Különleges római kori magánfürdőt tártak fel a régészek a kelet-szerbiai Vrelo–Šarkamen lelőhelyen. A mintegy 1700 éves fürdőt egy császári palota monumentális saroktornyának legalsó szintjén alakították ki, benne három medencével, fűtőrendszerrel és gőzfürdővel. A kutatók egyelőre nem ismernek más, közvetlenül összehasonlítható példát erre az építészeti megoldásra a Római Birodalom területéről.
A Belgrádi Régészeti Intézet és a negotini Krajina Múzeum régészei a Vrelo–Šarkamen késő római császári komplexum délnyugati saroktornyának feltárása közben bukkantak a magánfürdőre. A helyiség a torony legalsó szintjén húzódott, miközben kívülről az építmény a palota erődítésének monumentális részeként látszott.
A lelőhelyet Maximinus Daia római császár rezidenciájával hozzák kapcsolatba. A 3. század végén és a 4. század elején épült erődített palota a tetrarchia korának egyik jelentős balkáni császári együttese volt. A Vrelo–Šarkamen Negotin közelében, Kelet-Szerbiában fekszik, nem messze a mai szerb–román–bolgár térségtől.
A most feltárt balneum két alapvető részre oszlott. Az egyikben maga a fürdőzés zajlott, a másik a technikai kiszolgálást biztosította: itt működtek azok a tüzelőberendezések, amelyekkel a vizet és a helyiségeket fűtötték. A régészek három medence maradványait, fűtőberendezéseket, padló- és falfűtés nyomait, valamint egy sudatorium, vagyis forró gőz- és izzasztóhelyiség maradványait azonosították.
A műszaki rendszer több részlete is fennmaradt. Előkerültek a római hipokausztos fűtéshez tartozó szerkezetek, a kemencék és a fürdőkádak maradványai, valamint egy olyan építészeti nyom is, amelyet a kutatók egy római réz vízmelegítő kazán alapjához kapcsolnak. A rendszer lehetővé tette, hogy a padló és a falak is felmelegedjenek, miközben a fürdő különböző részeiben megfelelő hőmérsékletű vizet biztosítottak.
A fürdő elhelyezkedése lepte meg leginkább a kutatókat. A római magánfürdők helyiségeit rendszerint egymáshoz kapcsolódó, hosszanti rendszerben építették meg, hogy a fürdőző fokozatosan haladhasson a hidegebb helyiségektől a melegebbek felé. Šarkamennél ehelyett egy monumentális torony belsejében alakították ki a fürdőt.
Az eddigi rekonstrukció szerint a fürdőző rész fölött kupolás boltozat emelkedhetett, amelyet hat ablak tört át. A különleges szerkezet komoly statikai és építészeti tudást igényelt, miközben a torony más funkciókat is elláthatott a császári rezidencián belül.
A lelőhely már korábban is rendkívüli leleteket adott. 1996-ban a közeli császári mauzóleumban egy elhamvasztott magas rangú nő – a kutatók szerint a császár anyjának – sírját találták meg, benne különleges arany ékszerekkel. A leletegyüttes ma a Szerb Nemzeti Múzeum gyűjteményének része.
A régészeti kutatások azóta több szakaszban folytatódtak. A 2026-os ásatási idényben a szakemberek kifejezetten a palota monumentális délnyugati tornyának feltárására összpontosítottak. A szerb kulturális minisztérium további támogatást biztosított a munkák folytatására, miután a nyári ásatások során olyan új építészeti maradványok kerültek elő, amelyek teljes feltárására az eredeti program már nem adott volna lehetőséget. A magánfürdő kutatása még nem fejeződött be. A régészek többek között azt próbálják tisztázni, hogyan lehetett megközelíteni a torony mélyén kialakított helyiségeket, miként kapcsolódtak egymáshoz a fürdő különböző részei, és pontosan kik használhatták azokat.
