Ukrajna saját fejlesztésű Flamingo cirkálórakétákkal támadta meg az orosz űr- és rakétaipar egyik legfontosabb létesítményét Szamarában. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerint találat érte a Progressz rakéta- és űrközpontot, miközben az ukrán erők a Nyizsnyij Novgorod-i területen fekvő Szavaszlejka katonai repülőterét is támadták. Utóbbi azért kiemelt célpont, mert az ukrán hadsereg szerint innen is üzemelnek a Kinzsal hiperszonikus rakéták hordozására alkalmas MiG–31K repülőgépek. A támadás újabb jele annak, hogy Kijev egyre mélyebben fekvő orosz hadiipari és katonai létesítményeket próbál elérni saját fejlesztésű fegyverekkel.
Az augusztus 15-re virradó éjszaka végrehajtott csapás egyik legfontosabb célpontja Szamara volt, mintegy 900 kilométerre az ukrán határtól. Zelenszkij személyesen erősítette meg, hogy a Progressz rakéta- és űrközpont ellen Flamingo rakétákat vetettek be.
Az orosz fél sem tagadta, hogy nagyszabású támadás érte a térséget. Szamara helyi vezetése „masszív rakétatámadásról” számolt be, amely ellen működésbe lépett az orosz légvédelem. Az orosz közlések szerint ipari létesítményekben károk keletkeztek, és sérülteket is elláttak, a károk teljes nagyságáról azonban nem közöltek részletes adatokat.
Progressz rakéta- és űrközpont
Ez az orosz állami űripari rendszer, a Roszkoszmosz egyik kulcsfontosságú vállalata. A szamarai létesítmény története a szovjet űrprogramig nyúlik vissza, és szorosan összekapcsolódik a Szojuz hordozórakéta-családdal.
A Progressz gyártja a Szojuz–2 hordozórakétákat, amelyeket Oroszország katonai és polgári műholdak pályára állítására egyaránt használ. Emiatt a központ stratégiai jelentősége jóval nagyobb egy hagyományos ipari üzeménél: az orosz űrprogram, a műholdas képességek és közvetetten a katonai infrastruktúra működéséhez is kapcsolódik.
Ukrajna az elmúlt időszakban következetesen olyan célpontokat próbál támadni Oroszország mélyén, amelyek nem közvetlenül a fronton helyezkednek el, de hozzájárulnak Moszkva háborús képességeinek fenntartásához. Korábban olajfinomítók, üzemanyagraktárak, repülőgépgyárak és katonai repülőterek kerültek célkeresztbe, a Progressz elleni támadás ezt a stratégiát viszi tovább az orosz rakéta- és űripar irányába.
Mi a Flamingo?
A Flamingo Ukrajna saját fejlesztésű, nagy hatótávolságú cirkálórakétája. Kijev számára az ilyen fegyverek politikai szempontból is különösen fontosak, mert használatuk nem függ olyan mértékben a nyugati szövetségesek engedélyeitől, mint az átadott amerikai vagy európai nagy hatótávolságú rendszereké.
Ukrajna a háború kezdete óta jelentős erőforrásokat fordít saját drón- és rakétaprogramjának fejlesztésére. Ennek egyik célja éppen az, hogy az orosz hátországban lévő katonai, energetikai és hadiipari objektumokat akkor is képes legyen támadni, ha a nyugati fegyverek alkalmazására politikai vagy technikai korlátozások vonatkoznak.
A Flamingo tényleges teljesítményének számos részlete továbbra sem nyilvános, és az ukrán fél által közölt képességek egy része sem ellenőrizhető függetlenül. A szamarai csapás azonban – amennyiben a fegyver alkalmazását és célba jutását a későbbi vizsgálatok is megerősítik – fontos bizonyítéka lehet annak, hogy az ukrán rakétaprogram már mélyen az orosz hátországban lévő célpontok ellen is használható.
Szavaszlejka: a Kinzsalok egyik bázisa
Ugyanezen támadássorozatban az ukrán erők a Szavaszlejka katonai repülőteret is célba vették. Az ukrán vezérkar közvetlen találatokról és a bázis területén keletkezett tűzről számolt be.A létesítmény azért különösen fontos, mert az ukrán hadsereg szerint MiG–31K repülőgépek állomásoznak vagy működnek innen. Ezek a gépek képesek a H–47M2 Kinzsal hiperszonikus ballisztikus rakéta hordozására.
A Kinzsal az ukrajnai háború egyik legveszélyesebb orosz fegyvere. Nagy sebessége és repülési profilja miatt elfogása komoly feladatot jelent a légvédelem számára, bár az amerikai Patriot rendszerekkel Ukrajna már több alkalommal jelentett sikeres Kinzsal-elfogást. Éppen ezért Kijev számára nemcsak maguknak a rakétáknak, hanem az azokat hordozó repülőgépeknek és az ezek működését biztosító repülőtereknek a támadása is stratégiai jelentőségű.
Az ukrán hadműveletek súlypontja egyre inkább kiterjed az orosz hátország stratégiai létesítményeire is. Kijev nemcsak a front közvetlen közelében próbál nyomást gyakorolni az orosz erőkre, hanem olyan célpontokat is támad, amelyek az utánpótlást, a hadiipari termelést, a katonai repülést vagy az energiaellátást szolgálják. Ezzel Ukrajna azt igyekszik elérni, hogy Oroszország számára a háború fenntartása a frontvonaltól távolabb is egyre költségesebb és nehezebb legyen. A stratégia ugyanakkor növeli az eszkaláció veszélyét: Moszkva a mélységi csapásokat rendszeresen a konfliktus kiszélesítésének bizonyítékaként értékeli, míg Kijev önvédelmi jogára hivatkozik, és azt hangsúlyozza, hogy a háborút közvetlenül kiszolgáló katonai célpontok támadhatók.
Ugyanakkor ha Ukrajna saját gyártású fegyverekkel rendszeresen képes lesz 800–1000 kilométeres vagy még nagyobb távolságban fekvő stratégiai célpontokat elérni, az hosszabb távon az egész háború katonai földrajzát megváltoztathatja.
Forrás: ukrán elnöki közlések l AP
