Nyolcvannégy különös égitest bújt meg évek óta a NASA Chandra röntgenobszervatóriumának archívumában. Rendkívül alacsony energiájú röntgensugárzást bocsátanak ki, miközben szokatlanul erős ultraibolya sugárzás kapcsolódik hozzájuk. A csillagászok hat galaxisban találták meg őket, és egyelőre azt sem tudják biztosan, milyen objektumok hozzák létre a jelenséget. A kutatók szerint egy eddig ismeretlen objektumosztály került elő – amely ráadásul két régi csillagászati rejtély megoldásában is szerepet játszhat.

Mustafa Muhibullah, az Alabamai Egyetem kutatója és munkatársai a Chandra nyilvános archívumát vizsgálták át. Olyan forrásokat kerestek, amelyek a legalacsonyabb röntgenenergia-tartományban még megjelentek a képeken, magasabb energiákon viszont eltűntek. Hat galaxisban összesen 84 ilyen forrást azonosítottak. Kettő spirálgalaxis: az Androméda-galaxis, vagyis M31, valamint az M101, a Szélkerék-galaxis. A másik négy elliptikus galaxis. A furcsa objektumok fiatal csillagokban gazdag területeken és öreg csillagpopulációk között egyaránt megjelentek. A kutatók „hypersoft X-ray sources”, vagyis hiperlágy röntgenforrások néven írják le őket.
Fekete lyuk? Neutroncsillag? Fehér törpe?
Egyelőre egyik lehetőséget sem sikerült kizárni. A legvalószínűbb magyarázat szerint kettős csillagrendszerekről lehet szó, amelyekben egy kompakt objektum – fekete lyuk, neutroncsillag vagy fehér törpe – anyagot szív el társcsillagától. Az elszakított anyag felhevül, mielőtt a kompakt objektumra zuhanna, és közben röntgensugárzást bocsát ki. Ilyen rendszereket már régóta ismernek a csillagászok. A mostani 84 forrás azonban nem illik szépen a megszokott képbe. Ultraibolya sugárzásuk jóval erősebb annál, amit az ismert rendszerektől várnának.
A Ia típusú szupernóvák különösen fontosak a csillagászatban. Fényességük miatt kozmikus távolságok mérésére használhatók, és éppen ezek vizsgálata segített annak felismerésében, hogy az univerzum tágulása gyorsul. A kutatók még mindig nem értik teljesen, milyen csillagrendszerekből lesznek ezek a robbanások.
Az egyik elképzelés szerint egy fehér törpe társcsillagától gyűjt anyagot, amíg el nem éri azt az állapotot, amelyben bekövetkezik a termonukleáris robbanás. Ha a most megtalált hiperlágy források között ilyen rendszerek vannak, a csillagászok végre a robbanás előtti állapotban is megtalálhatják a későbbi Ia szupernóvák egy részét.
És a másik rejtély: galaxisok csillagközi gázának ionizációját a forró, nagy tömegű csillagok önmagukban nem minden esetben magyarázzák meg. A 84 objektum rendkívül erős ultraibolya sugárzása hozzájárulhat ehhez a folyamathoz.
A természet szinte tökéletes álcát adott nekik. A gyenge energiájú röntgensugárzást eleve nehéz érzékelni. A hozzá kapcsolódó nagy energiájú ultraibolya fényt pedig a csillagközi hidrogén és hélium könnyen elnyeli. A kutatócsoport olyan tartományban kezdett keresni, amely korábban gyakorlatilag a távcsövek egyik vakfoltja volt.
Forrás: Nature Astronomy
