Négy pontban állapodott meg Donald Trump, Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping a csütörtöki, történelmi kínai csúcstalálkozón. A három nagyhatalom vezetője az ENSZ reformjáról, az energiaellátás stabilizálásáról, a nemzetközi büntetőbíráskodás korlátairól és a nukleáris háború veszélyének csökkentéséről adott ki közös nyilatkozatot. A dokumentumból azonban két olyan kérdés is hiányzik, amely a tárgyalások előtt a nemzetközi figyelem középpontjában állt: az ukrajnai háború és az iráni konfliktus. Különösen figyelemre méltó a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos állásfoglalás, hiszen az intézmény éppen Vlagyimir Putyin ellen adott ki nemzetközi elfogatóparancsot.

Történelmi találkozó, négy pontból álló közös dokumentum, de egyelőre sem ukrajnai béketerv, sem nukleáris leszerelési megállapodás. Ez a csütörtöki sencseni csúcstalálkozó legfontosabb mérlege, miután Donald Trump amerikai, Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök lezárta első háromoldalú egyeztetését. A tárgyalást követően Kína és Oroszország nyilvánosságra hozta a „Nyilatkozat a béke felé” című dokumentumot, amely később a Fehér Ház hivatalos honlapján is megjelent.
A közös állásfoglalás különösen azért jelentős, mert a három ország között az elmúlt években számos területen kiéleződtek az ellentétek. Washington, Moszkva és Peking a nemzetközi biztonság, a világgazdaság és a katonai erőegyensúly meghatározó szereplői, most mégis olyan kérdésekben sikerült közös szöveget elfogadniuk, amelyekben legalább a megfogalmazott alapelvek szintjén egyetértés mutatkozik. A dokumentumot olvasva azonban feltűnő, hogy az általános diplomáciai vállalások mellett egyetlen konkrét háború lezárására sem fogalmaztak meg közös tervet. A három elnök a békéről beszélt, miközben az ukrajnai és az iráni konfliktus ügyében továbbra is alapvető érdekellentétek választják el egymástól a résztvevőket.
A közös nyilatkozat első pontja az Egyesült Nemzetek Szervezetének reformjáról szól. Az Egyesült Államok, Oroszország és Kína az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaiként vállalták, hogy támogatják a világszervezet működésének átalakítását annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjon válaszolni a nemzetközi kihívásokra, és jobban érvényesülhessen eredeti feladata, a béke és a biztonság fenntartása. A megfogalmazás diplomáciai szempontból figyelemre méltó, hiszen a három állam az ENSZ Biztonsági Tanácsának vétójoggal rendelkező tagja. A testület működését éppen a nagyhatalmak közötti ellentétek bénítják meg rendszeresen, különösen akkor, amikor valamelyik állandó tag közvetlenül érintett egy nemzetközi konfliktusban. A dokumentumból ugyanakkor nem derül ki, milyen reformokat kívánnak megvalósítani, érintenék-e a vétójog rendszerét, vagy milyen határidőkkel képzelik el az átalakítást. A három vezető tehát egyelőre a változtatás szükségességében értett egyet, annak konkrét tartalmát nem ismertették.





Több üzemanyagot ígérnek – az energiapiac is a megállapodás része
A második pont a világgazdaság szempontjából különösen fontos. Washington, Moszkva és Peking közösen jelezte, hogy növelni kívánják a finomított kőolajtermékek termelését és kínálatát, valamennyi ország javára. Emellett megerősítették a stabil energiaellátás és a kiszámítható energiaszállítás fontosságát. Az időzítés nem véletlen. Az iráni háború következtében kialakult közel-keleti bizonytalanság, valamint a Hormuzi-szoros hajóforgalmát érintő zavarok komoly nyomást helyeztek a nemzetközi energiapiacokra. Trump már a Hszi Csin-pinggel folytatott külön egyeztetésén is hangsúlyozta, hogy mindkét ország érdeke a térség olajszállításainak biztosítása.
A közös vállalás ugyanakkor nem tartalmaz konkrét termelési mennyiségeket, ütemtervet vagy olyan mechanizmust, amelyből megállapítható lenne, mikor és milyen mértékben növekedhet a világpiaci kínálat. Az energiaellátás stabilizálásának szándéka fontos politikai üzenet, de ebből egyelőre nem következik automatikusan az üzemanyagárak csökkenése. Magyarország és Európa számára a fejlemény különösen érdekes, hiszen az olaj világpiaci árának alakulása, az orosz energiaszállítások helyzete és a közel-keleti útvonalak biztonsága közvetlenül is hatással lehet a gazdaságra és a fogyasztói árakra.
Putyin elfogatóparancsa mellett a Nemzetközi Büntetőbíróságról is nyilatkoztak
A négypontos dokumentum harmadik része politikailag talán a legérzékenyebb. Trump, Putyin és Hszi Csin-ping közösen hangsúlyozta az államok hozzájárulásának elvét, valamint az állami tisztviselőket megillető mentességek tiszteletben tartásának fontosságát. A nyilatkozat szerint a Nemzetközi Büntetőbíróság és más hasonló intézmények nem élhetnek vissza joghatóságukkal. Ez a megfogalmazás különösen figyelemre méltó Vlagyimir Putyin részvétele miatt. A hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság 2023 márciusában elfogatóparancsot adott ki az orosz elnök ellen az ukrajnai gyermekek jogellenes elhurcolásának és átszállításának gyanúja miatt. Moszkva visszautasítja a vádakat, és nem ismeri el a bíróság joghatóságát.
Az Egyesült Államok, Oroszország és Kína egyike sem részes állama a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó Római Statútumnak, ezért a három nagyhatalom közös állásfoglalása sajátos politikai súlyt kap. A dokumentum nem nevezi meg Putyint vagy az ellene kiadott elfogatóparancsot, és nem mondja ki annak érvénytelenségét sem. Az állami tisztviselők mentességének külön hangsúlyozása azonban egy olyan találkozón, amelyen az orosz elnök személyesen jelen van, aligha tekinthető mellékes diplomáciai részletnek. A Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát és a hivatalban lévő állami vezetők mentességét illetően alapvető jogi és politikai viták zajlanak. A bíróság alapokmánya szerint a hivatalos tisztség önmagában nem mentesít a büntetőjogi felelősség alól. A három vezető közös nyilatkozata ezt a nemzetközi jogi rendszert nem változtatja meg, és Putyin elfogatóparancsát sem szünteti meg, de egyértelműen megmutatja, milyen fenntartásokat fogalmaznak meg a résztvevő nagyhatalmak a nemzetközi büntetőbíráskodással szemben.
Atomfegyverek: közös figyelmeztetés, de nincs leszerelési szerződés
A nyilatkozat negyedik pontja a nukleáris fenyegetésről szól. A három elnök megerősítette azt az alapelvet, hogy az atomháborút nem lehet megnyerni, ezért soha nem szabad megvívni. Egyúttal vállalták, hogy párbeszédet folytatnak a nukleáris kockázatok csökkentéséről és a nukleáris fegyverek további elterjedésének megakadályozásáról. A kijelentés különösen fontos egy olyan időszakban, amikor a nagyhatalmak közötti fegyverzetkorlátozási rendszer meggyengült. Az Egyesült Államok és Oroszország közötti utolsó jelentős stratégiai nukleáris fegyverzetkorlátozási megállapodás, a New START 2026 februárjában lejárt, miközben Kína folyamatosan fejleszti nukleáris képességeit.
Trump a sencseni találkozó előtt többször is szorgalmazta egy olyan új megállapodás létrehozását, amelybe Pekinget is bevonnák. Kína azonban régóta azzal érvel, hogy nukleáris készlete lényegesen kisebb az amerikai és az orosz arzenálnál, ezért nem fogadhat el velük azonos korlátozásokat. A közös nyilatkozat ebből a szempontból inkább egy diplomáciai folyamat kezdetét jelzi. Sem konkrét fegyvercsökkentési vállalás, sem ellenőrzési mechanizmus, sem új szerződés nem szerepel benne. A három vezető tehát a nukleáris háború elkerülésének alapelvében egyetértett, a leszerelés tényleges feltételeiről azonban nem született bejelentett megállapodás.
Ukrajnáról tárgyaltak, de a békenyilatkozatból kimaradt a háború
A csúcstalálkozó egyik legfeltűnőbb ellentmondása, hogy miközben az ukrajnai háború a diplomáciai egyeztetések fontos témája volt, a közös dokumentum egyetlen pontja sem foglalkozik annak lezárásával. Putyin a tárgyalások megnyitásakor kifejezetten utalt arra, hogy a három hatalomnak közös érdekei vannak a regionális konfliktusok rendezésében, beleértve az ukrajnai háborút is. Trump pedig a Hszi Csin-pinggel folytatott külön találkozóján arról beszélt, hogy Washingtonnak és Pekingnek szerepet kell vállalnia a konfliktus lezárásának elősegítésében. Ehhez képest a kiadott nyilatkozat sem tűzszüneti javaslatot, sem békefolyamatot, sem tárgyalási menetrendet nem tartalmaz. Nem szerepel benne Ukrajna területi integritásának kérdése, a megszállt területek helyzete vagy a lehetséges biztonsági garanciák ügye sem.
A dokumentum hallgatása annál is beszédesebb, mert a háromoldalú találkozón Ukrajna nem vett részt, ahogyan az európai államok képviselői sem ültek a tárgyalóasztalnál. Mindez nem bizonyítja, hogy a zárt ajtók mögött ne történtek volna érdemi egyeztetések, de világossá teszi, hogy a nyilvánosságra hozott közös dokumentumban nem sikerült – vagy nem kívántak – konkrét ukrajnai rendezési tervet megfogalmazni. Hasonló a helyzet Iránnal is. A Hormuzi-szoros biztonsága és a közel-keleti energiaválság szóba került a találkozóhoz kapcsolódó tárgyalásokon, az iráni háború lezárására vonatkozó közös politikai terv azonban nem jelent meg a négypontos nyilatkozatban.
Történelmi kézfogás, óvatos vállalások – mi következhet ezután?
A Reuters beszámolója szerint a három elnök a csúcstalálkozó lezárása után nem tartott azonnali közös sajtótájékoztatót, Donald Trump pedig elindult vissza az Egyesült Államokba. A nyilatkozatot elsőként a kínai állami hírügynökség és a Kreml hozta nyilvánosságra, majd a Fehér Ház is közzétette. A dokumentum fontos diplomáciai eredmény abban az értelemben, hogy Washington, Moszkva és Peking képes volt közös állásfoglalásra jutni a nemzetközi biztonság néhány alapvető kérdésében. A vállalások többsége ugyanakkor általános, végrehajtási határidők és részletes kötelezettségek nélkül. A három vezető egyetértett abban, hogy nem szabad nukleáris háborút vívni, reformokra van szükség az ENSZ-ben, stabilizálni kell az energiaellátást, és korlátozni kell a nemzetközi bíróságok szerintük visszaélésszerű joghatóság-gyakorlását. A világ legsúlyosabb, jelenleg is zajló konfliktusainak megoldásáról azonban nem tettek közzé közös tervet.
A sencseni találkozó történelmi diplomáciai esemény marad, de annak megítélése, hogy új korszakot nyitott-e a három hatalom kapcsolatában, a következő hónapok konkrét lépéseitől függ. és hogy a négy pontból mennyi válik tényleges politikai döntéssé, és jut-e hely a nagyhatalmi egyeztetésekben azoknak az országoknak is, amelyeknek a jövőjéről közvetlenül szó van.
