmazott kezeléseknél a teljes időtartamra megállapított korlát különösen fontos lenne, mert a több év alatt felhalmozódó támogatás akkor is elérhetné a felső határt, ha az éves kiadás önmagában nem haladná meg a megengedett összeget. A tervezet pontos kivételi és átmeneti rendelkezései azonban egyelőre nem ismertek, ezért nem állapítható meg, hogy minden ilyen esetben automatikusan megszűnne-e a további finanszírozás lehetősége.
A tervezett átalakítás nem kizárólag az állami támogatások összegét érintené. A gyógyszergyártóknak a jelenleginél nagyobb szerepet szánnának a költségek mérséklésében, és arra ösztönöznék őket, hogy készítményeik bekerüljenek a rendszeres társadalombiztosítási támogatásba. A Népszabadság beszámolója szerint a javaslat meghatározott esetekben legalább 50 százalékos árengedmény vállalását írná elő. Ennek alapját az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség érintett országaiban alkalmazott három legalacsonyabb termelői ár átlagából számítanák ki, az előírt gyártói befizetések figyelembevételével.
A szabályozás arra ösztönözné a gyártókat, hogy ne kizárólag egyedi kérelmeken keresztül tegyék hozzáférhetővé készítményeiket, hanem kezdeményezzék azok általános támogatási rendszerbe történő befogadását. Ebben az eljárásban a gyógyszerek terápiás eredményességét, költséghatékonyságát és várható költségvetési hatását is vizsgálják. A jelentősebb árengedmények lehetővé tehetnék, hogy egy eredetileg rendkívül drága kezelés tényleges állami támogatási igénye a tervezett felső határ alá csökkenjen.
A javaslat egy másik lényeges változtatása a kezelést végző egészségügyi intézményeket érintené. Amennyiben a gyógyszer gyártója nem kezdeményezi a rendszeres társadalombiztosítási befogadást, vagy nem vállalja az előírt árengedményt, a kezelőintézmény vezetőjének vagy gazdasági vezetőjének nyilatkoznia kellene arról, hogy szükség esetén biztosítja a jóváhagyott gyógyszertámogatás tíz százalékának megfelelő összeget. Egy 40 millió forintos kezelésnél ez négymillió forintos pénzügyi kötelezettségvállalást jelentene, a kórháznak azonban nem automatikusan kellene kifizetnie ezt az összeget. A tervezett rendszer szerint a tényleges hozzájárulás akkor válna szükségessé, ha az egészségbiztosító időarányos gyógyszertámogatási kiadásai meghaladnák az előirányzott keretet.
Ez a rendelkezés különösen érzékenyen érinthetné az eltérő pénzügyi helyzetű kórházakat. Előfordulhatna, hogy az egyik intézmény képes vállalni a szükséges fedezetet, míg egy másik nem, ami a betegek támogatási lehetőségeire is hatással lehetne. A sajtóban ismertetett javaslat alapján a pénzügyi kötelezettségvállalás hiánya akár a támogatási kérelem elutasításához is vezethetne. A változás ezért nemcsak az egészségbiztosító és a gyógyszergyártók közötti finanszírozási viszonyokat alakíthatná át, hanem a kezelést végző intézmények számára is új pénzügyi kockázatot jelenthetne.
A szigorítások mellett a tervezet a gyógyszerek rendszeres társadalombiztosítási befogadásának szabályait is módosítaná. Ez bizonyos készítményeknél felgyorsíthatná az állami támogatásról szóló döntéseket, és lehetőséget teremthetne arra, hogy a betegek hamarabb hozzáférjenek új vagy korábban nem támogatott terápiákhoz. Egyes gyógyszerek finanszírozását már azelőtt megkezdhetnék, hogy a készítmények véglegesen bekerülnének a támogatási rendszerbe. Ez különösen azokban az esetekben lehet fontos, amikor a kezelés megkezdésének időpontja jelentősen befolyásolhatja a beteg állapotát.
A tervezett szabályozás a gyógyszergyártók árengedményeivel és a készítmények szakmai eredményességének szigorúbb értékelésével az egészségbiztosítás forrásainak hatékonyabb felhasználását célozná. A korlátozások ugyanakkor felvetik annak veszélyét, hogy bizonyos súlyos betegségek kezelésénél az anyagi szempontok meghatározóbbá válhatnak az egyedi orvosi indokoltságnál. Különösen azoknál a ritka betegségeknél lehet ennek jelentősége, amelyekre kevés megfelelő kezelési lehetőség áll rendelkezésre, vagy amelyek gyógyszeres terápiája rendkívül magas költséggel jár.
A tervezet egyik legfontosabb tisztázatlan kérdése továbbra is az, hogy az új felső határok kizárólag a később megkezdett kezelésekre vonatkoznának-e, vagy a már folyamatban lévő terápiák finanszírozását is érinthetnék. Ez különösen a tartósan alkalmazott gyógyszerek esetében jelenthet bizonytalanságot, hiszen egy beteg kezelése több éven át is folytatódhat. A már megkezdett terápiák megszakításáról vagy támogatásuk automatikus megszűnéséről azonban jelenleg nincs ellenőrzött információ.
A Népszabadság október 25-i beszámolója szerint Kaló Zoltán, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő főigazgatója egy októberi szakmai konferencián arról beszélt, hogy a már megkezdett, egyedi méltányossági támogatással finanszírozott kezeléseket nem kívánják megszakítani. A nyilatkozat ugyanakkor önmagában nem jelent jogszabályi garanciát arra, hogy a későbbiekben valamennyi beteg változatlan feltételekkel folytathatja a terápiáját.
A lap kérdéseket intézett a NEAK-hoz és az egészségügyi irányításért felelős tárcához a tervezett korlátozások indokairól, az érintett betegek számáról és a már megkezdett kezelések jövőjéről, de beszámolója megjelenéséig nem érkezett válasz. A javaslat egyelőre nem elfogadott jogszabály, rendelkezései a további egyeztetések és a jogalkotási folyamat során még változhatnak. A jelenlegi támogatási jogosultságokat ezért a tervezet alapján nem lehet megszűntnek tekinteni.
