Véget ért a „Ne féljetek! 2.0” kormányellenes demonstráció szombat este a budapesti Kossuth Lajos téren. A rendezvényen több százan hallgatták a felszólalókat, akik a Tisza-kormány döntései mellett a közélet állapotáról, Gulyás István M5-ös eltávolításáról, a jobboldal belső konfliktusairól és az összefogás szükségességéről is beszéltek. Huth Gergely „valódi elszámoltatást” sürgetett, Ábrahám Róbert pedig azt mondta: most nem az ünneplés, hanem „az alázat és a munka ideje” van.
A résztvevők számáról hivatalos adatot nem közöltek. A demonstráció kezdetén néhány százan álltak a Parlament előtt, később további résztvevők érkeztek, a különböző helyszíni becslések alapján a rendezvényen összességében több százan lehettek. A teljes Kossuth tér nem telt meg, a közönség elsősorban a színpad előtti területen gyűlt össze.
A KözTér és több jobboldali közéleti szereplő által szervezett eseményt eredetileg demonstráció és nyitott közösségi rendezvény keverékeként hirdették meg. A színpadon újságírók, civil szervezetek képviselői, önkormányzati politikusok és előzetesen jelentkező civilek váltották egymást. A felszólalások témái különböztek, de az este során egyre hangsúlyosabban jelent meg a jobboldal újjászervezésének és a belső konfliktusok lezárásának igénye.
Gulyás István ügye már a rendezvény elején előkerült
Renge Zsolt nyitóbeszédében a Tisza-kormány elmúlt hónapjait bírálta, majd Gulyás István eltávolításáról beszélt. Azt mondta, a demonstrációval a volt M5-ös csatornaigazgató és minden olyan újságíró mellett is kiállnak, akit munkája miatt atrocitás ér. A tömeg erre „Nem hagyjuk!” skandálással reagált.
Dezse-Zelenka Dóra a politikai közbeszéd eldurvulásáról beszélt. Szerinte Magyar Péter politikája egymás ellen fordítja a magyarokat, ezzel szemben a személyes kapcsolatok erősítését és a józan hang visszahozását sürgette.
Szabó László, Újbuda önkormányzati képviselője egy demokratikusan működő Magyarország szükségességét hangsúlyozta. Mónus Benjámin, a Jövőépítő Fiatalok alapítója arról beszélt, hogy olyan országot szeretne, ahol az emberek képesek meghallgatni egymást, a politikai szélsőségeket pedig zsákutcának nevezte.
Dezse Balázs elsősorban a kormány energia- és közműpolitikáját támadta, és arról beszélt, attól tart, hogy a politikai szembenállás a mindennapi életben is egyre erősebben jelenik majd meg.
Huth Gergely az elmúlt napok politikai és közéleti ügyeit sorolta: szóba hozta Gulyás István eltávolítását, a közmédia körüli vitákat, az Alkotmánybíróságot, a Zsolti bácsi-ügyet, valamint több, a Tisza-kormányhoz kapcsolódó döntést. Beszéde végén a nemzeti oldal összefogását sürgette.
„Az egyik nap a közmédia egyik legismertebb műsorvezetőjét, Gulyás Istvánt lökdösik ki a munkahelyéről egy 444-es feljelentés miatt. Nem felejtjük el.”
„Eljön a revans ideje, hamarabb, mint gondolnák. […] Eljön a valódi elszámoltatás.”
„Mi nem ülünk fel a provokációnak, nem hagyjuk, hogy polgárháborút szítsanak ellenünk, de tétlenek sem maradunk többé. Kapaszkodjunk össze, és tegyük újra győztessé a nemzeti oldalt!”
– mondta Huth Gergely.
Skrabski Fruzsina rövid felszólalásában azt mondta, szerinte a választók áprilisban a békére szavaztak. Arról is beszélt, hogy tiszás ismerőseit is meghívta a demonstrációra, de végül nem jöttek el.
Ábrahám Róbert a jobboldal belső konfliktusairól beszélt, és úgy vélte, sokkal több ember állhatna a Kossuth téren, ha a nemzeti oldal szereplői között kevesebb lenne a vita. Külön kitért a határon túli magyarokra is: azt mondta, az utóbbi időben tiszás influenszerek „módszeresen elkezdték támadni a székelyeket”, és szerinte megpróbálják elszakítani őket az anyaországtól és a magyar nemzeti közösségtől. Arra figyelmeztetett, hogy ha a határon túli magyar közösségeket sikerül egymással vagy Magyarországgal szembefordítani, annak súlyos következményei lehetnek. Beszédében ezért a korábbi sérelmek helyett összefogást és a határon túli magyarok melletti határozott kiállást sürgette.
„Ez nem a gyűlölet útja, ez az alázat útja, a szembenézés útja. […] Nézzék meg ezt a teret! Azt gondolják, nincs ebben az országban százszor ennyi jobboldali ember, akinek ma itt kellene állni?”
„Soha korábban nem volt akkora szükség, hogy kiálljunk […] az országhatárokon túli nemzettársainkért, mint manapság. Tehát a saját bajunk mellett figyeljünk oda erre is.”
„Az utóbbi időben módszeresen elkezdték támadni a székelyeket a tiszás influenszerek, és próbálják […] elszakítani őket a nemzettől. Ha ők elszakadnak az anyaországtól és egymás ellen fordulnak, az nekik a végüket jelenti.”
„Soha korábban nem volt akkora szükség, hogy kiálljunk […] az országhatárokon túli nemzettársainkért, mint manapság.”
„Azt gondolom, hogy ez nem az ünnep ideje. Azt gondolom, hogy a nemzetem megszállás alatt, a hitem támadás alatt van, és atyáink öröksége felszámolás alatt van. Ez az alázat és a munka ideje. Majd ünneplünk akkor, amikor ezen túl vagyunk.”
– mondta Ábrahám Róbert.
Ábrahám azt is jelezte, hogy a rendezvény végére meghirdetett zenés programban nem vesz részt. Szerinte a jelenlegi helyzetben nem az ünneplésnek, hanem az építkezésnek és a munkának van ideje.
A jobboldali összefogás lett az este egyik visszatérő témája
Teleki Béla, a CitizenGO magyarországi vezetője a Tisza-kormány első száz napját bírálta, majd arról beszélt, hogy széles civil összefogásra és a nemzeti közösség újraszervezésére van szükség.
Horváth Tamás, a Magyar Jelen főszerkesztője a Bűnvadászok ügyét hozta szóba, amire a közönség „Bűnvadászok!” skandálással reagált. Horváth azt mondta, kész együttműködni mindenkivel, aki az „Isten, haza, család” értékrendjével azonosul, a nézetkülönbségeket pedig párbeszéddel kell rendezni.
Tóth Elizabeth, a Dobbanjon Mozgalom alapítója szintén azt hangsúlyozta, hogy a jobboldalon sem ért mindenki mindenben egyet, de a közös célok érdekében félre kell tenni a régi sérelmeket és meg kell találni a közös nevezőt.
A rendezvény sajátossága volt, hogy nem csak ismert közéleti szereplők kaptak szót: a szervezők előzetesen civilek jelentkezését is várták, és közülük többen a Kossuth téri színpadon mondhatták el gondolataikat.
Kurucz Dániel, a KözTér alapítója a rendezvény végén Magyar Péter vezetői szerepét bírálta, ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a jobboldal nem építheti saját jövőjét gyűlöletre. Beszédében a közösség újjáépítését és a politikai indulatok meghaladását sürgette.
„Ne féljetek, mert úgy nem fognak tisztelni! Ha sokan vagyunk és látják, hogy sokan vagyunk, akkor meg fognak rettenni attól, hogy tovább gyalázzák azt a közösséget, amely nem tudja támogatni a magyar kormányt.”
„De véget kell vetnünk a gyűlölködésnek […] Nem beszélhetünk és nem bánhatunk így tovább egymással, akkor sem, ha a kormány kővel dob meg. Nekünk jobbnak kell lennünk.”
– fogalmazott Kurucz Dániel.
A teljes demonstráció visszanézhető
A „Ne féljetek! 2.0” teljes élő közvetítése az alábbi videóban visszanézhető.
Tiltakozásból szerveződés
A „Ne féljetek! 2.0” a Tisza-kormány elleni demonstrációként indult, az este során azonban egyre nagyobb hangsúlyt kapott az is, hogyan szervezheti újra magát a választás után ellenzékbe került jobboldal. Több felszólaló beszélt a belső vitákról, a régi sérelmek félretételéről, a civilek bevonásáról és arról, hogyan lehet ismét szélesebb közösséget építeni.
A megszólalók hangneme és politikai megközelítése eltért, de egy pontban szinte minden felszólalás találkozott: élesen bírálták Magyar Pétert és a Tisza-kormányt. Többen önkényről, megfélemlítésről, politikai leszámolásról és a közélet szétzilálásáról beszéltek, miközben visszatérő üzenet volt az is, hogy a jobboldalnak újjá kell szerveznie saját közösségeit, rendeznie kell belső konfliktusait és erősebb együttműködést kell kialakítania.
