Öt áldozat, köztük egy 16 éves fiú, egy tűzparancs és egy strasbourgi ítélet: közel hetven év után így került ismét elő az 1956-os tatai sortűz Baka András neve mellett. Az áldozatok fotói, korabeli MTV Híradó- és tatai televíziós felvételek, a NAVA archívuma, a strasbourgi ítélet és a magyar bíróságok határozatai együtt rajzolják ki, mi történt Tatán, miért ítélték el Korbely Jánost, és pontosan hogyan kapcsolódott az ügyhöz Baka András. Az eredeti forrásokat végig linkeltük, ahol pedig lehetett, közvetlenül elérhető és letölthető dokumentumokat is mellékeltünk.
A tatai 1956-os eseményeket október 22-től november 4-ig feldolgozó, közel ötvenperces „Vezérlő csillagunk – Tata 1956” dokumentumfilm – benne a sortűz túlélői, Fasching Sándor és Balázs István személyes visszaemlékezéseivel – a Tatai Televízió engedélyével külön cikkünkben nézhető meg. .
Balázs István, a tatai sortűz túlélője egy 1993. október 23-án készült, csaknem 12 perces archív felvételen önállóan is felidézi az 1956. október 26-i eseményeket. Összesen 27 lőtt sérülést szenvedett: az állcsontját, a csuklóját és a combját is szétlőtték. A vele együtt menekülő Rónavölgyi Bélát 36 lövés érte, és a helyszínen életét vesztette. Balázs István személyes visszaemlékezése szintén külön cikkünkben lehet megnézni.
Az Országgyűlés augusztus 11-én, kedden választ új köztársasági elnököt. A TISZA kétharmados parlamenti többsége miatt Baka András megválasztása várható. De hogy miért érték támadások, mi történt Strasbourgban, ahhoz előbb vissza kell menni 1956. október 26-ára, Tatára.
Ki volt Korbely János, és mi történt Tatán 1956. október 26-án?
Korbely János 1929-ben született hivatásos katonatiszt volt. 1956 őszén századosként szolgált a tatai Dózsa Páncélos és Lövésztiszti Iskolában. Korabeli fényképe a Tata 1956 helytörténeti oldal bejegyzésében:
A forradalom negyedik napján, október 26-án Tatán is felgyorsultak az események: felkelők elfoglalták a rendőrkapitányság épületét, lefegyverezték az ott lévő rendőröket és katonákat, és fegyvereket szereztek.
A tiszti iskola megbízott parancsnoka Korbelyt küldte a rendőrséghez azzal, hogy állítsa helyre a rendet. Tizenöt fős tiszti különítményt szervezett, majd elindultak géppisztolyokkal, pisztolyokkal, két golyószóróval és mintegy 25 kézigránáttal felfegyverkezve. Mire odaértek, a fegyveres felkelők jelentős része már elhagyta az épületet.
A rendőrkapitányságon négy-öt lefegyverzett rendőr, valamint öt civil maradt: Balázs István, Rónavölgyi Béla, Kaszás Tamás, Senkár János és a mindössze 16 éves Fasching Sándor. Balázs és Rónavölgyi azért maradtak, hogy a bent maradt rendőröket ne érje bántalmazás, Fasching a rendőrként szolgáló bátyját kereste.
A strasbourgi ítélet magyar fordítása szó szerint ezt írja:
„Az udvaron négy vagy öt lefegyverzett rendőr és öt polgári személy volt; utóbbiak a felkelők közé tartoztak.”
Korbely emberei két csoportra váltak. Az egyik raj kint maradt az épület előtt, Korbely pedig a többiekkel bement az udvarra. A későbbi magyar bírósági tényállás szerint a katonák géppisztolyaikat a civilekre irányították.
Egy rendőr közölte velük, hogy Kaszás Tamásnál pisztoly van, Balázs István ekkor felszólította Kaszást, hogy ha van nála fegyver, adja át. Kaszás belenyúlt a kabátjába és elővette a pisztolyát. Ekkor Korbely és Kaszás között szóváltás alakult ki, és ekkor kezdődött a lövöldözés.
A bíróság szerint Korbely határozott tűzparancsot adott, majd ugyanabban a pillanatban ő maga is lőtt, és két halálos lövéssel találta el Kaszás Tamást, aki a helyszínen meghalt. A parancsra Korbely katonái is tüzet nyitottak.
„A kérelmező válaszként határozott tűzparancsot adott embereinek. Egyidejűleg a kérelmező géppisztolyából Kaszás Tamásra lőtt.”
– Emberi Jogok Európai Bírósága, Korbely kontra Magyarország, 2008. szeptember 19.
Senkár Jánost a lövés a fején találta el, aki két nappal később belehalt sérülésébe. Fasching Sándort három lövés érte, Balázs Istvánt szintén meglőtték. Balázs és Rónavölgyi menekülni próbált az udvarról, amikor az épület előtt maradt katonák is tüzet nyitottak rájuk.
A későbbi bírósági tényállás egyik legmegrázóbb részlete szerint Rónavölgyi Bélát legalább 36 lövés érte, aki szintén a helyszínen vesztette életét. Balázs Istvánt az arcán találta el egy lövedék, de életben maradt. A kint lévő katonák csak akkor hagyták abba a lövöldözést, amikor civilek kiabálni kezdtek nekik, hogy fegyvertelen emberekre lőnek.
A tatai sortűznek három halálos áldozata volt: Kaszás Tamás, Rónavölgyi Béla és Senkár János, a többiek pedig súlyosan megsebesültek. Korbely tűzparancsot adott és maga is lőtt Kaszásra: ezek a magyar bíróság által megállapított tényállásból kerültek be a strasbourgi ítéletbe is.
Korabeli MTV Híradó: így számoltak be a strasbourgi döntésről
A 2008-as strasbourgi ítélet után a Magyar Televízió Híradója is beszámolt a Korbely ügyről, hogy miért adott igazat az Emberi Jogok Európai Bírósága Korbelynek a magyarországi ítélettel szemben, és mit jelentett a döntés az 1956-os tatai sortűz ügyében.
A korabeli felvételen azt láthatjuk, hogyan jelent meg a strasbourgi döntés a magyar közmédiában közvetlenül az ítélet után.
A 2008. szeptember 19-i MTV Híradó tudósítása 17:00 perctől: „Pert nyert az 1956-os tatai sortűz miatt Magyarországon elítélt Korbely János Strasbourgban…”
Miért csak évtizedekkel később került bíróság elé?
Itt kezdődik az a jogi vita, amely végül Strasbourgig vezetett. Korbely ellen 1994-ben emeltek vádat, és az ügy egyik fontos kérdése az volt, hogy az 1956-ban történtek emberiség elleni bűncselekménynek minősíthetők-e, mert emberölés esetén a büntethetőség addigra már elévült. Az első eljárásokban éppen emiatt szüntették meg az ügyet, és a magyar bírósági eljárásban ezért vált döntő kérdéssé az 1949-es genfi egyezmények közös 3. cikke és az, hogy 1956 őszén Magyarországon olyan fegyveres konfliktus zajlott-e, amelyben az áldozatok a nemzetközi humanitárius jog védett személyeinek számítottak.
A Legfelsőbb Bíróság végül 2001. november 8-án Korbelyt több emberen elkövetett szándékos emberöléssel megvalósított emberiség elleni bűntettben mondta ki bűnösnek, és jogerősen öt év szabadságvesztésre ítélte. Büntetésének letöltését 2003. március 24-én kezdte meg, majd 2005. május 31-én feltételesen szabadlábra helyezték.
Mit mondott ki valójában Strasbourg?
Itt van az ügynek az a része, amelyet nagyon könnyű egyetlen félmondattal félreérthetővé tenni. Az Emberi Jogok Európai Bírósága azt vizsgálta, hogy 1956-ban a hatályos és akkor előrelátható nemzetközi jog alapján Korbely cselekménye jogszerűen minősíthető volt-e emberiség elleni bűncselekménynek úgy, ahogyan azt évtizedekkel később a magyar bíróság tette.
Ez az Emberi Jogok Európai Egyezményének 7. cikke, közérthetően a „nincs büntetés törvény nélkül” elve. Senkit nem lehet utólag olyan büntetőjogi minősítés alapján elítélni, amely az elkövetés idején nem volt számára kellően hozzáférhető és előrelátható. És Strasbourg ebben adott igazat Korbelynak.
A Nagykamara elfogadta, hogy a gyilkosság a genfi egyezmények közös 3. cikke alapján akár alapja is lehetett emberiség elleni bűncselekmény megállapításának 1956-ban. Csakhogy ehhez további nemzetközi jogi feltételeknek is teljesülniük kellett, például annak, hogy a cselekmény ne elszigetelt tett legyen, hanem a polgári lakosság elleni széles körű vagy rendszeres támadás megfelelő összefüggésében történjen. A strasbourgi bíróság szerint a magyar bíróságok ezeket a további feltételeket nem vizsgálták megfelelően.
De még ennél is fontosabb volt Kaszás Tamás helyzete. A magyar bíróság abból indult ki, hogy Kaszás a fegyverét át akarta adni, tehát védett helyzetben volt. Strasbourg viszont azt mondta: Kaszás korábban fegyveres felkelőként aktívan részt vett az eseményekben, fegyvere volt, és amikor Korbely elé került, nem jelezte egyértelműen, hogy megadja magát vagy letette a fegyvert. Ehelyett előhúzta a pisztolyt, miközben a szándéka a külső szemlélő számára nem volt egyértelmű.
Ezért a strasbourgi többség arra jutott, hogy nem bizonyítható kellő bizonyossággal, hogy Kaszás abban a pillanatban a genfi egyezmény közös 3. cikke szerint fegyvert letett, védett személy volt. Nem volt kellően előrelátható, hogy az 1956-ban elkövetett cselekményét azon a nemzetközi jogi alapon emberiség elleni bűncselekményként fogják büntetni, amelyre a magyar bíróságok évtizedekkel később az ítéletet építették. A 17 tagú Nagykamara ezért 11:6 arányban kimondta: Magyarország megsértette Korbelynek az Egyezmény 7. cikkében biztosított jogát.
„Tizenegy szavazattal hat ellenében megállapítja, hogy az Egyezmény 7. cikkét megsértették.”
– Emberi Jogok Európai Bírósága, Nagykamara, Korbely kontra Magyarország, 2008. szeptember 19.
És hol volt ebben Baka András?
A bírói testületben, Baka András akkor az Emberi Jogok Európai Bíróságának magyar bírája volt. A Korbely-ügyben döntő 17 tagú Nagykamara névsorában szerepel a neve. Hat bíró különvéleményben ellenezte a 7. cikk megsértésének kimondását; Baka nem tartozott közéjük. A Korbelynek kedvező 11 fős többséggel szavazott. És ezt később maga sem tagadta.
A Magyar Nemzet 2008 októberében külön interjúban kérdezte meg a tatai sortűz ügyéről. Baka akkor így fogalmazott:
„Úgy gondolom, hogy Strasbourgban a nemzetközi jognak megfelelő ítélet született, szavazatommal én is ezt támogattam.”
Baka ugyanakkor az interjúban azt is egyértelművé tette, hogy a strasbourgi döntés támogatásával nem Korbely tettét mentegette. Sőt, kimondta, hogy Korbely embert ölt. A vita szerinte arról szólt, milyen jogcímen lehetett ezért évtizedekkel később felelősségre vonni. A Magyar Nemzetnek adott 2008. 10. 17-i interjúban egyenesen azt mondta:
„Bűncselekmény elkövetéséért mindenki az elkövetés idején érvényes jogszabályok szerint viselje a következményeket. Azért bűnhődjék, amit elkövetett.
Korbely János embert ölt, béke- és emberiségellenes bűncselekmény miatt azonban a strasbourgi bíróság szerint nem lett volna elmarasztalható.”
De a Korbely-ügy Strasbourg után sem ért véget
A strasbourgi ítélet után Korbely ügyét Magyarországon újra megnyitották. A Legfelsőbb Bíróság 2009. február 9-én ismét megvizsgálta az esetet, figyelembe véve az Emberi Jogok Európai Bíróságának kifogásait.
Kaszás Tamás ügyében a magyar bíróság a Bfv. X. 1.055/2008/5. – BH 2009.321. számú ítéletében részben elfogadta Strasbourg kifogását – azt a döntést, amelyet Baka András is támogatott szavazatával –, miszerint nem lehetett kétséget kizáróan bizonyítani, hogy Kaszás a genfi egyezmény közös 3. cikke szerint védett személynek számított. Az ő sérelmére elkövetett cselekményt ezért „egyszerű” emberölésnek minősítették, amely addigra már elévült, így az eljárást ebben a részben megszüntették.
„Az irányadó tényállás alapján ezen sértettek fegyvertelenek voltak,
a helyszínre békés szándékkal mentek, ott támadó, fenyegető magatartást
nem tanúsítottak, annak bárminemű jelét nem mutatták; csupán a terhelt
és tiszttársai által rájuk szegezett fegyverekkel szemben, egymás közelében álltak.
Egyikőjük, B. I. volt épp az, aki mikor megtudta, hogy K. T.-nél fegyver van,
akkor őt fegyverátadásra szólította fel. Jelen esetben utóbbiról van szó.
A terhelt – tűzparancsban megnyilvánuló, ekként pedig egyenes – szándéka
kétségtelenül több ember életének (egyidejű) kioltására irányult.
Következésképpen a terhelt – ezen sértettek elleni – magatartása a több emberen
elkövetett szándékos emberölés bűntettének kísérletével megvalósított
emberiség elleni bűncselekménynek minősül.”
– Legfelsőbb Bíróság, Bfv. X. 1.055/2008/5., 2009. február 9. (EBH 2009. 1949.)
A dokumentumban közölt szövegmagyarázat ezután külön is értékeli a jogi minősítést, és arra jut, hogy mind a Legfelsőbb Bíróság, mind a strasbourgi bíróság tévedett, amikor a cselekményt emberiség elleni bűncselekményként minősítette. A magyarázat szerint fegyveres konfliktus idején az ilyen cselekményeknél a háborús bűncselekmények szabályainak alkalmazása lett volna indokolt.
A döntés és a hozzá tartozó szövegmagyarázat az Országos Bírósági Hivatal oldalán »
A többi áldozat ügyében azonban a Legfelsőbb Bíróság más következtetésre jutott. Kimondta, hogy a strasbourgi döntésből nem következik, hogy Kaszás Tamáson kívül a többi érintett sem tartozhatott a genfi egyezmény védett személyei közé. Senkár János, Fasching Sándor, Rónavölgyi Béla és Balázs István esetében ezért Korbely cselekményét továbbra is több emberen elkövetett emberölés kísérletével megvalósított emberiség elleni bűncselekménynek minősítette.
Kapcsolódó cikkünk:
