Megosztás az X-en
A magyar függetlenfilm ritkán mer ennyire szokatlan zsánerekkel játszani, mint Fliegauf Bence legújabb alkotása, a Jimmy Jaguar. A bosszúdémonról szóló különös történet egyszerre áldokumentarista, horror, true crime és groteszk vígjáték, amely sajátos módon reflektál a társadalmi felelősségvállalás kérdéseire.
A magyar filmvilág palettáján elég ritkán találkozhatunk olyan darabokkal, amelyek igazán mernek a szokásostól eltérő zsánerekkel kísérletezni, anélkül, hogy az hiteltelenné vagy esetlenné válna. Épp ezért minden ilyen produkció nagy érdeklődést von maga után. A legújabb ilyen alkotás az Ezüst Medve-díjjal jutalmazott Fliegauf Bence filmje, amelyen éveken át dolgozott mindenféle támogatás nélkül, teljesen független, kis költségvetésű, gerillamódszerekkel. Ez már önmagában egy elismerésre méltó folyamat, ám az ennek során elkészült produktum legalább ekkora figyelmet érdemel.
Történetünk egy alternatív Magyarországon játszódik. A műszerész múlttal rendelkező Tojás (Major Erik) és társa, a kortárs költő Balfi Marci (Peer Krisztián) önkívületi állapotban összekötöznek egy idős férfit, majd egy csónakban leúsztatják a Tiszán. A férfit a hatóságok megmentik, ám kiderül róla, hogy egy szerb háborús bűnös, aki negyven évig bújkált Magyarországon. Tojás a kihallgatásán vallja be, hogy az egész nem is az ő tervük volt, és teljesen az akaratuk ellenére követték el. Ekkor kerül szóba Jimmy Jaguar, egy bosszúdémon, aki emberről emberre vándorol, és különös dolgokra veszi rá őket. A Jimmy Jaguar-jelenségnek hamarosan több híve és követője akad, amely rövidesen országos méreteket ölt. Úgy tűnik, ez az entitás a tetteivel komplett közösségeket képes összekovácsolni. Az ügy felderítésébe belefolyik még egy nyomozónő (Balla Eszter), a szektába beépülő Léna (Jakab Juli), valamint egy különc tinilány, Róza (Sólyom Alíz).
A film nagyon érdekesen mutatja be ezt a jelenséget. Nagyrészt áldokumentarista stílusban egy filmes stáb munkáját látjuk, akik hitelesen próbálják felderíteni az eseteket, és ezáltal kapunk mélyebb betekintést a szereplők világába is. A stábbal együtt mi is ezekkel a szereplőkkel tartunk, és ismerjük meg gondolataikat. Ezeket az epizódokat kisebb interjúk szakítják meg, ahol szakemberek fejtik ki a véleményüket a jelenségről. Ezek az interjúk néha kizökkenthetnek az élményből – például amikor Gulyás Marci vagy Feldmár András jelenik meg –, de éppen ez ad még egy leheletnyi valósághűséget is a látottakhoz.
Műfajilag a film egy nagyon érdekes elegynek bizonyul. Az áldokumentarista vonal mellett keverednek benne a true crime, a horror, de még a vígjáték zsánerei is, amelyek egy igen izgalmas olvasztótégelyt eredményeznek. Ehhez társulnak még a különös természeti felvételek, amelyek abszurd, álomszerű hangulatot kölcsönöznek a filmnek. A cselekmény kissé csapongó, ami sokak számára elidegenítő lehet, és a történet maga is egy erős kettősséget hordoz. Az bizonyos, hogy rengeteg vitára adhat lehetőséget – akár a film pozitív, akár negatív értelmezésével kapcsolatban.
A Jimmy Jaguar egy figyelemre méltó darabja a kortárs független filmeknek, amely sajátos módon próbál szólni a társadalmi szerepvállalásról és a tettek felelősségéről. Ugyanakkor groteszk módon szórakoztatni is akarja a nézőt, hogy komolyabb témáit a megfelelő körítéssel tálalja. Mindenképpen egy különleges film, amelyre érdemes lehet rászánni a mozijegy árát.