Húsz, több százezer éve élt emberelőd fogait vizsgálták meg kutatók egy dél-afrikai barlangrendszerből, és egyiküknél sem találták meg a férfi nemre utaló fehérjemarkert. Tizenkilenc egyedet több mint 95 százalékos bizonyossággal nőiként azonosítottak, a huszadik eredménye pedig ugyancsak női besorolással volt összeegyeztethető. A felfedezés azért különösen zavarba ejtő, mert ha a két biológiai nem azonos arányban fordult elő a populációban, annak esélye, hogy véletlenül húsz női egyed kerüljön egymás után a mintába, nagyjából egymillió az egyhez.
A történet a Dél-Afrikában található Rising Star-barlangrendszerben kezdődött. Innen kerültek elő 2013-tól a Homo naledi nevű, mára kihalt emberrokon maradványai. A faj körülbelül 335–241 ezer évvel ezelőtt élt, vagyis abban az időszakban, amikor Afrikában már a korai Homo sapiens is megjelent. A Homo naledi anatómiai felépítése különös elegyet mutatott: egyes tulajdonságai kifejezetten ősi jellegűek voltak, miközben más testrészei meglepően emberies vonásokat hordoztak.
A mostani vizsgálatban a kutatók 23 fog zománcából nyertek ki fehérjetöredékeket, amelyek legalább húsz különböző egyedhez tartoztak. A módszer egyik kulcsa az amelogenin nevű fehérje. Ennek egyik változatát az X kromoszóma, egy másikat, az AMELY-t a Y kromoszóma kódolja. Ha az utóbbi egy ősi fogzománcban kimutatható, az erős bizonyíték arra, hogy az egyed biológiailag férfi volt. A húsz vizsgált Homo naledi között azonban egyetlen ilyen markert sem sikerült kimutatni.
Már korábban is feltűnt, hogy valami furcsa
A Rising Starból előkerült csontok egyik régi rejtélye éppen az volt, hogy az egyedek között feltűnően kevés anatómiai különbség mutatkozott. Egy olyan fosszilis mintában, amelyben férfiak és nők, fiatalok és idősebbek egyaránt vannak, általában nagyobb méret- és formabeli változatosságra számítanának a kutatók.
A mostani fehérjeelemzés egészen más lehetőséget vet fel: talán azért tűntek ennyire hasonlónak, mert a vizsgált egyedek valóban ugyanahhoz a biológiai nemhez tartoztak. A Cell folyóiratban megjelent tanulmány szerint tizenkilenc esetben 95 százalék fölötti volt a női besorolás valószínűsége, és a huszadiknál sem jelent meg férfi marker.
Innen azonban kezd igazán érdekessé válni a történet.
Hol vannak a férfiak?
Ha valóban női egyedek kerültek a barlangrendszernek ezekre a részeire, felmerül a kérdés, hogy miért. A tanulmány szerzői szerint az egyik lehetséges magyarázat valamiféle nemhez kötődő halotti gyakorlat lehetett. Vagyis elképzelhető, hogy a női egyedek maradványai valamilyen társadalmi vagy kulturális ok miatt kerültek ugyanabba a barlangrendszerbe.
Ez azonban egyelőre hipotézis, nem bizonyított tény. Maga a fehérjeelemzés azt bizonyítja nagyon erősen, hogy a megvizsgált mintában nem találtak férfi markert. Azt már nem tudja megmondani, miért alakult így a minta, és önmagában azt sem bizonyítja, hogy tudatos, kizárólag nők számára fenntartott temetkezési helyről volt szó.
Ráadásul létezik egy másik, bár a kutatók szerint kevésbé valószínű magyarázat is. Elképzelhető, hogy a Homo naledi Y kromoszómájáról hiányzott vagy működésképtelenné vált az AMELY gén, ezért férfi egyedek esetében sem jelent volna meg az általuk keresett marker. Ilyen génhiány ritkán mai férfiaknál, sőt egy neandervölgyi férfi genetikai anyagában is előfordult már. A szerzők ezért ezt a lehetőséget sem zárták ki.
Egy apró fogdarab több százezer éves társadalmakról mesélhet
A felfedezés jelentősége messze túlmutat azon, hogy sikerült meghatározni húsz ősi egyed biológiai nemét. Ha további vizsgálatok is azt mutatják, hogy a Rising Star maradványai erősen női túlsúlyt mutatnak, akkor magyarázatot kell találni arra, hogyan jöhetett létre ez a rendkívül szokatlan válogatódás.
Lehetett természetes folyamat, lehetett a Homo naledi biológiájának egy ma még ismeretlen sajátossága, de akár az is elképzelhető, hogy egy több százezer évvel ezelőtti közösség tudatos viselkedésének nyomát látjuk.
Egyelőre tehát nem tudjuk, hol vannak a férfiak.
Azt viszont már tudjuk, hogy a húsz megvizsgált Homo naledi között egyetlenegynél sem találták meg őket jelző fehérjét. És néha egy ilyen hiány többet mond el a múltról, mint egy újonnan megtalált csont.
