Új szakértői számítás készült a Paksi Atomerőmű nyári visszaterhelésének és blokkleállásainak gazdasági hatásáról. Felsmann Balázs és Mezősi András, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont kutatói szerint a kieső paksi termelés pótlásának többletköltsége a vizsgált időszakban mintegy 37,4 milliárd forint lehetett. Volt olyan nap, amikor a becsült napi többletköltség meghaladta a kétmilliárd forintot. A 37,4 milliárdos összeg nem az MVM által közölt hivatalos veszteség, hanem a tényleges termelési adatok, a villamosenergia-piaci árak és a paksi termelés becsült költsége alapján készült szakértői számítás.
A nyár egyik legsúlyosabb magyar energetikai helyzete bontakozott ki július végén a Dunán. A tartós aszály és a rendkívül alacsony vízállás miatt a Paksi Atomerőmű blokkjainak teljesítményét egymás után kellett visszavenni, majd több termelőegységet le is állítottak.
Az MVM Paksi Atomerőmű július 27-én jelentette be, hogy a Duna vízállása Paksnál mínusz 106 centiméterre süllyedt, megdöntve az addigi negatív rekordot. Az 1-es blokk teljesítményét még aznap este 254 megawattal csökkentették. A helyzet ezután gyorsan romlott. Július 29-én a Duna már mínusz 118 centiméteren állt, ezért megkezdték a 3-as blokk leállítását. Július 30-án az erőmű már arra figyelmeztetett, hogy 24–72 órán belül akár a teljes villamosenergia-termelés megszűnésére is fel kell készülni.
Egymás után estek ki a blokkok
Az MVM közleményei alapján július végén és augusztus elején gyors egymásutánban csökkent Paks termelése.
A teljes termelés megszűnésére végül nem került sor: a Duna vízszintjének átmeneti emelkedése lehetővé tette, hogy augusztus 10-én megkezdjék a 2-es blokk fokozatos felterhelését.
37,4 milliárd forintra becsülték a többletköltséget
A gazdasági következményeket Felsmann Balázs és Mezősi András, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont energetikai szakértői vizsgálták meg. A számítás lényege, hogy amikor Paks nem tudta megtermelni a megszokott mennyiségű olcsó nukleáris villamos energiát, ezt az energiamennyiséget a rendszernek más forrásból kellett biztosítania. Ez történhetett belföldi erőművekből vagy importból, az adott órák nagykereskedelmi piaci árai mellett. A szakértők a paksi termelés kiesését, az erőmű becsült termelési költségét és a villamosenergia-piaci árakat vetették össze. Számításuk szerint a teljes vizsgált időszak többletköltsége mintegy 37,4 milliárd forint lehetett. Egyes napokon a különbség különösen nagy volt: volt olyan nap, amikor a napi becsült veszteség meghaladta a kétmilliárd forintot.
Paks olcsón termel, ezért különösen drága a kiesése
A számítás egyik kulcsa Paks rendkívül alacsony termelési költsége. Egy atomerőműnél a beruházás rendkívül tőkeigényes, a már működő blokkok villamosenergia-termelésének közvetlen költsége azonban alacsony. A kutatói számítás a paksi termelés költségét nagyságrendileg 14 forint/kilowattóra körüli értékkel vette figyelembe. Ezzel szemben a nagykereskedelmi villamosenergia-piacon egy-egy kritikus órában ennek többszörösébe kerülhet az áram. Minél magasabb az aktuális piaci ár, annál nagyobb pénzügyi hátrányt okoz, ha a mintegy 2000 megawatt névleges teljesítményű Paksi Atomerőmű termelésének jelentős része kiesik. A különbséget tovább növelheti, ha a kieső energiát importból kell beszerezni.
Magyarország áramtermelésének közel felét adja Paks
Az MVM adatai szerint a Paksi Atomerőmű körülbelül 2000 megawatt beépített teljesítménnyel rendelkezik, és normál működés mellett Magyarország villamosenergia-termelésének közel felét biztosítja.
Amikor több paksi blokk egyszerre esett ki, több mint ezer megawattnyi stabil hazai termelést kellett más forrásokkal helyettesíteni. Az MVM augusztus elején már arra kérte a lakosságot, hogy különösen a 17 és 22 óra közötti esti csúcsidőszakban csökkentse villamosenergia-fogyasztását. Az erőmű közlése szerint erre az ország energiaellátásának stabilitása érdekében volt szükség.
Nem vízhiány, hanem a vízkivétel műszaki határa okozta a kritikus helyzetet
A nyári eseményeknék nem „elfogyott a víz” a Dunából. Az MVM július 30-i részletes tájékoztatása szerint a rendkívül alacsony vízállás mellett is elegendő vízmennyiség lett volna a reaktorok hűtésére. A problémát az okozta, hogy a hűtővíz biztosításához szükséges szivattyúk szívócsonkjai a rendkívüli vízállás mellett már túl magasan helyezkedtek el. Normál üzemben a négy blokk működéséhez másodpercenként körülbelül 100 köbméter vízre van szükség. A leállított blokkok biztonságos hűtéséhez ugyanakkor jóval kevesebb, négy blokkra összesen legfeljebb 2,5 köbméter/másodperc szükséges. Az MVM ezért szükség esetére az Országos Vízügyi Főigazgatósággal együttműködve úgynevezett Pajtás szivattyúkat is készenlétbe helyezett.
Az Országos Atomenergia Hivatal a teljes folyamat alatt hangsúlyozta, hogy a leterhelések és leállítások nem veszélyeztették a nukleáris biztonságot.
Fenékküszöb is kellett a blokkok újraindításához
A kritikus időszak után a Duna vízszintje lassan emelkedni kezdett, emellett műszaki beavatkozásra is sor került. Az MVM augusztus 22-én arról számolt be, hogy a vízszint emelkedése és a fenékküszöb építésének hatása már lehetővé tette a korábban leállított blokkok fokozatos visszaindítását.
Augusztus 22-én 23 órakor a 3-as blokk egyik turbinagenerátorát hálózatra kapcsolták.
Augusztus 23-án az 1-es blokk ismét elérte a névleges teljesítményt, augusztus 24-én pedig a 3-as blokk is újra teljes kapacitással termelt.
Az erőmű augusztus végére fokozatosan visszatért a normál üzemhez.
A Duna új kockázatot jelent Paks számára
A mostani eset azért is figyelemre méltó, mert Paks működését korábban elsősorban a magas dunai vízhőmérséklet veszélyeztette nyári időszakokban. A hűtővíz visszabocsátására környezetvédelmi korlátok vonatkoznak, ezért nagy melegben korábban is előfordult teljesítménycsökkentés. 2026 nyarán azonban már a folyó extrém alacsony vízszintje is közvetlen termelési korláttá vált.
Az MVM maga is elismerte, hogy az állandósuló szélsőségesen alacsony vízállás további fejlesztéseket tesz szükségessé. A társaság közlése szerint már megkezdődött annak műszaki kezelése, hogy a hűtővíz szivattyúzására szolgáló rendszer a jövőben a mostaninál alacsonyabb vízszint mellett is működőképes legyen.
Forrás: REKK, MFOR
