A dinoszauruszok korában nemcsak hatalmas tengeri hüllők, hanem óriási, polipszerű ragadozók is uralhatták az óceánokat. Egy új, a Science folyóiratban megjelent kutatás szerint a Nanaimoteuthis haggarti nevű ősi fejlábú akár 19 méteresre is megnőhetett, és a kor tengeri csúcsragadozói közé tartozhatott.
A kraken évszázadokon át a tengerészek rémtörténeteinek legendás szörnye volt: egy hatalmas, csápos lény, amely a mélyből támad. Most kutatók szerint a mítosznak lehetett egy nagyon is valószerű ősi megfelelője. Egy friss tanulmány alapján a késő kréta időszak tengereiben óriási, polipszerű ragadozók élhettek, amelyek méretükben és szerepükben is felvehették a versenyt a kor rettegett tengeri hüllőivel.
A kutatás középpontjában a Nanaimoteuthis haggarti áll, amelyet fosszilizálódott állkapocs-maradványok alapján vizsgáltak. A polipok és más puhatestű fejlábúak testének nagy része ritkán marad meg a fosszilis leletekben, ezért a kutatók számára különösen értékesek azok a keményebb részek, például az állkapocs, amelyek nyomot hagyhatnak a kőzetekben. A mostani elemzésben 27 fosszilis állkapcsot vizsgáltak Japánból és Kanada Vancouver-szigetének térségéből.
A leletek alapján a kutatók úgy becsülik, hogy ezek az állatok akár 7–19 méter hosszúra is megnőhettek. A legnagyobb példányok így a valaha ismert legnagyobb gerinctelen állatok közé tartozhattak, és méretük alapján akár a korabeli tengeri csúcsragadozókkal is versenyben lehettek. A fosszilis állkapcsokon erős kopásnyomokat találtak, ami arra utal, hogy az állatok kemény zsákmányt is képesek lehettek feldolgozni. A kutatók szerint ezek a nyomok arra engednek következtetni, hogy az óriási fejlábúak nem passzív óceáni lakók voltak, hanem aktív, erős harapású ragadozók, amelyek kagylókat, kemény vázas állatokat, sőt akár csontosabb zsákmányt is fogyaszthattak.
A felfedezés átírhatja azt a képet, amely szerint a kréta kori tengerek csúcsragadozói szinte kizárólag nagy testű gerincesek – például moszaszauruszok, plesioszauruszok és ősi cápák – voltak. A mostani tanulmány szerint a gerinctelenek között is lehettek olyan óriások, amelyek a tápláléklánc legfelső szintjén helyezkedtek el.
A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek: a puhatestű állatok fosszilis nyomai töredékesek, ezért a testméret és az életmód becslése még pontatlan. A leletek azonban így is jelentősek, mert ritka bepillantást engednek egy olyan ősi világba, amelyben nemcsak a dinoszauruszok és tengeri hüllők, hanem intelligens, erős és hatalmas fejlábú ragadozók is meghatározó szereplők lehettek. A „kraken” mítosz marad, de a tudomány rámutatott, hogy a Föld ősi tengereiben valóban élhettek olyan óriási csápos ragadozók, amelyekhez képest a legenda már nem is tűnik annyira túlzásnak.
